NEM IS TUDOM, SZINHÁZBAN VOLTAM-E VAGY EGY PERMANENS, MARATONI DÁRIDÓBAN...
azzal kezdődött, hogy mikor normál kezdőidőben 7-kor benyitottam a szinházterembe, az ajtónálló szabályosan kilökött, hogy nem szabad.
később direkt benyitottam, mire a szinpadról orditottak le hogy nincs beengedés!
mikor aztán lett, ömlött a mulatós zene a szinpadról, a la natur
egy kis parasztlány pedig a lépcsőn föl hozott, kinálgatott egy tálcán kenyeret s kobászt, vettem is belőle, a kiállitásnyitón megivott pohár boromra jól is esett..
kérdeztem tőle, szinpadon is játszik, bólogatott
hát tényleg
csak menet közben jöttem rá, hogy én ezt a darabot láttam valaha, még gimista koromban SZegeden, s a Lehoczki Zsuzsa játszotta az ő kislányszerepét, de bűbájosan!itt valahogy elsikkadt, a monológjára nem is emlékszem, a körülötte levő öreg nagynénik
is mások voltak, a nagyot halló maradt meg bennem, régről
hanem a főszereplő pár.../
tulajdonképpen jók voltak, voltak költői jeleneteik is, de valami nem stimmelt ebben az előadásban
ahol mégis csak a muzsikaszó játszotta a főszerepet,nyiltszinen, még a szünetben az aulában is...
a szinpad is két részre volt osztva, s a háttérben mindig szólt a muzsika...
nno meg mi zavart még?
a cigányozás, zsidózás, a nők lekezelése
UTÁNA kéne nézni, ennyira retrográd lett volna ez a Móricz? mint itt
de mintha ez jött volna (újra?) divatba!
a közönség ottmaradó részének nagyon tetszett...
