Megvolt a "nagy" elóadásom... 

És jól sikerült, azt hiszem

legalább is a visszhangokból, a figyelemból amivel kisérte a hallgatóság, kiknek ezért nagyon hálás vagyok

lányom azt mondta előtte, hogy az a lényeg, hogy közben jól érezzem magam

hát még ez is sikerült

rájöttem, hogy nekem lételemem a "tanitás"... az átadás...(tanári ártalom? borzasztó , hogy 54 éves koromban megfosztottak tőle

de "jobb későn mint soha" van ez a bölcs mondás, hát 80an túl most pótlok! :)

... azért az muris,  hogy 2 órával előbb beültem a terembe

meghatóan szépen el volt rendezve minden, a székek (srégen), a vetitó vászon, a laptopon beállitva a prezentácóra, az asztalom, rajta pohár, és ásványviz, a mikrofon...

leültem az asztalhoz az üres széksorok elé, akklimatizálódni

és egyre jobban attól féltem, hogy nem jönnek,,, miért is nem hivtam meg az ismerőseimet külön?! de aztán zúdult a tömeg....! telelettünk, 

az ősök történetével...

s tényleg "jó érzés" volt...