mégsem mentem ki az ünnepségre, pedig a Kossuth szobor az utcánk végében van

de olyan csend volt - nálunk tulajdonképpen egész nap -  és olyan álmos voltam  - ugyancsak egész nap, hogy ez idén kimaradt az életemből

tavaly kimentem, ott ez a kép fogadott (utcánk végében) - idén is hasonló lehetett, ha nem is ilyen ragyogó napsütéssel:

idén délben ebédelni mentünk, utána cukrászdába; a kokárdát azért nagynehezen feltűztem a kabátom gallérjára,

és szabadon sétáltunk, a friss levegőn, élvezve a kamionok hiányát - mintha fellégezne ilyenkor, hétvégeken amúgy is a város - kamionoktól szabadon....

úgy tűnt, marad a csendes, békés hangulat, még a Művészetek Palotájából történő díszünnepség közepette is - csak mikor átkapcsoltam a másik adóra, derült ki a Híradóból, meg az Index képeiből  hogy a város Pesten korántsem olyan csendes, mint vidéki magányunkban is, meg  "a bearanyozott, a fennen finom zeneteremben" is akár gondol(ha)nánk:

( de"ne legyen béke , ne legyen derű.... míg nincs a jajsötét szivekben"(?)

Én mégis ezzel a - tavalyelőtti -  még havasháztetős de reményteli képpel és  derűs, bizakodó, napsütötte sorokkal akarom zárni ezt a március 15-i  képes tudósítást. Lányom (kvázi márciusi ifjú) - ünnepi beszédének zárógondolataival:  

"Az ünnep, ha jó, ragyog, akár az emlékezés. Vagy mint az első tavaszi napsütéses nap. Ezek rettentő fontosak, s ezek fontosak igazán! Bár 1848 március 15-én esett az eső, (és ma sem valami kegyes hozzánk az időjárás) ám azóta szinte törvényszerűen mégiscsak ennek a napnak és az ezt követő napoknak kell elhozni a tavaszt. Ha minden jól halad, levethetjük a kabátokat, elcsomagolhatjuk a kesztyűt és a sálat, kirohanhatunk a fényverte utcára, ahol minden egy picit színesebbnek tűnik, hiába olvadnak még a tócsák, azokból is csak a nap tükröződik vissza a szembe, majd beleszagolhatunk a levegőbe, mely tavaszi, friss, üde, élő és szabad."

aliz2. :: 2008. márc. 16. 7:04 :: 5 komment :: Címkék: lanyom, MAKO, unnep

amúgy is olyan Makón a  Makovecz féle Hagymaházunk (ami valójában Művelődési ház, de aminek a helyén áll, annak is hagymaház volt a neve, eredetileg tán a funkciója is némiképp) - mint valami székesegyház, hatalmas méreteivel, oszlopaival, a négy üvegkupolájával... de most tényleg, mintha egy szertartásnak lettünk volna tanúi, amit 

Gryllus Dániel vezetett le, zenésztársaival, Pál apostol leveleit előadva.

(Sorba járják műsorukkal a Makovecz "templomokat" (volt már efféle koncertkörútja Lajkó Félixnek is - arról lemaradtam. Örülök, hogy erről, nem, bár a sok üresen maradt hely azt mutatta, hogy nem mindenki tartotta olyan fontos eseménynek ezt, városunkban... Viszont, akik jelen voltak, csendes áhítattal hallgattak, a végén viszont annál lármásabban és hosszan tapsoltak. Méltán.

Aztán meg, lent, az aulában válogattam a CD-ik közül. A gyerekeknek szánt CD-k közt rögtön régi "ismerősökre" bukkanva. A "Nálatok laknak-e állatok?"... címlapján egy majom azt a régi ugyanilyen című könyvet tartogatja kezében , ami kislányom kedvence volt... magnókazetta kisérettel, meg "Az én szivemben boldogok a tárgyak"... (Szinte minden Kaláka kiadvány megvolt/van - persze még nem CD-s... akkoriban, a 80-as években...)

