az ünnepnapok tespedtsége nehezen múlik... torokfájásra ébredtem (elég későn), ami aztán elmúlt, de egész nap tohonya vagyok, és lányom is megkérdezte, miért vagyok olyan szomorú, holott - szerinte legalábbis - tőlem aztán távol áll a depresszió. (én mindenesetre máshogy érzem, de örülök, ha a látszat mást mutat - bár épp ma - úgy látszik - nem így történt.)

nem bírom ezt a hideget (lyányom szerint a meleget se - de már el is felejtettem a hőség megpróbáltatásait) - de miért is nem lehet kiegyensúlyozottabb az időjárás, mérsékeltebb, meg az életünk is, úgy an blok, a földön. (ma is egy szörnyű merénylet Pakisztánban)

amúgy nem nagyon nézek, hallgatok tévét sem, ezt is véletlen láttam egy futó képen, aztán teletexten néztem utána, meg még reggel, az elnök bejelentésének is.: nem írta alá az egészségügyi törvényt (jól tette, bár attól tartok ennek csak halasztó jelentősége lehet) - lehalkítva néztem az Ég velünk c. fimet is  (igaz moziban már láttuk,) nem akarom zavarni lyányom a tanulásban, ui.

lyányomnak persze vizsgaidőszaka van, most német nyelvvizsgára készül (kell a diplomához a 2. nyelv is - az angol már 3.-os gimista kora óta megvan - de a másik nyelvhez eddig nem jutott hozzá, mindig 10 fölötti vizsgái voltak , most, ötödévre "csak" 4 - bár ott vannak a szakdolgozatok is) - úgy hogy ő most is tanul (én is azt tettem  egyetemista koromban - emlékszem, ha vizsgaidőszak akkor vizsgaidőszak - és semmi más) esténként is, a vőlegényével a számítógép segítségével, németül társalognak, ime :

Most már épp kritikát ír, a szobájában. Én meg itt kicsit felerősítettem a tévében Beethoven Eroica szimfóniáját. A zene mindig jót tesz.

Holnap meg már én is szeretnék csinálni valami értelmeset is.

De legalább is pár nap múlva;  Újévtől. Az új évben!

aliz2. :: 2007. dec. 27. 23:01 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: foto, hetkoznapok, idojaras, lanyom, naplo, tevemusor, zene