erről-arról-amarról még
kopár ágak
FÉNYEK 2011
fényeket gyújtogattunk, karácsonyfán, chanukián... a sötétségben....
hátha lesz valami "látszata"? csak maradjon belőlük, ünnepek után is. A karácsony elmúlt, ma már a Chanuka is...
tegnap a Nyugati téren a 7. "fényforrást" gyújtottuk meg (ott voltam, egyszer végre... nagyobbszabásúnak hittem, mig csak tévéből láttam több száz km-re...de jó volt most nekem is énekelni a Moaj zurt... bár a Szól a kakas már... mikor virrad már-t
induló vonatomhoz menvén, a Nyugati pályaudvar küszöbén hallottam, hátranézve, a már villlamosban ülő lányom és vőm integető látványával... ma, a 8. nap , a 8. "gyertya" meggyújtása a gyerekeké lesz ott... bennük reménykedek…
meg hát hosszabbodnak a nappalok, rövidülnek az éjszakák, mint minden évben ilyentájt, a természet rendje szerint
de a fényeket nekünk is gyújtani kell, nem csak kint, bent, legbelül is!!!
ÜNNEPEK UTÁN 2007
Bevallom, én már ugyancsak várom, hogy vége legyen az "ünnepeknek"... főleg azért is, mert tele vagyok tennivalókkal, amiben most gátolva vagyok, bár lehet, hogy ez a gátoltatás elhúzódik a jövő év elejéig is, mert sokan a karácsonyi és újévi "ünnepek" közti időt is annak, de legalábbis munkaszünetnek fogják fel. Aztán meg az új év is egy nagy pangással kezdődik. Az üzletek is addigra kifosztva, legfeljebb ajándékcserék zajlanak bennük... (Olvastam valahol, hogy valaki az életét szeretné kicseréltetni... nem rossz! de vajon hova tudja visszavinni , cserére?... talán-talán magamagánál kéne elintézni, megoldani...)
tulajdonképpen születésnap a karácsony, Joshua ben Mirjam (ismertebbé vált nevén Jézus) születése napja, nem is értem, miért két illetve majdnem 3 nap... bár valójában a fény ünnepe is a karácsony (akárcsak a Chanuka) és a fény várakozása már előbb is elkezdődik, az adventtel, ami hónapnyi, a menora is 8 ágú gyertya, amit fokozatosan gyújtunk meg, akárcsak az adventi koszorú négy gyertyáját - fokozatosan hetente... hogy legyen már több fény, több szeretet a földön!
az ajándékokkal is ezt próbáljuk kifejezni
csak ezt ne higgyük , hogy ezzel letudtuk, a következő évig - mint ahogy azt se kellene, hogy a világ már meg van váltva, nélkülünk
akinek a születését ünnepeljük, csak elkezdte... nekünk kellene befejezni! fotó
(mindannyian Isten gyermekei vagyunk - ő mondta!)
(ha nem is viselkedünk sokszor ennek jegyében s ehhez méltóan - ezt mondom , most, én...)
én ezeket kaptam "lyányomtól", akinek nem is kellett volna semmit se ajándékoznia, hiszen ő maga az Ajándék nekem, születése óta, és mert anélkül is....tudom, szavak nélkül is, amit tudok, karácsony ide, karácsony oda, de különösképpen jól esett mégis a képeslapra leírt levele... aminek tartalma viszont maradjon a titkunk. (úgyse lehet egyszerre lefotózni a hegedülő angyallal (akinek muzsikáját csak éteri fülekkel, de azért lehet hallani - én legalábbis hallom; még egy kis zongoramuzsika is belekeveredik...)
itt meg az "Ajándék" az ajándékokkal:
aliz2. :: 2007. dec. 26. 12:40 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: ünnepek
ÜNNEPI KIRUCCANÁS 2008
egyszerre ünnepeltük - 24-én - a chanukát és a karácsonyt
a menora, aminek a 4. gyertyáját gyújtottuk meg, fenyőágak közül "nőtt ki"... (kicsit emlékeztetve lányom gyerekkori rajzára, amelyen a karácsonyfa "tartalmazott" mintegy vázként menorát.)
elénekeltük a "Moaj zur"-t is, de/bár a "Mennyből az angyal"- ra valahogy nem került sor - remélem így is "lejött hozzánk"...
fotókat nem csináltam - a gép néha (vagy inkább sokszor, ha nem mindig!) zavaró tényező tud lenni - de a szemeimmel fotózok olyankor is, befelé, magamnak, majd néha előveszem, ünnep után is.