Odavittem dedikáltatni Gryllus Dánielhez, és ő már előre kérdezte, mosolyogva: ugye unokának lesz?  Mondtam: kicsit bonyolultabb a dolog, mert az unoka anyukájának is - újólag -, azaz mindkettőjüknek. Remélem örülni fognak neki, mindketten. Gryllus is örült, sok szeretettel dedikált mindkettőjüknek!:) Generációknak okoznak örömöt, élményt! A mi esetünkben már 3-nak is... (mert hogy nekem is...)

aliz2. :: 2013. márc. 15. 8:53 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: emlékezés, hagymaház, MAKÓ, zene

 a facebookon, nem is tudom, hogy találtam oda, véletlenül, de jó, hogy igen: Markó Iván ill. a fesztiválbalettje oldalán A Nap szerettei (felújitásának) próbaképeit nézegetem,

 és látom, valakinek, aki kérdi, mikor, hol lesz előadás azt válaszolja a Markó Iván, hogy ez egy régi darab...És én már írom is, hogy 

"láttam annak idején!!! még anyukámmal, neki is nagy élmény volt, csinált is utána, a hatására egy rajzot...."

s már jön is a válasz: Markó Iván Kedves Júlia! Nagy örömet szerezne vele nekem, ha lefotózná a rajzot és elküldené nekem...

és akkor eszembe jutott, jaj!, hogy az a rajz a költözéskor megrongálódva, félig elázva, elszakadva az eresz alatt hevert a lábaimnál... pont az... már nem volt értelme, nem lehetett "megmenteni"...micsoda pech! Csak az emlékeimben maradt meg? az út a fénygömbbel, ami egyszerre jelenthette a Napot vagy  világítótestet, de leginkább azt a revelativ élményt, ami anyut is egészen felvillanyozta, hogy szinte eufóriában készítette el a rajzot a Stadiontól nagybátyámék 7. kerületi, Kertész utcai lakásáig vezető, még az előadás hatása alatt megtett út után...pedig általában nem egyéb műalkotások, hanem a közvetlen valóság ihlette meg, többnyire egy-egy csokor virág, amit hazahozván a piacról azon nyomban meg is örökített... csendéletek vagy egy-egy portré... a művei,  ez a stilizált, némileg absztrakt, vázlatos rajza egyedi volt... és mármár dokumentum lenne, hiszen 1979-ben volt a balett ősbemutatója, egyben a Győri balett bemutatkozása is... 33 éve... és van, aki azt hiszi, most?... kik emlékezhetnek még rá?! ,( aki tényleg újat teremtett a balettművészetben, és Bejar-i évek után alapított egy nagyszerű társulatot nálunk),  persze, hogy kapaszkodni kell a múltba is, és nem szabad hagyni, hogy elfelejtődjenek értékei... Nos, én aki semmit nem merek -önként- kidobni, anyám rajzát, ami most örömöt okozhatna Markó Ivánnak - aki egykor neki okozott akkora örömöt... nem tudom prezentálni?!- szomorkodom. Majd hirtelen eszembe jut: hátha... mégis... Annyi fotót csináltam én, anyukámról is , a rajzaival is, hátha valamelyiken rajta lesz: van egy , amin az ajtónk előtt áll (amit szinte kitapétázott a rajzaival (eltakarandó a lekopott festéket), ezen van az a fiatalkori  önarcképe is, amit egy bekereteztetés után, az üveges előtt az utcán letett egy pillanatra, és már el is lopták!... és keresem a fotót, (emiatt is) és szerencsére meg is találom, egy régi albumban, 80-as évek eleje, és - szerencsére - a legalsó kép, AZ a kép is rajta van, ami A NAP SZERETTEI ihletésére készült. 

Nem túl jó a fotó, homályos is, kicsi is rajta a kép, de mégis: jel, nyom, bizonyiték, dokumentum; valahogy kivágom, kinagyitom, 

és küldöm is már Markó Ivánnak, szeretettel, anyukámtól, meg is köszönve, még az ő nevében is, az akkori élményt... a Nap szeretteinek...az anyukámtól, aki szintén a NAP szerette volt... hiszem - és bizonyos értelemben a Nap is, nekem biztos (s így én is   Napszerette...) 

mint ahogy - tudom, nyilatkozta- Markó Iván is... (bár készülő önéletrajzi írásából az anyukájáról szóló részt fel se merte olvasni abban a tévéinterjúban... mert nem akart sírni... de az a határtalan szeretet , amit tőle kapott, (az istenítő nézésétől, aminek meg kellett felelnie!) meghatározó volt számára ugyancsak. Ma is a Jóistennek és az anyukájának akar megfelelni... S a Tizparancsolat számára az alapértékrend,(a legközelebbi bemutatójuk épp a Tizparancsolat...)s bár a szeresd felebarátodat.. parancsa parancsként nehéz kérdés, mert akarni nem lehet szeretni (csak megbecsülni, tisztelni, elfogadni), mégis a gyakorlatban , bevallása szerint és láthatóan is, Markó Iván csak szeretettel, szeretetből tud dolgozni....Szerencsénkre! Bár mindenki igy gondolkodna, vagy legalább is többen... Hiszen mindannyian - méltón vagy méltatlanul- de a Nap szerettei vagyunk... illene valamit viszonozni, visszasugározni  is... 

