pár napja nem vagyok valami jól
itthon fekve, lézengve
de ha kimozdulok, igyekszem disszimulálni, és akkor úgy belejövök , hogy s már nem is kell... eddig.
de most ez se megy
látok fotókat emberekről, szinte közvetlen haláluk előttiteket, nyoma sincs rajtuk a közeledő végnek.
azt hiszem bármikor bekövetkezhet, s viszonylag váratlanul.
azért irom, hhogy "viszonylag", mert valójában várt, csak az idejét nem tud(hat)juk
(unokám ne bizonyuljon jósnak!)
gyorsan mentem biciklimmel a koncertre, de útközben a sarkon megláttam a magányosan s szépen nyiló rózsát,visszakarikáztam, hogy lefotózzam
alig álltam meg előtte, még elő se tudtam venni a mobilom
valamelyik ablakból sötét, durva, ordenáré hang szólt rám, hogy menjek csak el onnan , nehogy letépjem a virágot, nem azért hagyta meg...
hm... csak a hangot hallottam, látni nem láttam, nem mutatkozott, de valószinűleg az a nő volt a hangtulaj, akinek a férje olyan gonddal és hozzáértéssel csinálta ezt a kis kertet évekig,ami sajnálatos távozása után egyre kevésbé szép, nagyritkán látok benne egy szép virágot, lefotózásra méltót, ez kivételesen olyan volt...
és bár végig orditott a bősz nő, mégis lefotóztam
de azt hiszem, itt, utoljára....
(ki a virágot szereti , rossz ember nem lehet...de ki az embereket is, az pláne,,,:)
nem, nem birom, felállok az Abba utánzat (3 nő) koncertjéről, még visszafülelek, csinálok fotót is,s de nem birom, tovább megyek, hazafelé, el innen, el...
szembejön a templomtéri esemény főszervezője, képviselónk, kedvesen (tán kicsit pityókásan is?) meg közvetlenül a nevemen szólitva (Julika!) köszönt
belőlem meg kijön, - bár nem neki szánt panaszként -hogy HAMISAN ÉNEKELNEK
mosolyogva vállat von:
ILYEN A VILÁG!
milyen igaza van! tényleg hamis... mi ahhoz képest , hogy egy együttes hamisan is énekel...)
a Levéltárba érdekesnek igérkező előadásra sietek, szó szerint...
a téma Tornyai és a nők, és nekem van a birtokomban egy elszakadt sőt elszakitott levél magától Tornyai Jánostól, amit a nagy-nagynénémnek irt
aféle udvarló, bokoló nagyon gáláns levél, aminek hiányzó részéről van okunk feltételezni, hogy tánnintim is... amit nagynéném joggal szégyellhetett+(?) illetve nem akarhatta, hogy avataltam kezekbe kerüljön
azonban mostanság más vonatkozására lettem figyelmes:
van benne pár sor ami megkezdett portré festésére utal
(én ezt eddig átsuhanva, csak átvitt értelmeben vettem, holott egy igazi festőnél, ki portrékat ténylegesen fest, egész más a helyzet, ugyebár..
plusz ráadásul utalás van vissza régebbi időre
a levél 1918 as keltezésű
az előadás után a levéltár elnöke meg is mutatta a levelet az előadónak, aki szerint van is befejezetlen női portré Tornyai művei közt, vajon beazonosítható-.e?
volt olyan kedves, (és lelkes?) hogy még aznap este elküldte ennek a portrénak több változatát, fotókon
azzal, ha nem azonos a rokonommal, nem is kell válaszolni
nem is válaszoltam, csakhogy érdekes módon épp akkor, tán másnap , előjött egy régi fotó az én nagy-nagynénémmel (itt már 70 körüli),de a szája köról hasonlóságot véltem felfedezni (a befejezetlen festménnyel) (minek dátuma 1910) - lehet hogy akkoriban történt az első találkozás,s tényleg befejezetlen maradt a portré...? s tényleg Erzsi nénit ábrázolja fiatal lány korában?
egyetlen helyem, ahol ki tudok kapcsolódni, meg tudok pihenni (nyugodni? azt nem sosem!) ..
