a facebookon kicseréltem a portréképém..

egyébként is cserélgetni szoktam, folyton cserélgetem őket, mert nem vagyok megelégedve velük, minél újabbak, annál kevésbé, így előfordul, hogy egyenesen óvodáskori képet rakok fel, ami nem hazugság, mert magamról, (ez is én voltam egykor, és valahol belül mégis csak az vagyok  most is ... bár már anyukám is hiába kereste azt az aranyos, szelíd szőke kislányt...a későbbi éveim keményebb(?) vonásaiban.) tetszelgek hát a régi képeimmel ...

de mivel egy  régi tanítványom már gratulált a közelgő szülinapomra,(és nem a 3.-ra:) gondoltam, a 69. szülinapi gratulációt ne már egy 3 éves arc fogadja, feltettem hát egy aktuális, ideit (igaz, még nyáron készült, bloggerina kollegina készítette, akivel összefutottunk, nem önkioldóval hát, hanem társas lényként arra nézve, aki csinálta)...

felraktam hát, és ajándékszámba illő gondolatokat kaptam hozzá, 

 egy (másik) régi tanítványomtól, ami egyből elmosta az éveket....:

Ez annyira jó kép, és annyira "gondajuli-kép"... Olyan hihetetlen, hogy ugyanez a szempár figyelt engem a katedráról, figyelte a színpados csetlés-botlásaimat, telt meg könnyel a szavalóversenyeken... De szép idők is voltak azok! Tudom, hogy manapság nem divat ilyet mondani, de nekem jó visszagondolni a diákéveimre!"

Hát még nekem milyen jó volt ezt olvasni!- Megint könnybe lábadt a szemem, ( mint azokon a régi szavalóversenyeken...?...)

aliz2. :: 2012. jan. 9. 19:44 :: 15 komment :: Címkék: emlekezes, fotók, kapcsolatok, tanitás