Markó ezt tette:

lehet , hogy anakronizmus, mindenesetre 2 éve van ez a "Márciusi Ifjak Dij - a fiatal magyar tehetségekért" (" akik tevékenységükkel elősegítették Magyarország kulturális gyarapodását"), és azóta nyugodtan mondhatjuk a kitüntetettekre, hogy ők a mai márciusi ifjak.

mától a vőm is "márciusi ifjú" lett

persze korábban is sokmindenben emlékeztetett rájuk, az eredeti forradalmárokra..,("szabadság, egyenlőség, testvériség" valóban az eszméi, amikért  -néha még anakronisztikusan is- minden módon küzd), s az sem lehet véletlen , hogy Petőfi a kedvenc költője..., márpedig Vári György -kiváló irodalomtörténészként és kritikusként (hiszen a díjat is ezért kapta) - ért a költészethez... de nyilván ennek a megkülönböztetett szimpátiának nem csak költészetelméleti okai vannak, hanem legalább annyira eszmeiek ... (jól lehet a két szempont nem féltétlenül elválasztandó)

de hogy ma  sem könnyű a márciusi ifjak dolga , az szinte bizonyos, mindenesetre megható és reményteli volt , amit Bajnai miniszterelnök a dij átadásakor mondott rájuk, hogy a Magyarország javát szolgáló új "kiegyezést" talán épp az ő nemzedékük tudja majd megoldani...:("Az ország nagy, közös ügyeiben a szükséges egyetértést a mi generációnknak eddig nem sikerült elérnie" - vont mérleget a kormányfő, a díjazottakhoz fordulva azonban hozzátette: ez nekik talán menni fog..."  "mert "ez a generáció tudja, merre kell haladni, és tovább is viheti a jó ügyeket" -

az idézett szállóige pedig, az új reformkor igényét felidézve, Kölcseytől, a -"haza és haladás" - amit annyiszor de annyiszor hangsúlyoztam tanítasaim közepette én is (és nem csak irodalmi szempontból, hanem ) mert annyira bosszantó volt, hogy a napi politikában,  (köz)életünkben, gondolkodásmódunkban, szemléletünkben  nem láttuk (nem láttam)megvalósitani a nagy tanulságot , hogy valóban , mindkettő szem előtt tartandó !...  és egyik se a másik rovására...)

tényleg, talán nekik sikerül, reméljük!

Remél(het)jük? Jó lenne!

hiába volt  "esős március" az ünnepi műsor címe, e cím előjelzésének fittyet hányva sütött a nap, (ha nem is tűzött), és mindenképp derű uralkodott - de legalábbis a ború hiánya, béke  és szelíd nyugalom; (ami nem megvetendő érték  lázas, acsargó napjainkban...)

a polgármesterünk beköszöntő szavaiban utalt rá , hogy többen is voltunk, mint tavaly (én tavaly nem voltam ott, kivételesen -így el kell hinnem.) De most se voltunk túl sokan, aki viszont eljött, az ünnepelni jött,  (és nem rendbontani)

az ünnepi beszédet egy végzős gimnazista fiú mondta, a mai ifjak nevében:

 A különböző pártok, egyesületek, civil szervezetek békés együttállásban vártak sorukra a koszorúzásnál -  városi fuvószenekar előadta Kossuth nóta ismétlődő hangjai mellett ("...ha még egyszer azt üzeni, mindnyájunknak el kell menni"):

foto

 

 A Kossuth szobor lábainál is békésen fekszenek egymás mellett a különböző koszorúk (csak tüzetes utánnézés után (Antonioni féle nagyítás nélkül is,  szabadszemmel is) felfedezhető egy kirívó eltérés (turpisság?) a virágok elhelyezése révén:

 