Viszont a Nyugatiba érkezésem után , és visszautazásom előtt csináltam képeket.
A West end hatalmas, tetőig érő karácsonyfáját (a csúcsa már rá se fért a fotóra) - alatta épp mosolygós kinaiak fényképezkedtek...
Aztán, visszafelé, a Nyugatitól 3 megállót villamosoztam a Wesselényi utcáig, majd pár háznyit besétáltam a megállótól, az 55.- számig, s ott lefotóztam a házat, amiben, egykor, apukámék laktak.
Most láttam 2.szor a házat, 1965-ben -külföldről hosszú idő után hazalátogató nagybátyám mutatta meg- először; ugyanúgy álltunk a házzal szemközt a járdán, a túloldalon, felnézve a nevezetes ablakokra, visszaemlékeztem az anekdotára is, amit közben mesélt nagybátyám, arról, hogy zajos, kiabálós kisfiú lévén mindig rászólt a haragos házmester, akinek volt egy örökké rikácsoló papagája, mire egyszer egy újabb "Lacika, ne kiabálj!" ráripakodás alkalmával vissza is vágott: "Miért? A papagájnak szabad?!"
Most csendesek voltak az ablakok, a ház, az utca - sőt az egész város...
Minden túl csendes!
aliz2. :: 2008. dec. 26. 2:04 :: 6 komment
Kategóriák: ünnep :: Címkék: fotok, kapcsolatok, unnepek
végtelen tudat
p. t. addig ajánlgatta, hogy a végén megrendeltette velem a Végtelen tudat c könyvet, amit - most látom - a Szemmelweisz kiadó jelentette meg, hollandból forditva.
egy orvos azaz kardiológus írta hát, és a megközelitése is orvosi, nekem meg elég nehezemre esik azaz a szememnek a bolhabetűk miatt
tulajdonképpen a már jól ismert HKÉ-kről ir, mélyrehatóan
rájöttem, hogy (szerinte) életveszély is válthat ki HKÉ-t, no és arra, hogy egyérteműen ezem volt anno a tanári szoba összehúzott székein pontosabban FÖLÖTTE. csak én nem vártam meg. hogy a plafonig emelkedjek v uram bocsá' AZON IS TÚL NETÁN.
A TESTELHGYÁS UTÁN RÁJÖTTEM, HOGY
vissza kell jönnöm, s feltápászkodtam
de a változások, amik ezután történtek megtörténtek (és történnek.....) ugyanazok
SZÜLETÉSÖRÖM MINDENÜTT 2012
mindenhonnan ömlik a karácsony... a szeretet, a születés öröme
most valahogy más dimenzióba kerül minden, valóban
elhangzik egy elcsépelt mondat a rádióban: "Az isten emberré lett", és egyszer csak megnyílik mögötte a valóság,
(ami mindig is ott volt! csak nem láttam igazán(?)
egy igazi gyerek születése a közelemben, az unokámé nyitotta fel a szemem (szívem)? rá
azt mondják még a rádióban, a karácsonyi prédikációban, hogy jó ilyenkor együtt lenni, azokkal, akikkel összeköt a vér, akik életünk részei.. és hogy keressük meg Jézust, nem vesztettük-e el útközben..jelen van-e életformáló, megújító szeretete, békessége,, vagy mi vesztünk el igazán útközben, a rohanásokban..
gyönyörködöm, rögtön a belépés után elém bukkanó Mária szoborban
meg van itt egy nem annyira magas szintű műalkotásjelleggel,
lányom fürdetni hiv... mobilon (hiszen olyan ritkán látom az unokámat)
persze hogy megyek, rohanok, ki a Bazilikából, de közben meg-megállok, és hallgatom a a karácsonyi prédikációban, hogy,
örvendezzünk együtt a gyermeket létrehozó családdal
a születés öröméről beszélnek itt is ...,
hogy adjuk tovább azt a szeretetet, amit ő ad. Meg hogy ismerjük fel a z istenit a mindennapokban is.
