még mindig...

mert eszembejutott valami

utaztunk mi már külföldre mindenféle utiokmány nélkül, sőt: anélkül, hogy utazni akartunk volna! 

Természetesen az utazás módját se mi választottuk. (különben biztos nem marhavagonokra esett volna a választásunk.) Az időtartamát se valószínű, hogy egy évre kértük volna, s valószínű nem csak oda, azok se , akik nem utazhattak vissza...

rájuk nem vonatkozhatott a Szózat "itt élned, halnod kell" parancsa, még akkor se, ha ők nagyon is jól tudták, - Radnótival együtt - hogy "hol lakott itt Vörösmarty Mihály"...

épp olvasok a Népszabadságban egy könyvről, (Fekete János: Marvin); benne:

Anzikszkártyák egy kéretlen társasutazásról, az egyik szemelvény (anzix?) címe pedig németországi "kirándulás"

nagynénikém is igy emlegette ironikus, fanyar fájdalommal első külföldi - kényszerű.- utunkat...

mintha nem is lett volna az....

Talán mostantól olyan időket kezdünk élni, amikor mindenki szabadon választhatja meg, hol akar élni -  halni (ilyen értelemben a Szózat szavai is kissé felülíródnak?)

Bár a születés -az itt születtem én ezen a tájon - gyökere -engem legalább is - ide köt....

Magdi néni is "hazajött" megpihenni....

Apám, nem tudhatom, hol pihen...  Csak azt, hogy születésem után pár hónappal, nem önszántából - Borba "utazott", s onnan erőltetett menetben indíttatott el, de nem térhetett vissza, "haza"...

mi igen... csak azért nem mindig tudhatom, hogy igazán "itthon" vagyok- (lehetek?)-e itthon... 

aliz2. :: 2007. dec. 22. 19:09 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: elmelkedes, irodalom, költészet, RADNOTI, VÖRÖSMARTY