remek könyvre találtam, a könyvtár kirakatában; az Agykontroll adta ki: A bölcs baba (alcím: útmutató a gyerekekhez a fogantatástól két és fél éves korig)

a címlapon csodás fotó, csodás babatekintet...

az új mentalitású könyv 1984-ben -épp lányom születésének évében!- volt kiadva, először...

ideje elolvasni, most hogy lányom fia megszületett... (bár sok beleszólásom nincs az unokám nevelésébe, de majd átpasszolom mérlegelés céljából a könyvet ill. gondolatait az anyjának) (no meg persze én is - mérlegelve-elolvasom.)

engem már ez az (új) gondolat megragadott, most az elején:

"Meg kell kérdőjeleznünk azt a koncepciónkat, miszerint az önállóság erény lenne, és érdemes úgy nevelni a gyereket, hogy jobban egymásra támaszkodjanak... hogy megtanulják, hogyan tudnak másokkal együttműködni.."

itt le lehet tölteni az egész könyvet (256oldal), (már akinek nem olyan lassú a gépe, mint az enyém):

http://hu.scribd.com/doc/50079344/Dr-Aletha-J-Solter-A-bolcs-baba

aliz2. :: 2013. jan. 6. 9:07 :: 1 komment

a facebookon kicseréltem a portréképém..

egyébként is cserélgetni szoktam, folyton cserélgetem őket, mert nem vagyok megelégedve velük, minél újabbak, annál kevésbé, így előfordul, hogy egyenesen óvodáskori képet rakok fel, ami nem hazugság, mert magamról, (ez is én voltam egykor, és valahol belül mégis csak az vagyok  most is ... bár már anyukám is hiába kereste azt az aranyos, szelíd szőke kislányt...a későbbi éveim keményebb(?) vonásaiban.) tetszelgek hát a régi képeimmel ...

de mivel egy  régi tanítványom már gratulált a közelgő szülinapomra,(és nem a 3.-ra:) gondoltam, a 69. szülinapi gratulációt ne már egy 3 éves arc fogadja, feltettem hát egy aktuális, ideit (igaz, még nyáron készült, bloggerina kollegina készítette, akivel összefutottunk, nem önkioldóval hát, hanem társas lényként arra nézve, aki csinálta)...

felraktam hát, és ajándékszámba illő gondolatokat kaptam hozzá, 

 egy (másik) régi tanítványomtól, ami egyből elmosta az éveket....:

Ez annyira jó kép, és annyira "gondajuli-kép"... Olyan hihetetlen, hogy ugyanez a szempár figyelt engem a katedráról, figyelte a színpados csetlés-botlásaimat, telt meg könnyel a szavalóversenyeken... De szép idők is voltak azok! Tudom, hogy manapság nem divat ilyet mondani, de nekem jó visszagondolni a diákéveimre!"

Hát még nekem milyen jó volt ezt olvasni!- Megint könnybe lábadt a szemem, ( mint azokon a régi szavalóversenyeken...?...)

aliz2. :: 2012. jan. 9. 19:44 :: 15 komment :: Címkék: emlekezes, fotók, kapcsolatok, tanitás

"Othello, Jago, Kálvin János, Szervét Mihály. Abélard és Lear, Armado és Böffen Tóbi urak!

Kik  vagytok? Kik vagytok, akiknek szavait mondom, koronáját hordom vagy bilincsét vonszolom, akikhez lelkemet töröm, akiknek bűneit magamra veszem, akik miatt istenítenek és pokolra kívánnak?”

Huszti Péter "színészkönyve", amit "emlékszőttes"-nek nevez, a Szomory drámájából átvett címmel: Kik vagytok, hé! - (amit magával vitt egész életébe - mint mondta) - nagyon találón ragadja meg nem csak a rejtélyes szinészlét kiismerhetlen lényegét, hanem ... az emberét is.

Némileg valamennyiünk örök és megválaszolhatatlan de kutatandó létkérdését: "ki vagyok én?" (ahogy Villon is, mindent tud, csak azt nem , ki ő...)

