ebéd után aludtam vagy két órát, igy viszonylag éberen mentem el a Mjakunkra (sose hagyom ki egyébként), most tényleg jó volt, friss, sokmindenről beszéltünk, olvastunk,és sokan is voltunk vagy 8-an

(jövő hónapban sajna nem lesz, január - holt hónap, kár hogy akkor van a szülinapom is, de ideje lesz el is feledkezni róla, ha már...!

februárban találkozunk csak, remélem, megérem (szörnyű. hogy már mindig hozzágondolom, minden távolabbi dátumhoz!)

miután szóba jött versek pesszimmizmusa (mással kapcsolatban), jutott eszebe az a sok kárhoztatás ami verseim szomorságát éri (prózában), holott nem élek olyan szomorúan, mint ahogy írok, de rávilágitottak most a többiek, hogy mégis csak az irás lehet az IGAZ, s a feszini élet(em) ezt elrejtui, leplezi. Hát igen, Lehet! De még szerencse...