 

 a kép  kb. egy órával az ünnepség után készült, a kis zászlókat már leszedték oldalt a várakozó teherautók árnyékában - akárcsak a ballagások alkalmával a díszitést, még mielőtt elbúcsúznának a ballagó negyedikesek, s még mielőtt lemenne az ünnep napja, de folytatódik is az ünnepség, más helyszínen, a Hagymaházban, egy történelmi táncjátékkal, aminek méltán óriási sikere van:

 

 

 Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza!

nem lehet egyedül, pláne négy fal közt ünnepelni. Az ünnep - közösségi együttlét, összetartozásérzés! az kell, hogy legyen, és jó, ha az... (még ha nem is "ugyan"azt jelenti mindenkinek...)

"Jó magyarnak lenni, nehéz, de nem lehetetlen" - ahogy a gimnazista fiú Széchenyit idézte beszéde végén....

Makóinak lenni ma mindenképp (elég) jó volt! 

(Újsághír: "Vidéken békésen ünnepeltek. Rendbontások csak a fővárosban voltak.")

 

iz2. :: 2009. márc. 15. 22:16 :: még nincsenek kommentek 
Kategóriák: ünnep :: Címkék: fotok, MAKO, unnep

 

Igaz, hogy a google matamatikai krikszkrakszai odáig vezettek, hogy rájöjjek ma bizony a "Pi"-nek van a napja, t.i. a 3,14-nek 3.14-én - logikus! És a Pi meg is érdemli ezt a megtiszteltetést , hogy külön napja legyen az egész világon, sőt az egész kozmoszban , hiszen a Pi valami alapvető lényege a körnek s ezzel együtt a mindenségnek! de azért itt, Magyarországon, meg még a határainkon túli magyarlakta területeken mégis csak március 15. előnapja ez a nap (s némi világméretű vagy legalább európai léptékű érdeklődésre számot is tarthatna, hiszen a VILÁGszabadságért harcoltak eleink 1848-ban, és még akkor is, amikor "Európa csendes,  újra csendes" lett, "elzúgtak forradalmai"..

el is felejthettem volna, hogy így van, ha nem állít meg már az étterem ajtaján egy gyönyörűséges plakát: Nemzeti Menüket hirdetve (potom s pont) 1848 Ft.-ért

elállt szemem-szám, aztán bent az asztalnál kisebb méretben meg is találtam a tetszetős képeslapként is funkcionáló hazafias, ünnepi ételkínálatot

el is hoztam egyet, hogy beszkenneljem, közkincssé tegyem (holnap még lehet élni vele, hasznosítani a kínálatot a gyakorlatban) Én  azt hiszem lemondok róla - túl nagy lenne nekem bármelyik adag, meg túl bonyolult is..., de szívesen olvasgatom az ínyencségeket, csak az gondolkodtat el, hogy vajon Petőfi, Kossuth , Batthyány kedvelték-e a róluk elnevezett menük ínyencségeit? pl. Petőfinek vajon milyen lehetett érzülete a főispánék iránt, Kossuthnak a császár(hús)hoz, azt hiszem a Batthyány menüt meg is kóstolnám - csak az almapálinkájától tartok kissé, viszont a trikolór zöldég határozottan megindította a fantáziámat. Remélem a kokárdámmal nem ütnék egymást. Szinárnyalatban. Bár utóbbit nem szoktam elfogyasztani, tavaly óta ott virít a fekete kosztümkabátom hajtókáján... (azóta nem volt rajtam?!)