S  hiszen  - ahogy Shakespeare is írta az "Ahogy tetszik"- ben): " Színház az egész világ. És  színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében." 

vagy  ahogy  magáról, a színész-író Shakespeare-ről Borges irta az "Everything and nothing" - ban:

 "felismerte azt a hivatást, amelyre szánva volt: a komédiásét, aki nyílt színen azt játsza, hogy ő másvalaki, olyan emberek előtt, akik azt játszák, hogy őt másvalakinek hiszik...

 Senki nem volt egy személyben több ember, mint ez az ember, aki az egyiptomi Proteuszhoz hasonlóan a létezés minden lehetőségét kimerítette...

Olykor egy-egy műve valamelyik félreeső zugába elrejtett némi vallomást, biztosra véve, hogy úgysem értik el; így mondta Richard, hogy egy személyben sokak szerepét játszotta, és Jágó különös módon azt, hogy "Én nem az vagyok, aki vagyok."  ...

A történet még hozzáfűzi, hogy halála előtt vagy után Isten színe elé járult és azt mondta neki: "Én, aki ennyi ember voltam hasztalan, végre egyvalaki szeretnék lenni, aki én vagyok." Isten hangja így felelt egy szélvész közepéből: "Én sem vagyok senki, csak megálmodtam ezt a világot, mint ahogy te megálmodtad művedet William Shakespeare, és álmom jelenéseinek egyike vagy te is, aki mint én, mindenki vagy, és mint én, senkisem."

................

Akartam még írni ezt-azt, a saját jól-rosszul játszott szerepeinkről, hasztalan én-kutatásainkról... És egy régi , 20-as éveimben irt hangjátékról, aminek -éppen "Ki vagyok?" a cime, és egy szinészről szól..) De  ezek után ugyan mit lehetne még mondani?!...

aliz2. :: 2010. jan. 9. 17:55 :: 10 komment 
Kategóriák: irodalom, kultúra :: Címkék: Borges, elmelkedes, irodalom, kolteszet, konyv, SHAKESPEARE, színeszek, szinhaz, Villon

.

...nem igen használtam

,21 éves koromig

csak legfeljebb táskát, füzeteknek, könyveknek - persze, de ez más "tészta"

nagybátyám felesége - mikor náluk nyaraltam -  Nyugateurópai országok ban "kioktatott"

ridikül nélkül nem lehet járni-kelni. élnj (mintahogy fehér cipőt se este felvenni annak, aki elegáns( Na persze, ugyan ki akart elegáns lenni?!

(1961, nyugati utam után...ott a ridikul :)

azóta sok viz lefolyt a Szajnán, még a Maroson is, s az én ridiküljeim is alaposan megteltek,,, bőröndnyire...

láttam egy szép fotót egy blogban, Múlt cím alatt. (Itt.)

tökéletes kompozició, amit a valóság rendezett el, vagy ahogy kisebb eszmecserénkben (kommentekben) a fotózó-bloggoló szerző kifejtette :"elrendez mindent a természet és a valóság" (ahogy én is irtam előbb: a valóság a legfantáziadúsabb mese .)

én is zavarbajövök, ha dicsérik a fotóimat, mert tudom, hogy semmi más dolgom, mint hogy észrevegyem , ami fotóznivaló, és... jó legyen a képkivágás. No, azt hiszem, itt a lényeg, kikeresni a körülöttünk levő valóságból, kiválogatni a lényegest! az adott mondanivalóhoz, az adott szempontból lényegest. De a valóság, a természet valóban mindent elrendez! Magától. Nem kell beavatkozni...

...........

Nagy kertünk volt! emlékszem, kiskoromban milyen szabályos rendben  volt felépitve ott minden, külön részeken a buxus, a borostyán, a babarózsa, a japánbirs, az aranyeső, a 20 orgonabokor az egész kertben arányosan beültetve, és az illatával mindent beboritó jázminbokrok..., kerités tövében gyöngyvirág, meg a diófa környékén az iriszek. És az udvar hátsó részén a gyümölcsfák: szilva, meggy, birsalma, málnabokrok a keritésnél. (hányszor kezdtem ott a napot, egy kis reggeli málnázással!)...

aztán már nem volt, aki gondozza a kertet, ketten maradtunk a nagy házban, a nagy kerttel, kislányommal - én nem értettem a kertgondozáshoz,  és mégis... ha kicsit el is vadult, gyönyörű maradt a kertünk, ha nem gyönyörűbb, mert "természetesebb", dúsabb lett, mint valaha... és "szabályosan" az, valóban "a természet -magától- mindent elrendezett"... Kissé "vadregényesen" ugyan, de annál izgalmasabban...

