Reggel ezt a cikket találtam a Delmagyarban. Lányom-lányom gyöngyvirágom mostanában megfordult valamennyi szegedi tévében. Pedig van belőlük 4 db (a szegedi városi tévében, Telin-, TiszapART-), és ma, ahogy a tudósítás is mondta a regionális tévé Regióra műsorában - a 10 év ezelőtti változatával (meg a számítógépes rajzaival) is. Nem is tudom követni, meg sokszor már megnézni-meghallgatni se, nemhogy felvenni konzerválásra (mint régen); a videónk el is romlott, DVD-nk még nincs... itt sorakozik egy halom régi videokazetta rengeteg szerepléssel, filmmel - azokat is digitalizálni kellene.
Tegnap majdnem véletlenül fogtuk ki a TiszapArt tévébeli interjút. Menetközben szóltam neki - a félórás beszélgetés elején - hogy legalább magnóra (digitálisra) vegye fel, mert épp meglevő migrénje ellenére nagyon jó dolgokat mondott, a régi dolgairól is - ott volt épp a kezében, mert előtte fejezte be róla a Törőcsik-interjú megírását - csak be kellett kapcsolni. Én meg csináltam egy képet a képernyőről. (Bár az arcán eleinte látszott a fejfájás, meg a világítás és a beállítás is rossz volt.) Javíthatatlan "konzerváló" vagyok mégiscsak. Aztán ma is csináltam egy képet (többet nem engedélyezett a lányzó) a körzeti stúdió aulájában, miután kiengedték a sminkszobából. Mert most ragyogóan nézett ki! S azért aztán jó dolgokat is mondott, bár nem volt túl sok lehetősége kifejtőnek lenni. A Sófi-ösztöndij kapcsán volt a műsor, ott volt az ösztöndíj adója, a szegedi tehetségekért alapítvány alapítója is. Megdöbbentem, amikor hallottam, hogy az késztette az alapítvány létrehozására, mert ő annak idején az egyetem elvégzése után nem folytathatta tudományos kutatásait, kényszervállalkoznia kellett, anyagi okokból. Most meg mindent elkövet, hogy mások ne járhassanak így... És ez neki igazi őszinte öröm. Nagyszerű ember! Jót beszélgettünk vele a szereplés előtt és után fontos dolgokról, főleg lányomról, s ennek kapcsán a tehetség/e természetéről, mikéntjéről, öröklésről, környezeti hatásokról, szintetikus látásmódról.
Nem olyan fontos dolgok ezek a tévészereplések, de fontos az, ami mögötte van, meg előtte, meg közte.
Ezt lányom tudja a legjobban. Volt elég alkalma megtanulni, már gyerekkorában is. "Ez ám a karrier"- mondogatta most gunyorosan többször is az újabb tévészerepléseivel kapcsolatban. L. Dinnyés József dala, Veress Miklós szövegére anno... az én pályakezdésemkor. Most ő kezd. De sokkal több van a tarsolyában, mint nekem volt. S ez így van rendjén.
A tévében a kedves asszisztens úgy köszönt el tőlünk, hogy további sok sikert kívánt lányomnak, nekem meg további sok örömöt benne. Jólesett.
Így legyen!
2008. júl. 4. 20:35 :: 5 komment :: Címkék: foto, hirek, lanyom, tevemusor