estefelé kimentem  - kihúzott a szívem - a Kossuth szoborhoz, ami az utcánk végében áll. Hagyományosan egy kis karénekléssel  és gyertyagyújtással zajlanak  ott a megemlékezések március 15 előestéjén. Volt idő, amikor lyányom is ott énekelt valamelyik iskolai énekkarával. Most a városi (felnőtt)vegyeskórus szerepelt a szobor előtt, és kb. ugyanannyi érdeklődő-emlékező  hallgatta őket. Mindenesetre több mint a 36 "igaz ember". (mondjuk kétszer annyi) Mi is kaptunk égő gyertyát, ami kis üvegtartóba volt elhelyezve, hadd melengesse a kezünket, mondta az önkormányzati szervező, jól is esett, szinte a szívem is melengette.. ,csak amikor az ujjaim kitapintották az üveg rovátkáit: egy hosszú függőleges vonalat  és egy rövidebb vízszinteset, jöttem rá, hogy ez egész egyszerűen kereszt lehet, úgyhogy úgy tűnik csak a keresztény szabadságharcosok emlékének őrzésére gondolhattak,  a sok zsidó szabadságharcost "diszkvalifikálták"(?); pedig én őrájuk is akartam, akarok emlékez(tet)ni... róluk amúgy is szeretnek megfeledkezni, pedig maga Haynau mondta róluk :" ...előmozdították a forradalmat, mely az ő közreműködésük nélkül sohasem nyerhetett volna olyan terjedelmet." Görgey szerint pedig: "Fegyelmezettségben, személyes bátorság és szívós kitartásban, tehát minden katonai erényben, derekasan versenyeztek többi bajtársaikkal...", s hogy csak szegedi példát emlitsek: Löw Lipót főrabbi a szabadságharcban tábori lelkész volt és lelkesitő beszédeket tartott, amiért fogságba vetették. - Kossuth nyilatkozata szerint 20000 volt a szabadságharcban harcoló zsidó honvédek száma.

.......

visszafelé biciklizve megnéztem még a délután frissen koszorúzott Dobsa Lajos és  Kossuth Lajos emléktáblákat, csak a Kossuth tábla alatti graffitik zavartak kicsit...(nagyon)

 (mit rákentek... lemossuk...?!)

(és a fotómon a helytelen dátum, (13.03. 14.03. helyett - megint egy nappal kevesebbet mutatott!:(

------ 

 *s most látom, pedig még nincs is vége a napnak, hogy a google is kokárdába öltözött! Hurrá! "Éljen a magyar szabadság éljen a haza!":)

"Óvakodj március idusától!" -  nehogy már erre kelljen gondolnunk vagy gondolkodtatnunk nekünk is, anélkül, hogy Julius Caesarok lennénk, vagy annak hinnénk valakiket is óvandó környezetünkben, pusztán békés állampolgárok, akik csak békésen és szabadon szeretné(n)k ünnepelni a szabadságot, vagy csak a közelgő tavaszt, a levegőn, a "szabadban" - tüntetések, lárma, zavargás, provokáció, atrocitás nélkül.  A fővárosban, hovatovább, ez ugyanis pl. elég utópisztikusnak tűnik. Elég az elmúlt év dúlt képeit felidézni. (Magam is meglepődtem, mert az ember könnyen felejti, ami nemtetsző, - amikor egy hivatkozás nyomán a saját blogomban ezt a füstös-könnygázas képet (is) láttam szembenézni velem, tavaly március 15-ről, a pesti utcáról...)

Régebbi március 15-i  kiállításra készitett gyerekképekre gondolok inkább; 1988- ból, lányom, általános iskolás, művészeti-rajziskolásként rajzolta ezeket; - bár, mintha ezekben is lenne némi -józan- borúlátás is. Különösen a többi -kiállított- képpel összehasonlítva ezt a hatalmas fekete ernyőt s a háttal álló figurát; bár igaz ami igaz, esett az eső, '48 március 15-én is, nem sütött a Nap! és a 48-as huszár unokájának is van mitől elfordulni, ha a hátteret, (a múlt) (v)éráldozatait, el-elnézem... Maradhatnánk  inkább mi is a gyerekjátékoknál: papircsákóknál, játéklovacskáknál, játékkardnál... az ám, sőt, miért is kell gyerekjátékként fegyvereket gyerekkézbe adni? hovatovább már a gyerekek is nemjátékfegyverekkel (nem)"játszanak"!?!

 

"Ahol a Szabadság a Rend, mindig érzem a végtelent'"...

még nem érzem!...

"Jöjj el szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani engedd szép, komoly fiadat!" (J.A)

.......................

egy mai író megnézte, mit kívánna ma a magyar nemzet....

