mindenhonnan ömlik a karácsony... a szeretet, a születés öröme
most valahogy más dimenzióba kerül minden, valóban
elhangzik egy elcsépelt mondat a rádióban: "Az isten emberré lett", és egyszer csak megnyílik mögötte a valóság,
(ami mindig is ott volt! csak nem láttam igazán(?)
egy igazi gyerek születése a közelemben, az unokámé nyitotta fel a szemem (szívem)? rá
azt mondják még a rádióban, a karácsonyi prédikációban, hogy jó ilyenkor együtt lenni, azokkal, akikkel összeköt a vér, akik életünk részei.. és hogy keressük meg Jézust, nem vesztettük-e el útközben..jelen van-e életformáló, megújító szeretete, békessége,, vagy mi vesztünk el igazán útközben, a rohanásokban..
gyönyörködöm, rögtön a belépés után elém bukkanó Mária szoborban
meg van itt egy nem annyira magas szintű műalkotásjelleggel,
lányom fürdetni hiv... mobilon (hiszen olyan ritkán látom az unokámat)
persze hogy megyek, rohanok, ki a Bazilikából, de közben meg-megállok, és hallgatom a a karácsonyi prédikációban, hogy,
örvendezzünk együtt a gyermeket létrehozó családdal
a születés öröméről beszélnek itt is ...,
hogy adjuk tovább azt a szeretetet, amit ő ad. Meg hogy ismerjük fel a z istenit a mindennapokban is.
...Isttn felismerni a hétköznapokban olyan mint pl. amikor egy pedagógus leguggol a kisgyereke mellé, hogy hallja mit mond, lássa a gesztusait, befogadja mindazt, amit a gyerek közvetíteni akar
mint befogadni a gyermek Jézust a Jászolban, letérdelni mellé, nézni őt, és várni, hogy befogadjam egészen... szívemet öröm és boldogság tölti el..
megtapasztalom, mit jelent az Isten szeretete..."
hogy megszületett az unokám....aki csupa jóság, kedvesség és szeretet...
és ezt az örömöt tovább kell adni...
aliz2. :: 2012. dec. 25. 23:22 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: elmélkedés, kapcsolatok, ünnep, vallás
