a facebookon, nem is tudom, hogy találtam oda, véletlenül, de jó, hogy igen: Markó Iván ill. a fesztiválbalettje oldalán A Nap szerettei (felújitásának) próbaképeit nézegetem,
és látom, valakinek, aki kérdi, mikor, hol lesz előadás azt válaszolja a Markó Iván, hogy ez egy régi darab...És én már írom is, hogy
"láttam annak idején!!! még anyukámmal, neki is nagy élmény volt, csinált is utána, a hatására egy rajzot...."
s már jön is a válasz: Markó Iván Kedves Júlia! Nagy örömet szerezne vele nekem, ha lefotózná a rajzot és elküldené nekem...
és akkor eszembe jutott, jaj!, hogy az a rajz a költözéskor megrongálódva, félig elázva, elszakadva az eresz alatt hevert a lábaimnál... pont az... már nem volt értelme, nem lehetett "megmenteni"...micsoda pech! Csak az emlékeimben maradt meg? az út a fénygömbbel, ami egyszerre jelenthette a Napot vagy világítótestet, de leginkább azt a revelativ élményt, ami anyut is egészen felvillanyozta, hogy szinte eufóriában készítette el a rajzot a Stadiontól nagybátyámék 7. kerületi, Kertész utcai lakásáig vezető, még az előadás hatása alatt megtett út után...pedig általában nem egyéb műalkotások, hanem a közvetlen valóság ihlette meg, többnyire egy-egy csokor virág, amit hazahozván a piacról azon nyomban meg is örökített... csendéletek vagy egy-egy portré... a művei, ez a stilizált, némileg absztrakt, vázlatos rajza egyedi volt... és mármár dokumentum lenne, hiszen 1979-ben volt a balett ősbemutatója, egyben a Győri balett bemutatkozása is... 33 éve... és van, aki azt hiszi, most?... kik emlékezhetnek még rá?! ,( aki tényleg újat teremtett a balettművészetben, és Bejar-i évek után alapított egy nagyszerű társulatot nálunk), persze, hogy kapaszkodni kell a múltba is, és nem szabad hagyni, hogy elfelejtődjenek értékei... Nos, én aki semmit nem merek -önként- kidobni, anyám rajzát, ami most örömöt okozhatna Markó Ivánnak - aki egykor neki okozott akkora örömöt... nem tudom prezentálni?!- szomorkodom. Majd hirtelen eszembe jut: hátha... mégis... Annyi fotót csináltam én, anyukámról is , a rajzaival is, hátha valamelyiken rajta lesz: van egy , amin az ajtónk előtt áll (amit szinte kitapétázott a rajzaival (eltakarandó a lekopott festéket), ezen van az a fiatalkori önarcképe is, amit egy bekereteztetés után, az üveges előtt az utcán letett egy pillanatra, és már el is lopták!... és keresem a fotót, (emiatt is) és szerencsére meg is találom, egy régi albumban, 80-as évek eleje, és - szerencsére - a legalsó kép, AZ a kép is rajta van, ami A NAP SZERETTEI ihletésére készült.
Nem túl jó a fotó, homályos is, kicsi is rajta a kép, de mégis: jel, nyom, bizonyiték, dokumentum; valahogy kivágom, kinagyitom,
és küldöm is már Markó Ivánnak, szeretettel, anyukámtól, meg is köszönve, még az ő nevében is, az akkori élményt... a Nap szeretteinek...az anyukámtól, aki szintén a NAP szerette volt... hiszem - és bizonyos értelemben a Nap is, nekem biztos (s így én is Napszerette...)
mint ahogy - tudom, nyilatkozta- Markó Iván is... (bár készülő önéletrajzi írásából az anyukájáról szóló részt fel se merte olvasni abban a tévéinterjúban... mert nem akart sírni... de az a határtalan szeretet , amit tőle kapott, (az istenítő nézésétől, aminek meg kellett felelnie!) meghatározó volt számára ugyancsak. Ma is a Jóistennek és az anyukájának akar megfelelni... S a Tizparancsolat számára az alapértékrend,(a legközelebbi bemutatójuk épp a Tizparancsolat...)s bár a szeresd felebarátodat.. parancsa parancsként nehéz kérdés, mert akarni nem lehet szeretni (csak megbecsülni, tisztelni, elfogadni), mégis a gyakorlatban , bevallása szerint és láthatóan is, Markó Iván csak szeretettel, szeretetből tud dolgozni....Szerencsénkre! Bár mindenki igy gondolkodna, vagy legalább is többen... Hiszen mindannyian - méltón vagy méltatlanul- de a Nap szerettei vagyunk... illene valamit viszonozni, visszasugározni is...
Markó ezt tette:
