egyszerre ünnepeltük - 24-én - a chanukát és a karácsonyt
a menora, aminek a 4. gyertyáját gyújtottuk meg, fenyőágak közül "nőtt ki"... (kicsit emlékeztetve lányom gyerekkori rajzára, amelyen a karácsonyfa "tartalmazott" mintegy vázként menorát.)
elénekeltük a "Moaj zur"-t is, de/bár a "Mennyből az angyal"- ra valahogy nem került sor - remélem így is "lejött hozzánk"...
fotókat nem csináltam - a gép néha (vagy inkább sokszor, ha nem mindig!) zavaró tényező tud lenni - de a szemeimmel fotózok olyankor is, befelé, magamnak, majd néha előveszem, ünnep után is.
Viszont a Nyugatiba érkezésem után , és visszautazásom előtt csináltam képeket.
A West end hatalmas, tetőig érő karácsonyfáját (a csúcsa már rá se fért a fotóra) - alatta épp mosolygós kinaiak fényképezkedtek...
Aztán, visszafelé, a Nyugatitól 3 megállót villamosoztam a Wesselényi utcáig, majd pár háznyit besétáltam a megállótól, az 55.- számig, s ott lefotóztam a házat, amiben, egykor, apukámék laktak.
Most láttam 2.szor a házat, 1965-ben -külföldről hosszú idő után hazalátogató nagybátyám mutatta meg- először; ugyanúgy álltunk a házzal szemközt a járdán, a túloldalon, felnézve a nevezetes ablakokra, visszaemlékeztem az anekdotára is, amit közben mesélt nagybátyám, arról, hogy zajos, kiabálós kisfiú lévén mindig rászólt a haragos házmester, akinek volt egy örökké rikácsoló papagája, mire egyszer egy újabb "Lacika, ne kiabálj!" ráripakodás alkalmával vissza is vágott: "Miért? A papagájnak szabad?!"
Most csendesek voltak az ablakok, a ház, az utca - sőt az egész város...
Minden túl csendes!
aliz2. :: 2008. dec. 26. 2:04 :: 6 komment
Kategóriák: ünnep :: Címkék: fotok, kapcsolatok, unnepek