...Isttn felismerni a hétköznapokban olyan mint pl. amikor egy pedagógus leguggol a kisgyereke mellé, hogy hallja mit mond, lássa a gesztusait, befogadja mindazt, amit a gyerek közvetíteni akar
mint befogadni a gyermek Jézust a Jászolban, letérdelni mellé, nézni őt, és várni, hogy befogadjam egészen... szívemet öröm és boldogság tölti el..
megtapasztalom, mit jelent az Isten szeretete..."
hogy megszületett az unokám....aki csupa jóság, kedvesség és szeretet...
és ezt az örömöt tovább kell adni...
aliz2. :: 2012. dec. 25. 23:22 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: elmélkedés, kapcsolatok, ünnep, vallás
BOLDOG KARÁCSONYT 2010
hosszas nyűglődés-tétovázás-bizonytalanság és ide-oda megbeszélések után -szerencsére- mégis csak úgy döntöttem, hogy amennyiben a lábaim engedik és engedték (vagy engedtem nekik) - útnak indulok... karácsonyozni, lányomékkal... ő előre elképzelte, hogy mégis csak rossz lenne pont karácsonykor egyedül...
a büfé pont bezárt, 2 után 10 perccel, a szegedi pályaudvaron , mire odaértem Makóról a közvetlen icbusszal, szinte üres volt az állomás, szinte egy lélek se - teljesen feleslegesen ültem föl a kósza hireknek, miszerint zsúfoltság van a vonatokon, és erre gyorsan rendeltem is telefonon egy helyjegyet még reggel, otthonról - szinte teljesen üres volt az egész kocsi is, aztán egy Dublinbe - szintén lányához- repülő asszonnyal és - minő véletlen- szintén Dublinbe repülő 4 tagú családdal valamint még egy-két kallódó utassal mentünk célunk felé... Késve... Feri hegy előtt sokat álltunk, mint utóbb kiderült, baleset illetve gázolás miatt. A vonat elé vetette magát valaki. Úgy látszik, ő ezt választotta magának karácsonyra... Igy taxin (azt is alig kaptam) és kissé megkésve értem ki az ünnepi vacsora színhelyére, lányom anyósához (nászasszonynak mondjuk?), ahol "mi szem szájnak ingere"... és 5-en ülhetjük körbe az asztalt, tényleg "boldog" sőt vidám hangulatban...
és amikor jön az ajándék"osztás" igazán odalehetek, hiszen minden kivánságom - még amit meg se fogalmaztam magamnak se - kitalálva, ahogy lyányom rajzán olvashatom is a "boldog karácsonyt, 2010. december") (maga a rajz is az, -kivánságteljesedés- bár ezt talán ki is mondtam, hogy valami magaalkotta irást vagy rajzot szeretnék tőle – mint régen
a menora meg a ráadás! de milyen! hiszen már évek óta szerettem volna, de sehogyse tudtam beszerezni) ... mögötte meg a karácsonyfa (legyen is együtt e 2 szimbolum) mindkettő a fényé.
S legyen már világosság! (újra...)
Éjfélkor elmentünk éjféli misére is. (Legutóbb akkor voltam, amikor még lyányom orgonált. Itt az Ave Máriát énekelte valaki fölöttünk, gyönyörűen... és előtte a pap is szépen szólt...)
aliz2. :: 2010. dec. 25. 0:59 :: még nincsenek kommentek
Kategóriák: ünnep, fotó :: Címkék: kapcsolatok, lanyom, unnep, utazas
KÖTÉS ÉS KÖTÉS 2013
Betervezett hajmosásom közben adták le este a filmet, az Oldás és kötést - Domján Edit és Latinovits, ez a két tiszta arc nézett egyszer csak rám, azaz inkább egymásra a 21. századi képernyőmről... a 60-as évek elejéből... nem tudtam a filmet úgy végignézni, ahogy illett volna, (igaz, sokadszor) elejétől végéig, csak lefotóztam őket a képernyőről, ezt a két szép, szomorú arcot.