......

Most unalmasan kopár minden, teljesen üres, mindent kivágtak - az "ember" elrendezte... parkoló lett a helyén. Virág helyett beton. Amúgy "rendezett"! De mennyire az... újabban már nem is szeretek odanézni, ha buszon elsuhanunk a régi ház (régi kert..., hol van már az a kert?!....)előtt...

.........

Ilyen volt a   vadregényes "kert"-ünk!  (a fotón megmaradt):

aliz2. :: 2010. jan. 7. 19:48 :: 8 komment :: Címkék: emlekedes, foto, mult, termeszet

 még sose éreztem úgy(?) az év lezárásakor vagy épp az új kezdetekor,

hogy hálás vagyok, hogy

ezt az évet is megértem..

pedig minden alkalommal meg kéne köszönni az adott napot,,sehehejánu...

(Báruh átá Ádonáj Elohénu meleh háolám, sehehejánu, vekimánu, vehigiánu lázmán háze.

Áldott vagy te Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, aki életben tartott minket és megadta megérnünk ezt az időt.)

de mostanra , nem csak az éveim tetemes száma (mindjárt 79) miatt felértékelődött az ÉLET, mint olyan, mint ami a sajátunk (még)

ez a járvány... hihetetlen ahogy belekerült az életünkbe. és ennyire felboritotta, megváltoztatta , szétzilálta... ő parancsol...

mi az ami marad belőle?

egy összevisszaság, cafrangok, maradékok, pótszerek

de azért elboldogulunk vele, csak "nehogy megkapjuk"

"oltakoztunk", "maszkban járunk", vagy nem is járunk sehova.. én pl az utazásról már lemondtam (s emiatt állandó harcban állok lányommal-unokámmal, mivel azt se akarom hogy ők jöjjenek..)

majd csak elmúlik, vagy iminálódik - remélem!

persze ott nem tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk...már több mint két év szinte elveszett..óvatosságunk oldalán is

de talán haladunk előre (?)

....

Tavaly még ÜRES SZÉKSOROK ELŐTT zajlott bécsi ÚJÉVI KONCERT is, idén csak maszkokban

de úgyanúgy láthatjuk a képernyön (tavaly is!)

Egyébként lógok a laptopomon, a net pótszerein...

rengeteg élő zenei műsort láthatok! (úgyis elromlott a rádióm a Bartókkal együtt)

Meg tán többet is gondolkodom....

Van egy csomó szinkronitásom, rengeteget alszom, s vagyok alfában(?) a rengeteg szinkronizmussal, s most kezdem látni, tisztán hogy kellene, kellett volna! élni ...mikor lassan elfogy,,,

a lezajló évek mind pyrchuszi győzelemnek tűnnek   

most hallottam egy riportban, a fél pohár üres vagy tele, a pesszimizmusnak és optimizmusnak megfelelő a válasz, de van egy 3. aspektus, ez a legbiztosabb: hogy VAN pohár (hogy van életünk)

Azért volt pár programom is, ha maszkosan is...

pl SZINHÁZ i is, több közvetités (még próbákról is)

Sirály, Három nővér (Csehov örök!)

Adáshiba (Szakonyi 90)

Hagymaházban, elmaradtak pótlása: Karády , Zrinyi Ilona monodrámák

Feketeszárú cseresznye

FILMEK  is főleg képernyőn (médiaklikk)

megnéztem újra: a Nagyitást, Halál Velencében...Redl ezredes, (jó film akárhányszor jöhet, mindig más fontos benne, )Fellini nyolc és fél, Júlia és a szellemek, A napfény íze,

Claire Darling utolsó húzása

Elfújta a szél

A tanitónő

A hasonmás

Paganini, az ördög hegedűse

A géniusz

Az utolsó metró

Schiele

Volt egyszer egy Németország

A legyőzhetetlen

Született Auschwitzban

S rákaptam az éjszakai sorozatokra (amiket önkényesen , csak úgy, abbahagyogatnak!_

Ja, Mattoni, Hölgyek paradicsoma, Hat nővér, Alpesi őrjárat, Míg távol voltál, Zoo, Hegyi doktor

Diagnózis, Isztambuli menyasszony

SOROZATFÜGGÉS ?!

