"Othello, Jago, Kálvin János, Szervét Mihály. Abélard és Lear, Armado és Böffen Tóbi urak!

Kik  vagytok? Kik vagytok, akiknek szavait mondom, koronáját hordom vagy bilincsét vonszolom, akikhez lelkemet töröm, akiknek bűneit magamra veszem, akik miatt istenítenek és pokolra kívánnak?”

Huszti Péter "színészkönyve", amit "emlékszőttes"-nek nevez, a Szomory drámájából átvett címmel: Kik vagytok, hé! - (amit magával vitt egész életébe - mint mondta) - nagyon találón ragadja meg nem csak a rejtélyes szinészlét kiismerhetlen lényegét, hanem ... az emberét is.

Némileg valamennyiünk örök és megválaszolhatatlan de kutatandó létkérdését: "ki vagyok én?" (ahogy Villon is, mindent tud, csak azt nem , ki ő...)

S  hiszen  - ahogy Shakespeare is írta az "Ahogy tetszik"- ben): " Színház az egész világ. És  színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében." 

vagy  ahogy  magáról, a színész-író Shakespeare-ről Borges irta az "Everything and nothing" - ban:

 "felismerte azt a hivatást, amelyre szánva volt: a komédiásét, aki nyílt színen azt játsza, hogy ő másvalaki, olyan emberek előtt, akik azt játszák, hogy őt másvalakinek hiszik...

 Senki nem volt egy személyben több ember, mint ez az ember, aki az egyiptomi Proteuszhoz hasonlóan a létezés minden lehetőségét kimerítette...

Olykor egy-egy műve valamelyik félreeső zugába elrejtett némi vallomást, biztosra véve, hogy úgysem értik el; így mondta Richard, hogy egy személyben sokak szerepét játszotta, és Jágó különös módon azt, hogy "Én nem az vagyok, aki vagyok."  ...

A történet még hozzáfűzi, hogy halála előtt vagy után Isten színe elé járult és azt mondta neki: "Én, aki ennyi ember voltam hasztalan, végre egyvalaki szeretnék lenni, aki én vagyok." Isten hangja így felelt egy szélvész közepéből: "Én sem vagyok senki, csak megálmodtam ezt a világot, mint ahogy te megálmodtad művedet William Shakespeare, és álmom jelenéseinek egyike vagy te is, aki mint én, mindenki vagy, és mint én, senkisem."

................

Akartam még írni ezt-azt, a saját jól-rosszul játszott szerepeinkről, hasztalan én-kutatásainkról... És egy régi , 20-as éveimben irt hangjátékról, aminek -éppen "Ki vagyok?" a cime, és egy szinészről szól..) De  ezek után ugyan mit lehetne még mondani?!...

aliz2. :: 2010. jan. 9. 17:55 :: 10 komment 
Kategóriák: irodalom, kultúra :: Címkék: Borges, elmelkedes, irodalom, kolteszet, konyv, SHAKESPEARE, színeszek, szinhaz, Villon