ahogy kiléptem a szegedi pályaudvar peronjára, egyszerre vagy 7-8 galamb száll felém és le, a lábaim elé, sűrű suhogással... a derült égből? amúgy is valószerűtlen volt az ég kékje, ez a karácsonyelőtti hirtelen tavasz kemény tél után... valószerűtlen jelenségek

tegnap még  mínusz 10 körül? ma meg plusz 10?! ugyan ki érti ezt? talán a madarak... a galambok gondtalanul szemezgettek a napsütésben

tőlük pár lépésre egy feketerigó, a sinek között, magányosan

a vonat, az IC már beállt az 5. vágányra, remélhetően nem fog késni (bár az érkező vonatok még 10-20 perceket igen, épp most mondják be...  de hát ) akadályozó hónak errefelé már nyoma sincs, mintha tél után egyszerre csak máris beköszöntött volna a tavasz

a galambok is friss ideröptükkel mintha valami fura égi üzenetet (üdvözletet?) hoztak volna...

a  vonatom már bent áll, felszállok hát

galambjaim is fel-...., de nekik nincs szükségük vonatra az utazáshoz

aliz2. :: 2009. dec. 24. 8:42 :: 2 komment 

Kategóriák: fotó, ünnep :: Címkék: elmelkedes, epizod, fotók, idojaras, utazas

még nincs itt a karácsony,  de már úton útfélen  (szószerint) , fenyőfákat illetve feldiszített fákat azaz karácsonyfákat látunk

hol marad akkor a titok, a gyerekek előtti  eltitkolás, az egyszeri - bár évről évre ismétlődő - "csoda" tartogatása  az adott, ünnepi időre... egyáltalán mikor kezdődik az ünnep? és meddig tartanak a hétköznapok...?

mindenki boldog ünnepeket kiván mostanában...

az egyik blogon láttam ezt a bejegyzést: "boldog hétköznapokat!"

üdvözöltem (az ötletet):)

de én tulajdonképpen azt szeretem, amikor együtt van a kettő...

(de nem -csak- külsőségekben)

........

már december 17-én a Trafo kávéházban az irodalmi, kritikai beszélgetésen  ("imPulzus") ott az ünnepi hangulat (is):

lányom épp a karácsonyfa elé ültették(?):

havas fenyő előttünk, dec. 19-re

kisvárosunk kivilágitott  nagy karácsonyfája dec.22-én (ma)

aliz2. :: 2009. dec. 22. 21:10 :: 9 komment

megálltam az utcán, a biciklimet tolva, majd közelebb is mentem a gyönyörű dallam forrásához, ma nem a Koronában ebédeltem, de a kitett hangszórójuk odacsalt, a csodálatos dallal: Ave Mária , (Schuberttől) még együtt is dúdoltam (ha nem is olyan zengő-csengő hangon (bár nem Maria Callast hallottam az utcán, mint most itt majd)de ugyanaz a hangnem... együtt rezonált...)...az ámenig...

tulajdonképpen a karácsony (a születéssel) az anyák ünnepe is kell(ene) hogy legyen

és itt néhány régi karácsony(után)i pillanatkép az én anyukámról a kislányommal: 

1999-ben pedig, az iskolai rajzszakkörön -munkamegosztással- lányomra jut

Mária megfestése

a Városháza galériájában   felállitandó Betlehemnek:

s még 2002-t is ez fogadja, 2001 december 14-én lányom "Csillagok és villanykörték" c. képzőművészeti kiállítása megnyitóján is épp:

  és itt lányom a dédanyja fényképével (költözés közben, mert "vele" is költöztünk):

ő  (Bárány) Mária, (bár mindenki "Mariská"-nak hivta -  anyukám és két nagynéném és két nagybátyám édesanyja:

"Ave Mária... Üdvöz légy Mária"...    Máriák...

aliz2. :: 2010. dec. 21. 22:01 :: 2 komment 
Kategóriák: ünnep, fotó, zene :: Címkék: anyu, emlek, eset, fotok, iskola, kiallitas, lanyom, rajz, unnep, zene

éjfélkor pont kifogtam a határnyitást az EU himnusszal: Beethoven diadalmas Örömódájával,  lángolj fel a lelkünkben szép égi szikra, szent öröm,- mondtam is magamban a schilleri szöveget -, hogy testvér lészen minden ember, igazán még el is érzékenyedtem. Mennyire illik ez a dinamikus, sodró , ünnepi hangvétel ebbe az optimista jövőképbe....testvér lészen minden ember... vajh mikor? aztán felhangzott a magyar himnusz szomorú, baljós  melódiája, s eszembejuthatott Kölcsey : bújt az üldözött, s felé kard nyúlt barlangjában, szertenézett, s nem lelé honját e hazában... sorai; bűnbánat, lemondás, szánakozó esdeklés -  tehetetlenség... Micsoda kontraszt.

