erről-arról-amarról még
REFLEXIONS 2011
azt mondta ma nekem valaki, hogy meg kellene írnom (akár a blogbejegyzéseimből is), hogy milyennek, hogy láttam én az 50-es, 60-as stb. éveket...s kb. két hete gondolt erre, hogy megmondja...ez nagyon meglepett, mert kb akkor gondoltam én is erősebben arra, hogy talán "kutyakötelességem" is lenne, elmondani, amit láttam, saját szemmel, hallottam saját füllel, az én időmben, időimben, mert hogy azok, akik még nem éltek akkoriban, nem is tudhatják, hogy volt... persze más forrásokból igen, és sose lehet pótolni a személyes tapasztalatokat, de el kell mondani - a "meséld el fiadnak" nem csak (zsidó)vallási parancsként értelmezhető (olyan kevés a zsidó vallásban amúgy is, ami kifejezetten vallási megfontolás - és még az ünnepek is főleg történelmi emlékezések)... a meséld el, te, aki átélted, és úgy add tovább, (szájról szájra hagyománya) épp mindenkori jelenként (tehát hamisítatlanul) akarná megőrizni a történelmet, átéltetni, saját élménnyé tenni... amit de mennyire, folyton hamisítanak! mint látjuk..
persze, történelem könyvet nem tudnék, nem is akarnék írni. (azt mindig a győztesek írják - mondta valaki) de ahogy a mindennapokba szűrődik akaratlanul is a történelem, szinte észrevétlen, az úgyis ott van a sorokban, ha azok csak arról szólnak is, hogy hogy is volt, mi is volt... "akkor"... az emlékek meg sokszor valóban úgy jönnek elő, mintha nem is a múltból, hanem jelenné válva. (ahogy elmesélve egy ilyen élményt a lányomnak úgy summázta, nem is emlékeztem, hanem magam voltam az emlék)
szerkeszteni se tudnék. de a "napok hordalékát" tényleg, Déry Tibor-i mintára , talán... "reflecxions" - mondta franciásan az ötletadóm... és Francois Hardyra, emlékeztetett, 63-ból, meg a La Mer-re... megjelent előttem az a régi arc, a szolid hosszúhajú francia énekesnő arca), meg a sanzon dallama... meg az idő hullámai...
igen, el kell mondani (le kell írni) mindent, amit tudunk, amit még elmondhatunk. kötelesség. F. Hardyról én pl. az évek folyamán teljesen megfeledkeztem. Pedig mégse. Csak elő kellett (lehetett!) hivni, és egyből itt termett...
Van ez a közös blogunk: évek, emlékek, - mi minden jön ebben is elő a homályból... és innen nézve... ugyanaz és mégis más. mert távlatot ad az idő neki ...de mindennek más az értelme az előzmények birtokában. nem mondhatunk le semmiről, egy eltöltött évünkről se. nem hullhat feledésbe. semmi. ami egyszer volt.
aliz2. :: 2011. szept. 4. 0:02 :: 13 komment :: Címkék: blog, elmelkedes, emlekezes, iras, irodalom, jelen, mult, zene
KIÁLLÍTÁSMEGNYITÓK 2008
"Boldog voltam, csak nem vettem észre” – sokszor eszembe jut ez a kesernyésen nosztalgikus Szép Ernő-mondat, ha az általános iskolai évekre emlékezem, pedig nincs bennem semmi keserűség: ha a jelenre gondolok, nem bánom, hogy felnőttem; ha pedig a múltra, nem azt kérdezem, miért múlt el olyan hamar, hanem örülök, hogy olyan volt, amilyen. De van valami tagadhatatlan tény: az, hogy csak utólag értékelhető igazán az az adomány, hogy művészetben, művészettel, művészet által nőttünk fel. Vagy ahogy a kiállítás címe is mondja: a múzsák erdejében. Csak utólag látható be, mindezzel micsoda védelmet kaptunk, és hogy ez a védelem milyen tartós maradt, marad a későbbiekben is. Emlékszem jól: a rajzórák, rajzszakköri délutánok lényege is nem csupán az idő kellemes eltöltése volt, hanem a természetessé vált felfedezés, hogy ami körülöttünk zajlik, megismerhető és kiismerhető, a világ birtokba vehető, és annyiféleképpen ragadható meg, ahányan csak mi magunk vagyunk, különbözőek, de épp olyan színesek, mint egy hatalmas pasztellkrétarajz."
A fenti gondolatok lányom kiállításmegnyitó beszédéből valók, melyek délután hangoztak el régi iskolája jubileumi ünnepségei ill. a gyerekek pályázati képzőművészeti kiállítása megnyitásaként.
Azt mondja, különösen jó érzés volt a sok kisgyerek közt állni...
De hiszen nem is olyan rég még ő is ott állt a kis gyerekek közt, kis gyerekként, emlékszem, mikor először hívták ki a sorból, hogy vegye át a festményéért a díját, meg se mozdult, s mikor megböktem hátulról, hogy mozduljon már, mért nem megy, ha hívják, azt mondta, nem őt hívhatták, mert ő Rartók iskolát hallott, s ő a Bartókba jár... hát most már nevében nincs is meg a Bartók iskola, mert beolvadt, a város összes iskolája egyetlen mamutiskola lett, de azért külön emlékeznek magukra most a bartókosok, a művészképzésre, 3 napon át...