De persze párszor MOZIBAN (ott sosincs tömeg, amire én megyek)

BOTICELLI

RAFFAELLO és a Mediciek

DALI ifjúsága

Az apa (Hopkins)

Spencer

Feleségem története

MÚZEUM is megmozdult dermedtségéből:

Maros kiállitás, régi művésztelep

                    (G.K. tárlatvezetése:  a kultúra éltet)

 LEONARDO VÁNDORKIÁLLITÁS 

  Adj egy órát Makónak- (Baron S)

KÖNYVTÁR

 Kelemen L vándorkiállitás

Megzenésitett versek

természetfotók

mygan rajzok

Perlekedő zsoltár (Antal)

 Új KÖNYVEK:

 Surányi András Kaddisa

 Kántor Péter   Elegendő ok

 Végtelen tudat

ELŐADÁSOK

Geszti Péter, Görög Ibolyan, Páger dijasok...

BAJAIM? vannak de szerencsére (remélem (nem halálosak, és náha elbújnak, hogy jöjjön elő más, stb

tulajdonképpen állandóan csak fáradt vagyok (meg álmos)

időnként s visszatérően szédülök, de nagyon!

a kezem is egyre jobban reszket mikor nem kéne neki... (P, kór?)

általában lelassultam, (női Oblomov!)bár részben óvatosságból is

járás nehezemre esik ha épp fája térdem vagy térdhajlatom, esetleg a csipőkopásom jön elő

aránylag rendszeresen görcsök l a lábam (az nagyon rossz, ha a combom, és több helyen)

meg a fejem is ébredés után fáj (ez már megszoktam)

a depresszió számomra kérdőjeles, szerintem melléktünet és következmény

a Coviddal nem akarok találkozni közelről!

kb kétszer-háromszor majdnem elütöttek

VESZTESÉGEK::

Marosvári Sanyi 

Ábrahám Pali

Busa Tamás

Törőcsik Mari

Pálffy Miki

Kántor Péter

----

sehehejanu...bár jövőre is elmondhatnám, egy kicsit vidámabb összegzéssel

Szegeden több mint 20 cm hó esett, a Kárász utca elején levő zenebohóc hegedűjét jócskán belepte a hó, de ő rendületlenül "hegedül"

 (a délmagyar képgalériája szerint) (Kornok Csaba felvétele)

pár hete esőben  tette ugyanezt ... a képet abból az alkalomból is készitettem, hogy épp akkoriban olvastam -ugyancsak a Délmagyarban - , hogy ki fogják tiltani vagy legalábbis korlátozni az utcazenészeket (az ittlakók biztos örülnek neki), engem sose zavartak, sőt - hálás voltam nekik, jó hangulatot csináltak a sétáló utcában, és sose kérték zavaróan vagy tolakodóan  ellenszolgáltatást illetve honoráriumot

Kiegl utcazenésze szerencsére elmozdíthatatlanul marad (esőben, hóban is) - bár a lábainál levő szoborgalambokat egy párszor már leszerelték

az "pénzérmék" is maradnak, bár nem is gyarapodnak

és persze a hegedűszót is kiki úgy hallhatja,  (ha egyáltalán hallja), ahogy Babits is mondta... ahogy a lekében szól az ének...

Megmondom a titkát, édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek

(mert ez még a  szoborzenebohóc hóval fedett néma hegedűje dalára  is érvényes...)

aliz2. :: 2010. jan. 6. 4:13 :: 24 komment 
Kategóriák: fotó :: Címkék: BABITS, idojaras, kolteszet, SZEGED, szobor, tel, zene ű