épp délután a Duna-tv egy 1996-os filmet sugárzott a Himnuszt saját felfogásukban "megszövő" képzőművésznőkről. Legjobban az az alkotás ragadott meg, ahol  a Magyarország határnélküli térképét letakaró oltár mögött magányos, egymással semmiféle kapcsolatot nem mutató emberalakok álltak, még az árnyékuk is más-más irányba nézett, jelezve, hogy még a Napjukat, a fényt is másfelől észlelik, semmi közük egymáshoz...

testvér lészen minden ember?

Mikor? Eddig se a határok lehettek az akadályai a "testvériségnek", hiszen határon belül sincs egyetértés....

De lehetne!

Nyitottnak kell/ene lenni, a legmikróbb környezetünkben is, persze ugyanakkor tiszteletbe tartva mindenkinek az egyéniségét, függetlenséghez, önállósághoz való jogát.

A gyerek még az,  nyitott, bizalomteli, de óvatosságra intjük, és fokozatosan bizalmatlanná válik . Szükséges is az önvédelem egy olyan világban , amilyen... de mitől fog akkor megváltozni?

Lányomék baráti összejövetelt tartottak, jól tették! Ez is egyfajta "testvériség", út a schilleri felé...

aliz2. :: 2007. dec. 21. 19:45 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: elmelkedes, fotók, kapcsolatok

évről évre már, nyugdíjasként, karácsony táján, egy délután a Hagymaházban vagyok sokadmagammal, egykori "közalkalmazottakkal", az Önkormányzat vendégeként, karácsonyi ünnepségen... a forgatókönyv szerint felköszönt bennünket a polgármester vagy helyettese, aztán valami ünnepi műsort nézhetünk-hallgathatunk, és a végén  kapunk  valami desszertfélét is kézzelfogható ajándékul...

most egy régi tanítványom hallgattam szépen beszélni a szeretet adásának  (és kapásának) fontosságáról, hogy a karácsony hatása alól senki se tudja kivonni magát, hogy örüljünk, szeretteink örömének, hogy láthatjuk őket, az örömüket, egész megható volt a beszéd... (jó tanítvány s színpadosom is volt M. A. - persze nem azért...) közben el kezdett rezegni a táskámban a telefonom, ahogy elkezdődött az ünnepség, és belesuttogtam lányomnak, hogy ünnepségen vagyok, milyenen, kérdezte hát karácsonyin, mire szinte belekiabált a mobilba, hogy boldog karácsonyt... persze valószínű csak én hallottam, és én örültem neki....

a Forgató Táncegyüttes Betlehemi Királyok c. táncjátéka igazán élményszerű volt (megint egy makói együttes, újabban önellátók vagyunk műsor terén is..., de mindig nagyon szép, szívvel-lélekkel műsorokat láthatunk igy: 

Amúgy Pesten pl rengeteg a program , azt se tudná az ember hova menjen, itt  viszont, ami van, annak nagyon is megadjuk a módját. Tényleg ünnep.... ami ünnep. És a miénk. (Itt dolgoztuk le az éveinket is, amiért kapjuk ezeket az évi műsoros ajándékokat...) (Vajon jövőre is?...)

A fenyőalakú merci csoki még díszként áll a szobámban...

az első Chanuka gyertyát viszont meggyújtottam.... a lányomtól tavaly kapott gyönyörű Chanukiában... micsoda fény lett attól az (egyelőre) egy gyertyától is!...

Nőjön is az a fény,... az adventi várakozásban, 24-ig, (a városban vasárnap meggyújtottuk a 4. adventi gyertyát is)... és a Chanuka csodájának 8. napjáig... és azon is túl. Legyen már több fény, ránk férne! S tán rajtunk is múlna, hogy oszlik-e az a sötétség, s mennyire...

Müller Péter új könyvében olvastam, arról, hogy mikor lesz felnőtt  az ember, honnan tudhatja, nos ezt mondja többek közt:

"...Felnőtt akkor leszel, ha tudod, hogy a Nap benned süt, és ha kívül sötétség van, te is hibás vagy, mert nem világítasz."

(most azon gondolkodom, hány felnőtt is lehet - ezek szerint - ebben az országban.... ) persze én bízom az "igazi" gyerekekben is! már hogy is ne bíznék, épp most... karácsonyi ünnepség után, a születés ünnepén (oroszul pl. a karácsony rozsgyesztvo azaz születés) ...  ama csodálatos kisdedéén,   akit később megváltójuknak tartottak hívei, és az se lehet véletlen, hogy minden újszülött a megváltás reményét hordozza ... csak sokszor történik valami, később, ami más irányba mutat...

de ilyentájt mindig reménykedünk.... hogy eljön a megváltó... végre... netán újra...(?)

csak hát nekünk kéne megvált/ozni...  (megváltódni).... belülről ("világítva")... s nem mindig külső csodát várni... (mint ahogy a bajokra se mindig másban keresni az okait)

aliz2. :: 2011. dec. 20. 21:55 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: hagymaház, kapcsolatok, MAKÓ, ünnep