ma az 5. 6. osztályosok versmondását zsüriztem, és be kell vallanom, hogy 2 alkalommal is egy objektiv zsürorhoz nem méltóan  könnyekig mghatódtam... és mindkét esetben az anya volt erősebb bennem ,mint a zsüror, de azt hiszem nem lehet szétválasztani, nagyon hitelesen , nagyon szépen mondták a gyerekek a szövegeket, úgy hogy köszönöm nekik is nem csak  Kálnay Adélnak ill, Mécs Lászlónak (nem hiszem hogy ez a két alkotás remekmű, a Mécsé talán inkább irodalmi, de, mégis hatott... szerencsésen találkozott előadóival (mert róluk szólt)meg a hallgatósággal is... (eggyel egész biztos:) (mert neki (is)

http://jazsoli5.freeblog.hu/archives/2008/08/24/Kalnay_Adel_Level_Anyahoz/

egy kamasz lány panaszai, önmagáról a változásokról, amik neki se nagyon tetszenek, és ráadásul azt se tudja meddig tartanak (sejt valamit előre?):

"Anya én sem tudom, meddig tart ez, mi lesz

De azt éreznem kell, hogy szeretsz,

Szeretsz, szeretsz, nagyon, nagyon,

Még jobban talán, mint egykoron,

S éreznem kell, hogy türelmed végtelen...

Anya, köszönöm, hogy segítesz nekem!"

a másik vers Mécs Lászlótól a királyfi három bánata,

ezt stilszerűen egy kisfiú (anyja királyfia mondta), itt már nem kisértett meg annyira az azonosulás, de mégis, valami, nagyon, anyaiságohttp://www.hufo.info/irodalom/versek/Mecs%20Laszlo%20-%20A%20kiralyfi%20harom%20banata.txtmban személyesen is elragadott... a kisfiú is nagyon hiteles volt.

de lám a "nagyfiú" Cserhalmi is, ime:

én nem voltam a vers választásaiktól általában elájulva,(sok bugyutaság volt közte) bár 3.4.-ben inkább,(egy csomó rimhányó Romhányival) és ma a 7.8.-osoknál szinte alig! Kiváncsi vagyok a középiskolásokra, holnap...

ma volt Dunánál is, meg Ágnes asszony, meg egy csomó Szabó Lőrinc, Remenyik , de Varró Danik, meg Lackfik is...