Egy emelettel feljebb egy régi diákból lett textiltervező művész divatillusztrációiban gyönyörködhetünk, itt a megnyitót lányom kedves volt igazgatónője és rajztanára tartja, és hogy telik az idő!... pertu ivásra készülődnek már..
aliz2. :: 2008. szept. 4. 17:25 :: 4 komment
Kategóriák: ünnep :: Címkék: emlekezes, kepzomu
vásárhelyi templomok 3.
az unitárusból átsétáltunk a katolikus templomba...
itt is az ut volt igazán szép
egy tágas sétány vezetett oda
útközben , a szélén egy Szent István szoborral meg egyéb szobrokkal...
a templom maga szerintem túlzsúfolt és rideg
valóban a halált sugalló s nem az életet
hamar ki is jöttem (meg se hallgattam a felolvasott ismertetőt)
jól esett kint szabad levegőt venni,
meg egy szép rózsát is láttam...
a szakáll
... ÉS IRODALOM 2011
lányom a mai élet ÉS Irodalom ( irodalmi blokjában) benne van, a verseivel!(hű, de örülök:; ide is teszem a cimlapot - ha már felhajtottam a városban eme hiánycikkból :
hátha el is lehet olvasni. a 4 verset (Szív Ernő tárcája/vonala fölött) De ha nem, majd belinkelem, ha meglesz online is, pár nap múlva *
2 foto
csak még annyit, nem azért tetszenek a versek, mert a lányom irta! (de legalább is nem CSAK azért! (hanem:)CSAK!...:)
*http://www.es.hu/kereses/szerzo/Turi%20Timea
Vásárhely templomai 2.
átsétáltunk az unitárius templomhoz , tuloldalon láthattuk a zsinagógát (ide legvégül jöttünk)
egy különleges tornyos ház előtt is elhaladtunk (valaki fig yelmeztet, hogy a lépcsőjét is fotózzam le, tessék itt van:
én élveztem a kis út költőiségét is
az unitárius templom egy egész modern épület... egy egész modern (rövidnadrágos)lelkészvezetőnővel, ki épp gyerekeket táborztat az udvaron és meg is feledkezett rólunk
de azért elég hosszas bemutatást tart a templomról, a vallásról, és magáról is beszél
engem meglep amiket mond, bár nem egészen új (lányom első esküvője az unitárius vallás szeront zajlott akkori keresztény völegégényével, s nem véletlenül választották ezt...)
ők nem Jézus halálával, a kereszttel foglakoznak, hanem életével, tanitásaival!
a templom is meglepően derűs...
jó volt benne lenni
de mentünk tovább...(az egész más jellegű katolikusba)
megpenészedett
az emléktárgyakat el szoktam tenni és nagy becsben is tartom...
igy tettem (volna) az augusztus 20-i ünnepségen kapott új kenyért szimbolizáló, celofánba rakott, nemzetiszinű szalagocskával átkötött cipóval is (csak azért nem irom jelzőnek, hogy kis, mert inkább ormótlanul nagy volt ezúttal) - ha... nem penészedett volna meg. Nem kicsit, jócskán! Ki is dobtam a szemétbe...mi mást tehettem volna...
azelőtt az ilyen cipók tartósak voltak, mint a ballagási tarisznyába rakottak is...
nade fogyasztói társadalmat élünk, úgy látszik emlékek terén is...
pár nap , és kihajitható minden!
tán meg kellett volna egyem, még időben?!
Gorbacsov végleg el....
hát elment 92. évében, hosszúnak mondott betegség után az az ember, aki tulajdonképpen már évtizedek előtt elment (a világpolitika szinhelyéről, ahol meghatározó és alakitó szerepet tölöttt be... s mintha önként is ment volna el, önmagát felszámolva...(esetleg nem látva a következményeket), de tény, hogy reformjaival , az u.n peresztrojkával, tényleg ÁTalakitotta a világot, sokan és tán joggal vádolják a Szovjetúnió felbomlásával, (felbontásával), hazáján bell--- és ünneplik a Kelet-Európai visszafordithatatlan változások létrejöttének előkészitésével...
akárhogy is s: nagy ember volt, szimpatikus, nyilt, becsületes, és a legjobb szándék vezérelte mindig...
olvasva a sietős nekrológokat, nyoma sincs annak az elismerésnek sőt népszerűségnek ami élete fénykorában övezte,,
sic tranzit gloria mundi.... (?!) :(
én siratom
Vásárhely templomai (ref)
végre utazom (méghozzá láss csodát fél 8 előtt a buszmegállóban vagyok! :)
honismereti körünk töredéke Vásárhelyre ruccan templomtúrára
és a múzeumba....
először még úgy ülök a buszban mint gyerekkoromban , utazási lázban, de később , mivel mellém ültek, bezártságot érzek, rosszullét kerdülget, fel is állok, túlságosan ráz a busz, na de kibirom...
Vásárhely négy templomát keressük fel- viszonylag közel vannak egymáshoz
az elsőbe viszont be se tudunk menni, mert u.n "épitkezési terület"(de már évek óta, s nem is dolgozhatnak benne. nincs rá pénz)
hát elég régi a templom, 1799-ess
a homlokzatán, a kapu fölött jóleső és ismerős héber felirat fogad
később kérésre el is magyarázom, hogy ez a tetragramoton Isten négy betűs "neve" , amit viszont nem ejtjetünk ki sose!
végül is ez az alap, a zsidó vallás, jó, hogy ez a református templom, ha ilyen formában is d e elismeri..
alatta nem olvasható a szöveg, de Istenhez fűződő zsoltárrészlet lehet....
vezetőnk körbe is mutat, háttérben a zsinagóga, bár eltakarja az egykori zseneiskola, korábban hotel és a zsidó kávéház, ahova, mint a napokban megtudtam, Tornyai is járt ...(azelőtt azt se tudtam, hogy volt ilyen...mindig tanul az ember, néha duplán is)