...kívánok mindannyiunknak!

(Bár egy régi osztálytársam igy reagált rá: boldogúj...jatok! merthogy fűzte hozzá  ez az új  formula - tekintettel az országos nehézségekre, amik nem látszanak csökkenni jövő évre se. Én azért maradok ennél a régi formulánál: Boldog Új Évet - bár ahogy a boldog mit jelent kinek, ez is egyéni. (Amúgy meg a boldogulni is ebből a szótőből van - és a boldog-ság is többnyire rajtunk múlik!

Én bizakodó vagyok, és nem a negativumokra akarok koncentrálni, hanem ellenkezőleg. Jóra gondolva teremthetünk csak jót.

Ha most visszanéznék összegezve az elmúlt évre, akkor is csak a pozitiv mozzanatokat igyekeznék kiemelni, mert arra lehet, arra kell  építeni.

De nem tekintek vissza.

Csak előre. (sohase hátra) 

(akárha olyan ironikusan is csak, ahogy Bereményi szövegére Cseh Tamás énekli a refrént a Desire álma című dalban.

aliz2. :: 2007. dec. 31. 16:27 :: még nincsenek kommentek

leírom egy álmom (hogy megmaradjon, ha már emlékeztem rá, ébredés után - pedig klasszikus álomnak tűnt - amit újabban elfelejtek - a nem klasszikus éber (lucid?) álmok viszont újabban elkerülnek - ez lehet, hogy a kettő keveréke volt, jelentésében biztos az utóbbi, s főszereplőjében még inkább):

Anyukámat láttam álmomban! (hosszú idő után) - a drapp ballonkabátjában, egy csokor virággal (azt hiszem orgonával) a (bal) karjában. (az udvarunk  tele volt orgonával; 20 orgonabokrot ültetett annak idején a nagyanyám - és anyu, ha jött valaki hozzánk vendégségbe májusban, sose engedte el egy-egy gyönyörű, frissen szedett orgonacsokor nélkül - és a vázáink is mindig tele voltak vele. Most a kezében volt egy csokor, és egy vízparton állt, közvetlenül a beszakadó szélén, én szemben vele - talán a túloldalon -, és nagyon megrémültem, hogy beszakad alatta a part, hogy belecsúszik a vizbe. jajveszékeltem is, felé,  kinyújtott karokkal, hiába - de ő  nagyon természetesnek vette a helyzetét, mintha a víz, amiben elsüllyedt (volna), de legalábbis lebegett - lenne a természetes közege. Szomorúan néztem. Most  is szomorúan idézem vissza az álmom. Bár örültem, hogy láttam újra az anyukámat... akit már mindjárt 20 éve láttam utoljára, valóságosan.)

.......

a napokban meg - épp akkor, amikor  elment a hangom - az unokanővérem telefonált  Kanadából, aggódva, s kicsit zavartan emlegette, hogy mintha álmában az anyukája figyelmeztette volna, hogy vigyázzon, figyeljen oda ránk, ezért is hívott, hogy mi van velünk... ők ketten: az én  anyukám és az övé olyan jó testvérek voltak, mintha ikrek..., úgy hasonlítottak is egymásra, összetévesztették őket az idegenek, és mindketten - földrésznyi távolságban is - állandóan egymás nevét szólitották, álomból felriadva, vagy betegen, a halálos ágyon is... anyukám 20 éve ment el, a húga tavaly...  mikor anyukám télen..., az év nyarán együtt mentünk ki a sírjához nyáron, a nagynénémmel, eltávolodóban a sírtól, még hallottam, amikor azt mondta "anyunak", "a nővérének":

 "vigyázni fogok rájuk, amíg tudok"

úgy látszik, még mindig, "odaátról"  is, tudnak "vigyázni", figyelni ránk, üzenni...

 valaki azt mondta az álmomra, ne szomorkodjak, mert a "víz" az örökkévalóságot jelenti...

tudom! (azért is volt neki olyan "természetes" közeg a víz, amibe belecsúszott - bár nem merült el..., csak lebegett benne... )

azt mindig is tudtam, hogy anyám örökké velem, velünk lesz, marad ("loajlom voed" - nekem ezt sugallta a sírjánál - a héber kifejezés jelentésének már otthon kellett utánanéznem)

azt is tudom (már), hogy az "örökkévalóság" nem csak odaát van, hanem itt és most is...., és nincsenek olyan éles határvonalak, még a part és a viz közt sem...