.most ez is feldúlt, mindössze két asztalt zsúfoltak össze egymás mellé, több székkel a plafon alá -esőtől tartva reggel, azóta százszor kisütött a nap, most is...záróra felé....át is ültem a másik, belső asztalhoz
tegnap teljesen ötletszerűen karikáztam le a Marospartra, eredetileg a Gy cukiba készültem, egy ebéd utáni kávéval megpihenni, de aztán útközben gondoltam egyet, s irányt váltottam
ott aztán meg is ittam a papirpoharas kávémat a büfé árnyában
majd kerestem egy folyóparti pihenő helyet, előbb ültem a parton egy faágyon, majd észrevettem, beljebb, szinte elrejtve levelek közt egyet, és odahúzódtam
csakhogy jócskán elszédültem, igy vizszontesen,,
maradtam volna, de megijedtem..
mi van , ha.... s itt észre se vesznek majd...?!!!!
jobbnak láttam fölkelni és leülni egy padra ....(függőlegesen)
ott aztán valakivel jót elbeszélgettünk (s még tanácsokat is kaptam a szédülésre,..)
csak a felét láttam a "Rege a csodaszarvasról" c. táncjátéknak a szabadtéri szinpadunkon - a "Makói muzsika" sorozat záróelőadásaként:
FOTO4
kicsit fáztam is, éhes is voltam, hazajöttem szünetben, telefonálni is, közben el is telt az idő, nem mentem vissza (rövid is volt a szünet) ... úgy éreztem, nem veszitek sokat, mert ami szép és érték volt, az már az első részben is megmutatkozhatott, és az ismétlődéseket úgysem kedvelem. Pedig lehet, hogy nem is az volt, hogy felfelé ment az előadás ive? István ott lépett be az ősi történetbe Nimród, Attila után... bizonyára másképp, másnak, mint a szegedi szabadtéri sok vitát kavaró előadásában.
a zene eredetinek tűnt (a sámándobok, a doromb), de felvételről szólt, túlhangosítva, a táncegyüttes: a néptáncosok szépen ropták, csak azt a diszletelemet, fent, középen, ami a két kivetitőn is látszott még kezdés előtt - azt tudnám feledni!- A csodaszarvas - mint egy levadászott , lecsupaszított trófea. Szarvas helyett csont. (meg volt jelenítve egy ügyes táncossal a szinpadon, node, szimbolikusan ez mégis olybá tűnt, mint maga az előadás, és a múlthoz való viszonya: ez lesz belőle... előbb-utóbb, ha csak megismételni akarjuk a múlt történeteit minden pluszjelentés, mának szólás és reflexió nélkül.
...ez a cime a Magvető legújabb könyvének, mit lányom szerkesztett,
s amiről a könyv forditójával együtt ma reggel az ATVben beszéltek,
a Start plusz műsorvezetője kérdéseire válaszolva, aki főleg affölött nem tudott napirendre térni,
FOTO
hogy mennyire fiatalok ők,
s a 70-es évek egyik idoljával, punk énekesével (Patti Smith-tel fogalkoznak, holott akkor még meg sem születtek... s ez a korszaka a most 50-eseknek lehet -szerinte - generációs élmény... (talán neki is? annyira lelkesen érintette a téma)
de aztán kiderült, hogy az önkeresés időszakáról szól az önéletrajzi könyv (s nem csak róla, hanem társáról, aki később fotóművésszé lett Robert Mapplethorpe ), s az önkeresés épphogy a fiatalok örök sajátja, és azt az időt mutatja meg, amikor még minden lehet belőlük, övék az egész világ. csak meg kell szerezniök
FOTO
1 órával később tudtam megnézni, online , "élőben", az interneten... (jó, hogy láttam lányom...!kicsit a könyvhöz is kedvet kaptam)
http://atv.hu/videotar/20120824_konyv_a_punk_keresztanyjarol
(itt már a vidotáron látható-hallható a 15 perces beszélgetés)
aliz2. :: 2012. aug. 24. 11:46 :: 9 komment :: Címkék: könyv, lányom, tévéműsor, zene
