azt hittem, hogy nem megyek el, aztán mégis
ugyanis sehol egy hivatalos híradás, plakát vagy pláne meghivó nem volt róla
csupán irnformálisan szereztem tudomást
hogy régi "földink", közeli ismerősünk, iskola-, (sőt talán igy is mondhatnánk: hittársunk sőt inkább sorstársunk...) újra Makóra látogat, ahol egyúttal előadást is tart - a Korona disztermében
igaz , főleg a Kórház szervezésében, bár nem csak szakmai jellegű előadást, hanem egy kicsit pályatörténetet is....
úgyhogy bár tartottam a zártkörűségtől, és nem akartam illet(ékte)lenül betolakodni, mégis - a leghátsó sorba beültem (volt még jópár üres hely előttem is), - a terem őre "bevitt", sőt a "műsort" is megmutatta, régi ismerősöm az első "szám", gondoltam utána el is hagyom " a bearanyozott, a fennen finom, elzárt zenetermet"
de aztán ottragadtam, hiszen az is kiderült, hogy összefüggenek az érdekes előadások, és a második - fiatalabb - előadóra meg, már tanárként emlékezhettem vissza a gimiből... ( ő meg majd az előtte előadóra patronusaként, aki egy évig látta vendégül a kutatóintézetében, Londonban mely időszakról még évekig szépeket álmodott.)
aztán még mellém ült két régi iskola- stb társnőm is... szerencsé(nk)re, tituláltam is magam "kivülülőknek" (a frissen választott parlamenternőnk, (őt is tanitottam valaha, de csak egy évig)épp elviharzott a kijárat felé előttünk, hogy neki mennie kell, pedig olyan szivesen ittmaradna, mert érdekli, (dehát igen, ilyen elfoglalt szegény képviselők élete)
a kivetítő szerint ez egy NEUROLÓGIAI DÉLUTÁN volt.., és a szervező kórház egyik vezetőjének bevezető szavai szerint ez nem szokványos tudományos ülés, hanem a város szülöttje tiszteletére hívták egybe, majd be is mutatta Lantos Péter urat, aki Londonból érkezett... (no, nekünk nem kellett bemutatni, de valóban a többségnek már igen...) Mindenesetre nagyon jó volt hallgatni, hogy -besorolva Pulitzer és egyéb Makóról származó, de Makóról a nagyvilágba került hiresség közé, - hogy "büszkék vagyunk rájuk, hiszen ők magyarok, makóiak"... csupán egy félmondat utalás volt L. Péter életének a tragikus mozzanatára- amikor is ezt éppenséggel nem mondták! hanem épp a magyarságát kétségbevonva - sokunkkal együtt - deportálták a városunkból, Makóról, és a hazánkból, Magyarországról, ... őt épp a Bergen-Belseni haláltáborba..., ami után "újrakezdte életet" - s nemzetközileg elismert kutatóorvos lett, (ahogy életsorsáról ír is a Paralell lines, illetve a Sínek és sorsok c. önéletrajzi könyveiben,. (amikről én is beszámoltam már itt, sőt itt is- az én párhuzamos sorsommal is...)
Makótól Londonig volt az előadás címe, Péter a régről jól ismert ruganyos fiatalos lépteivel ment ki a pulpitusra, ahol rövid de alapos és érdekes áttekintést adott szakmai életútjáról, egy csöppet se belterjesen, érthetően, világosan, tisztán, emberien. (egyébként nem lehetett könnyű neki magyar nyelven - s nem a megszokott angolon - tenni mindezt, s mégis két magyar irodalmi idézet ragyogta be mintegy keretként az előadását: egy József Attila, amit még a gimnáziumunkban kapott útravalóul: "Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen , úgy érdemes" ... a pálya lezárulása után pedig, azzal, hogy majd az idő eldönti, hogy mondhatja -e Vörösmartyval "köszönjük élet áldomásidat, ez jó mulatság , férfimunka volt"...
szerintünk - az előadás elhangzása után is - nyilvánvaló volt: igen. S mi - régi ismerős különülők" - is büszkék vagyunk rá... szomszédnőm egy régi fotót adott át neki, aztán én is közelebb merészkedtem, kedvesen, barátságosan üdvözölt - mint amilyen mindig is volt.. mondtam, közelebb jöttem, hogy lássam is a vonásait mert -hátul -eddig szinte csak hallottam, (sőt aztán engedéllyel csináltam is egy képet róluk... (talán azért erről le kellene szoknom...(?)(mert igy kissé "beállitott és mesterkélt " és kissé kényszeredett") (amúgy viszont udvriatlan és "paparazzis" lehetne - amitől még jobban idegenkedek. mit lehet tenni?)
aliz2. :: 2010. júl. 2. 23:25 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: eloadas, JOZSEF, kapcsolatok, MAKÓ, mult, vers, VÖRÖSMARTY
