lányomék kiruccantak egy-két napra Bécsbe
ő még nem járt ott,
én először '65-ben voltam ott, a nagybátyáméknál, látogatóban, majd '68-ban , emlékezetes évben , (- pár napig, a prágai bevonulás után , minek eseményeiről állandó helyszini tudósitást lehetett látni-hallani a tévében, kétséges volt, hogy is tudok hazakerülni, s hogy egyáltalán...) akkor majdnem egy egész nyarat töltöttem azon a nyáron Bécsben, a nagybátyámnál, úgy már, mint aki ott lakik.... ők ott telepedtek le, hosszú évtizedekig tartó világkörüli turnéjaik után, mig különböző országok különböző szállodáiban laktak, s nagyon szerették új és állandó, barátságos kis otthonukat, a Stephansdom közelében, a Rabensteig strassén, a kedélyes Bécsben (majdnemMagyarországon, majdnemBudapesten - szülővárosukban - bevallatlanul is, honvággyal környékezve?... én mikor ott jártam, nekem úgy tűnt, mintha Budapesten lennék, csak néhány évtizeddel előbb, még a háború előtt jóval,... (aztán ők kiköltöztek Ausztráliába, s attól kezdve, már nem találkoztunk személyesen,... s ott nagybátyám valóban honvágyat érzett nem is Magyarország hanem Európa iránt, onnan, a messzi, gazdag földrészről, ahol minden van, csak mégis hiányzik a tetejéről valami... az, ami "európai."
Ma fura félálmomban arra gondoltam, hogy milyen jó lenne ha csinál(tat)na egy fotót magáról a lányom a Rabensteigen, az utca elején, a (sarok)ház előtt, aminek a 4. emeletén volt a nagybátyámék lakása, a földszinten meg egy patika... és akkor azt elküldenénk a nagybátyámnak (Laci bácsinak), hogy örülne neki! És csak aztán jutott eszembe, hogy ugyan hova küldenénk azt a fényképet... ugyan hova küldhetnénk. Nincs hova.
.......
A Stephansdómban ma már voltak lányomék, (a Kapucinuséknál is) meg a Mariahilferstrassén, meg ettek finom Esterházy tortát, nem a Sacherben, oda holnap mennek, meg a Kunsthistorisches múzeumba is, és a mellette levő kisebb múzeumba:az Albertinába... Az Operát már látták - értesültem, azzal szemben a Sacher, ahol ettem Sacher tortát, (mi mást?!) - és emlékszem közben agyonuntam magam, míg nagybátyám az asztalnál egy ismerősével németül tárgyalt, s hiába tett elém egy szines magazint, hogy azt nézegessem, én azt is untam, magát a műfajt is lenéztem gőgösen ...(jól meg is sértve ezzel őt)...
Olyan furán érzem magam most, kicsit olyan lázasan lelkesen, miNtha én utaztam volna Bécsbe... (újra, és keresném a régi helyeket, ahol jártam...Jártunk.)
És mindjárt elő is keresem azokat a régi bécsi fotókat....:(Wien, 1965 olvasom a hátlapjukon)
Itt a lakás konyha ablakában "lógok" -
az látszik a képen, amit látok , az ablakból (háttérben a Stepansdom
karcsú tornya
(ott mentünk el mindig előtte,
de belül nem láttam.)
ez meg Schönbrunn
(én és nagybátyám,
mögöttünk
a kastély bejárata:
a másik képen nagybátyám a feleségével, (Klárikával) a park, a tó mögött (amiről kiskoromban már kaptam egy szép képeslapot és emlékeztem is rá, pedig volt jónéhány db, minden városból küldtek a FOTO gyűjteményembe, ahol megfordultak, s az nem kevés volt!...
aztán együtt is voltunk jónéhány nyugateurópai városban. London kimaradt. Pedig azt mondta a nagybátyám, többször is, hogy oda el KELL menni, és addig nem hal meg, mig nem visz el oda. És én nyugodt voltam, nem zavar,t hogy mindig elmarad az angliai utazás, sőt,valószinű azért, mert azt hittem, legalább addig biztos élni fog... Nem igy történt... (Pedig én még mindig nem jártam Londonban.)
Azt hiszem mégis csak szomorú lennék én Bécsben. Mert ha meg is találnám a régi épületeket, helyeket... őket már nem. Ők mindenhonnan hiányoznának.
De annak örülök, hogy a lányom .. most ott lehet... És ennek biztos örülne a nagybátyám is...
aliz2. :: 2010. dec. 28. 0:53 :: 15 komment
Kategóriák: fotó :: Címkék: emlekezes, kapcsolatok, lanyom, rokonok, utazas