, amit nem tud a szerepe szerint végigcsinálni Domján Edit – Márta (Nem csoda, emlékezni nehéz - vagy lehetetlen)
ÉS amit nagyon szerettem volna megnézni, de mégsem...
Mig aztán másnap elejétől sikerült... majdnem végig nézni, csak közben hivott lányom telefonon...
- Láttad az Oldás és kötést...? - kérdeztem tőle, mig pergett a film előttem.
- Persze.- mondta. Ami számomra nem volt nyilvánvaló, hiszen ő több mint 20 évre a film keletkezése után született... (de nem is volt különösebb, megnyilatkozásra késztető mondanivalója róla)
Most megnéztem a filmbetétet is. És ott kapott értelmet az a mondat, amit Latinovits-Ambrus mondott neki: hogy "folyton félsz"...
Igen, a Márták mindig félnek. Talán ma is... Még mindig...
Én ezekben a filmekben teljesen otthon érzem magam. Akárhányszor meg tudnám nézni. Igen, otthon vagyok bennük. Az otthontalanságukban. És egyre jobban, magam se tudom, miért. És egyszeriben annyira nyilvánvalónak tűnik, hogy miért is voltam én olyan, (látszólag indokolatlanul búvalbélelt? keserű? világfájdalmas? ) amilyen. Ha nézem ezeket az arcokat... még a saját korabeli, egyetemi éveimben készült fotóm is mintha odaillene közéjük. A kor közegébe.
Ez A kor hatalma, a körülmények hatalma. (amiről Simon de de Beauvoire irt, és Antonioni forgatta - egyébként a korai Jancsóval rokon filmjeit. A vörös sivatagja, vagy az itteni tanyai térség , vagy a kórházi folyosó, vagy akár a bohémtanya - sivársága - egyre megy . Mert a vergődő lélek tere...
Nincs itt oldás és kötés.
Csak kötés és kötés.
Oldás nincs.
Rabjai maradtunk elmúlt tereinknek, korainknak.
Bár vannak (voltak) (épp ők is: e két remek szinész), akik kiszöktek (ki"oldták" magukat) belőle.
Az én egyetemi társaim (Belédi Ica, Kalmár Zsuzsa,,,) (tanáraim: Horváth Pista Karcsi, Pósa Péter..) is, hányan! Szomorú.
Én túléltem ezt is. Nem csak azt, amire Márta nem tud (vagy nem mer) végigemlékezni.
De senki se csodálkozzon, ha nem vigyorgok örökké...
S ha én is "folyton félek"... de legalább is többet a kelleténél.
Störr kapitány története
hát nem is tudom...
megint csalódtam (Enyedi Ildikóban) kicsit
Füst Milán regényét nagyon rég olvastam, igy nem mernék összehasonlitást tenni, bár felesleges is lenne... (Nagynéném vagy a férje? kedvenc regénye volt egyébként---)
de igen, nem tévedésből írtam A feleségem története helyett azt hogy Störr kapitány azaz a férj története, mert inkább az volt
a feleség végig titkokba merült
meglepett, nem tudtam, hogy cooprodukció, sőt inkább csak külföldiek játszottak a filmben...amúgy nem rosszul... (s az ismeretlen arcok tán fokozták a titokzatosságukat)
azt hiszem ez a történet (is) filmen elmondhatatlan igazán
és csak a saját korában - illetve az ábrázolt kor viszonyai közt - lehet igazán érthető(?)
hiába is 3 órás! nem igen haladt előre...
tán a legmegragadóbb, a nő halhatatlansága, ahogy a végén látomásként visszatér a (volt) férjének.... (mert mégis csak szerethette! ...mindhalálig, azaz azon is túl!)