aliz2. :: 2008. dec. 29. 5:36 :: 8 komment :: Címkék: anya, emlek, kapcsolatok, rokonok

csak már vége lenne ennek az évnek, meg az első napjainak, és lendülnénk vissza a normális kerékvágásba!

mert ezek a napok semmilyenek, nem ünnep- és hétköznapok, hanem se ünnepek se hétköznapok, semmire se jók

vagy kinyitnak vagy bezárnak ,  intézmények, üzletek, magánvállalkozások, ahogy nekik tetszik vagy  épp eszükbejut - de még ki se irják, bár ma láttam pl. olyat is, (egy fürdőszobakellékeket áruló bolt bezárt ajtaján) hogy nyitás január 8-án!

talán a szülinapomra, január 11-ére meg is indulhat itt az élet(?)

addig meg téli álom? amúgy gondoltam is már rá, nagy lelassulásomban, milyen bölcsek is a medvék.... bár... én sajnálnám azt a rengeteg időt csakalvásra... esetleg ha emlékeznék az álmaimra...(?), mint mostanában újra, igen - bár szerencsére azért - mégsem medveként... mert ha nehéz is, de mégis embernek lenni jó azaz a legjobb...  ( Padlás zene!Szilvásgombóc...)

aliz2. :: 2007. dec. 28. 18:47 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: elmelkedes

az ünnepnapok tespedtsége nehezen múlik... torokfájásra ébredtem (elég későn), ami aztán elmúlt, de egész nap tohonya vagyok, és lányom is megkérdezte, miért vagyok olyan szomorú, holott - szerinte legalábbis - tőlem aztán távol áll a depresszió. (én mindenesetre máshogy érzem, de örülök, ha a látszat mást mutat - bár épp ma - úgy látszik - nem így történt.)

nem bírom ezt a hideget (lyányom szerint a meleget se - de már el is felejtettem a hőség megpróbáltatásait) - de miért is nem lehet kiegyensúlyozottabb az időjárás, mérsékeltebb, meg az életünk is, úgy an blok, a földön. (ma is egy szörnyű merénylet Pakisztánban)

amúgy nem nagyon nézek, hallgatok tévét sem, ezt is véletlen láttam egy futó képen, aztán teletexten néztem utána, meg még reggel, az elnök bejelentésének is.: nem írta alá az egészségügyi törvényt (jól tette, bár attól tartok ennek csak halasztó jelentősége lehet) - lehalkítva néztem az Ég velünk c. fimet is  (igaz moziban már láttuk,) nem akarom zavarni lyányom a tanulásban, ui.

lyányomnak persze vizsgaidőszaka van, most német nyelvvizsgára készül (kell a diplomához a 2. nyelv is - az angol már 3.-os gimista kora óta megvan - de a másik nyelvhez eddig nem jutott hozzá, mindig 10 fölötti vizsgái voltak , most, ötödévre "csak" 4 - bár ott vannak a szakdolgozatok is) - úgy hogy ő most is tanul (én is azt tettem  egyetemista koromban - emlékszem, ha vizsgaidőszak akkor vizsgaidőszak - és semmi más) esténként is, a vőlegényével a számítógép segítségével, németül társalognak, ime :

Most már épp kritikát ír, a szobájában. Én meg itt kicsit felerősítettem a tévében Beethoven Eroica szimfóniáját. A zene mindig jót tesz.

Holnap meg már én is szeretnék csinálni valami értelmeset is.

De legalább is pár nap múlva;  Újévtől. Az új évben!

aliz2. :: 2007. dec. 27. 23:01 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: foto, hetkoznapok, idojaras, lanyom, naplo, tevemusor, zene

 lányom "mesél":     

én meg

"csak ülök és..."

...hallgatok

aliz2. :: 2009. dec. 27. 23:34 :: 6 komment 
Kategóriák: fotó :: Címkék: anya, fotók, kapcsolatok, lanyom

2009. dec. 29.