és több mai szerző arról, mit jelent számukra ma, az ünnep

 

aliz2. :: 2009. márc. 14. 14:32 :: 12 komment 
Kategóriák: ünnep :: Címkék: kiallitas, lanyom, rajz, tortenelem

 

 Hát nem a legideálisabb feltételek ezek fotózásra; a vonatablaküveg meglehetősen maszatos, a kerete pedig hasonlóképp, elszíneződött, talán berozsdásodott a sok esőtől? most nem esik, de kint elég hideg is van, jobb nem lehúzni azt az ablakot, ne hűtse ki a vasúti fülkét..., addig se , amig nem indul a vonat, meg így biztonságosabb is. Amúgy is, van mobiltelefonunk, kint is, bent is, un. "családbarát", tudunk -méghozzá ingyen - beszélgetni azon is, sőt még azután is, hogy már elindul az a fránya vonat, a beszélgetést abba se kell hagyni, lehet folytatni, akármeddig, akármikor, azaz nem egészen, mert  ki kell használni a vonatutat is munkára. Előkerül a laptop a táskából, rá a kisasztalra, s egyből "dolgozószoba" lesz a fülke...

 

Micsoda világ! semmi se olyan, mint volt, valaha..., az utazás se, a "kikísérés" se. Nem is vagyunk sokan a vonat előtt. Talán felesleges is ez a régi szokás sokak szerint....? hiszen nem érezzük úgy a távollétet sem.

Csak az a vonat is lehetne egy kicsit "modernebb"!

Meg mi is, ott legbelül, ahol nem változunk, de nem ám, és épp olyan fontosnak érezzük a régimódi "kikísérést", mint amikor még nem volt se mobiltelefon, se mms, se sms, se digitális fotó, se laptop, se email, se msn... csak a személyesség a kapcsolattartásban is..., a valóságos - nem virtuális - jelenlét, csak...  

"...mikor elindul a vonat, a szívem majdnem megszakad..."

(Demjén Ferenc)

 

 

 

aliz2. :: 2009. márc. 12. 12:04 :: 7 komment :: Címkék: elmelkedes

ma az 5. 6. osztályosok versmondását zsüriztem, és be kell vallanom, hogy 2 alkalommal is egy objektiv zsürorhoz nem méltóan  könnyekig mghatódtam... és mindkét esetben az anya volt erősebb bennem ,mint a zsüror, de azt hiszem nem lehet szétválasztani, nagyon hitelesen , nagyon szépen mondták a gyerekek a szövegeket, úgy hogy köszönöm nekik is nem csak  Kálnay Adélnak ill, Mécs Lászlónak (nem hiszem hogy ez a két alkotás remekmű, a Mécsé talán inkább irodalmi, de, mégis hatott... szerencsésen találkozott előadóival (mert róluk szólt)meg a hallgatósággal is... (eggyel egész biztos:) (mert neki (is)

http://jazsoli5.freeblog.hu/archives/2008/08/24/Kalnay_Adel_Level_Anyahoz/

egy kamasz lány panaszai, önmagáról a változásokról, amik neki se nagyon tetszenek, és ráadásul azt se tudja meddig tartanak (sejt valamit előre?):

"Anya én sem tudom, meddig tart ez, mi lesz

De azt éreznem kell, hogy szeretsz,

Szeretsz, szeretsz, nagyon, nagyon,

Még jobban talán, mint egykoron,

S éreznem kell, hogy türelmed végtelen...

Anya, köszönöm, hogy segítesz nekem!"

a másik vers Mécs Lászlótól a királyfi három bánata,

ezt stilszerűen egy kisfiú (anyja királyfia mondta), itt már nem kisértett meg annyira az azonosulás, de mégis, valami, nagyon, anyaiságohttp://www.hufo.info/irodalom/versek/Mecs%20Laszlo%20-%20A%20kiralyfi%20harom%20banata.txtmban személyesen is elragadott... a kisfiú is nagyon hiteles volt.

de lám a "nagyfiú" Cserhalmi is, ime:

én nem voltam a vers választásaiktól általában elájulva,(sok bugyutaság volt közte) bár 3.4.-ben inkább,(egy csomó rimhányó Romhányival) és ma a 7.8.-osoknál szinte alig! Kiváncsi vagyok a középiskolásokra, holnap...

ma volt Dunánál is, meg Ágnes asszony, meg egy csomó Szabó Lőrinc, Remenyik , de Varró Danik, meg Lackfik is...

