mi ez már megint? hogy szinte kimarad az ősz , (tán 1 napig tartott?) , és máris télikabátban is fázom, a viharos szél meg lefújja a fejemről a kapucnit. egész nap esik, még örüljek, hogy nem havazik (a hegyekben , Mátrában már igen!), meg hogy a fákat a viharos szél nem dönti az útra (mint pl. Nyíregyházán) már reggel fázósan ébredtem, kitapogattam a radiátort még félig alva - és kellemesen-kellemetlenül meglepődve tapasztaltam, hogy melegek... milyen hideg lenne, ha nem is fűthetnének! (a távhő amúgy duplán de legalább is kétszer melegit...mert a borsos árával is... és épp hallom, (tévéhiradóban) hogy leszavazták a parlamentben a tervezett áfa csökkentést) felvettem délután a nyugdíjat a postán,- tulajdonképpen csak emiatt mozdultam ki "a mindenütt jó, de legjobb otthon"omból -, zömét majd a távhőnek adom... de hát fázni nem tudok... (bár már lehet kicsit spórolni, lecsavarva a szabályozót) - állítólag viszont az infláció mértéke kevesebb volt a vártnál (mikor nem kell már "várni" az inflációt? egyáltalán, ki "várja"??!!!) és ez az élelmiszerek alacsonyabb árának köszönhető - hajrá , hát akkor együnk többet! (de mit?) - tegnap alig vettem valamit a Sparban, s 1700 körül fizettem érte... az "alig" -ért... enni és melegben lenni - elemi szükséglet szomorú, hogy már ez se adatik meg mindenkinek én meg itt azon nyavalygok, hogy télből nyár . a meleg szobában ..., jóllakottan (sonkás omlettet csináltam az előbb) sőt:"ily gyorsan betelik nyaram"- jut eszembe a metaforikus József Attila sor-a magunkravonatkoztatás önsajnálatával...("Ily gyorsan betelik nyaram./Ördögszekéren hord a szél /csattan a menny és megvillan /kék, tünde fénnyel fönn a tél.") de rég mondta D., a festő (akinek pedig neve is a telet idézte- idézi...): "neked nagy lelked van, de nem nyavalyogsz"... csak nehogy fordítva kelljen mondani! (neki ez volt a legtöbbet emlegetett József Attila verse. ez is ideillik:

A fán a levelek...

A fán a levelek
lassan lengenek.
Már mind görbe, sárga
s konnyadt, puha.

Egy hallgatag madár
köztük föl-le jár,
mintha kalitkája
volna a fa.

Igy csinál lelkem is.
Jár-kel bennem is,
ágról-ágra lépked
egy némaság.

Szállhatnék - nem merek.
Meghajlik, remeg
a galy, vár és lépked
a némaság.

idézgette, és rajzolgatta is, a saját "madarait"... aztán, elég hamar ,idő előtt, "elszállt"... "betelt a nyara"...)

aliz2. :: 2009. okt. 13. 21:16 ::

4 komment :: Címkék: elmelkedes, festok, idojaras, JOZSEF, oregedes