akartam  írni még dél körül egy bejegyzést ezzel a címmel - úgy folytatva, hogy... aranyat nem lel (az ismert közmondást egyszerű tagadóformába téve  - logikáját megtartva.) tudniillik csak 9-kor ébredvén lekéstem a pont 9-kor kezdődő városi eseményünket : az új fürdő alapkőletételének - miniszterelnöki- és polgármesteri-képviselői segédlettel történő - lerakását. 10 óra felé a helyszínen (a régi  fürdőépület helyén, a Marczibányi téren)  már csak kábeleket leszerelő, pakolászó munkásokat láttam s nyomát se semmiféle ünnepségnek, pedig valami idegenforgalmi  kiállításfélére is számítottam az előre beharangozottak  alapján - de azt mondták, hogy a Kálvin téri iskolában még találhatok valamit, mert oda mentek... Mi van ott?  Ott is valami épitkezés... Valóban, meg is találtam   a régi iskolaépület mellett-mögött valami újat, egészen a járda szélére húzódva, az árokig... (hogy fognak itt járni?) a félig kész tetőszerkezeten munkások dolgoztak, 2 őrféle ácsorgott a nyitott kapuban, a sárban, azt mondták, nincs itt semmi, csak a vendégek bent az iskolában. Csináltam 1-2 fotót az új épületről, aztán eloldalogtam. 

(Később megtudtam, a miniszterelnök és a képviselő-polgármesterünk egy 3-os osztályba is "beugrottak" rajzórára) A konferencia ugyan csak 11-kor kezdődik a Koronában, és azt még elértem volna, de nem lévén turisztikai szakember, gondoltam, mégse ülök 

oda be, még ha érdekelne is, milyen gyógyhatásai vannak a makói gyógyvíznek és a marosi iszapnak (de hiszen hallottam én erről, évtizedek óta eleget, már 60 éve is erről beszélt, ezt a kihasználást szorgalmazta volna  a háziorvosunk...), de gondoltam, inkább végre korábban el tudok indulni a Koronába - nem az emeleti konferenciaterembe - hanem a földszinti étterembe , töltöttkáposztát enni. Igy még biztos jut belőle. 12  előtt jóval... S hát a Korona előtt meg is láttam  az eddig hiányolt sátrakat, az idegenforgalmi prospektusokkal: Makóról, az épülendő gyógyfürdőjéről, a hagymájáról, sőt még a "Ford"kocsit is kiállították a placcra a múzeumból - mint makói nevezetességet. S hát ahogy nézegetem a prospektusokat az egyik sátornál, látom, hogy közeledik a "delegátió", polgármesterünk és a miniszterelnök - ünneplőben -ünnepélyesen. A fényképezőgép még nálam, de szórom szét a tokját, úgy adják vissza, a bicikli is nálam, teljesen lelassultam? s már ide is ért a delegáció mellém, a polgármester meg üdvözöl is, és érdeklődik lányom felől - odaszólva magyarázatként a miniszterelnöknek, hogy "nagyon tehetséges" ,hirtelen nem is tudom mit válaszoljak, "nem vagyok felkészülve" PHD hallgató mondom, - sokat publikál... s a miniszterelnök vissza is kérdez hol, mondom a 3-4 országos folyóirat nevét ahol csak ebben az egy hónapban jelentek meg írásai, és rákérdez lányom  nevére is, majd "megnézi" mondja... én meg hogy örülünk, hogy személyesen láthatjuk itt Makón ... (bár igaz ami igaz, a többi makói nevében nem beszélhetek, de azért remélem... ez a Bajnai nagyon tiszta embernek néz ki - "életben" , személyesen is, jó a tekintete, jó a kézfogása, és igazi emberi arca van!) Aztán tényleg bemegyek a Korona étterembe, miután végre lerakom a biciklit, az ablakból látom, hamarosan el is vonulnak, de az újságképeken később azt is, hogy a miniszterelnök kipróbálta a Ford modellt, beleült... és míg a konferencia még tart, ő már Szegedre távozott az ott  épülő új létesítményhez; a 3. Tisza hídhoz

s azt is az újságból tudom, hogy Makót és Szegedet dicsérte... (én meg hadd dicsérjem(/dicsértem egy kicsit itt őt)

ja, és a közmondás is egy kicsit továbbcsavart formát öltött... 

persze "aranyam" nem lett! - illetve szép és jó fürdőnk valószínű lesz!(de lehet, hogy oda se reggeli órákban fogok járni..., bár azt mondják mégis  csak az lenne az igazi... ("arany")

aliz2. :: 2010. márc. 12. 22:07 :: 8 komment 
Kategóriák: naplószerűség :: Címkék: esemeny, fürdő, kapcsolatok, Korona, lanyom, MAKÓ