erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

KIÁLLÍTÁSMEGNYITÓK 2008

2022. szeptember 04. - gond/ol/a

"Boldog voltam, csak nem vettem észre” – sokszor eszembe jut ez a kesernyésen nosztalgikus Szép Ernő-mondat, ha az általános iskolai évekre emlékezem, pedig nincs bennem semmi keserűség: ha a jelenre gondolok, nem bánom, hogy felnőttem; ha pedig a múltra, nem azt kérdezem, miért múlt el olyan hamar, hanem örülök, hogy olyan volt, amilyen. De van valami tagadhatatlan tény: az, hogy csak utólag értékelhető igazán az az adomány, hogy művészetben, művészettel, művészet által nőttünk fel. Vagy ahogy a kiállítás címe is mondja: a múzsák erdejében. Csak utólag látható be, mindezzel micsoda védelmet kaptunk, és hogy ez a védelem milyen tartós maradt, marad a későbbiekben is. Emlékszem jól: a rajzórák, rajzszakköri délutánok lényege is nem csupán az idő kellemes eltöltése volt, hanem a természetessé vált felfedezés, hogy ami körülöttünk zajlik, megismerhető és kiismerhető, a világ birtokba vehető, és annyiféleképpen ragadható meg, ahányan csak mi magunk vagyunk, különbözőek, de épp olyan színesek, mint egy hatalmas pasztellkrétarajz."

A fenti gondolatok lányom kiállításmegnyitó beszédéből valók, melyek délután hangoztak el régi iskolája jubileumi ünnepségei ill. a gyerekek pályázati képzőművészeti kiállítása megnyitásaként.

Azt mondja, különösen jó érzés volt a sok kisgyerek közt állni...

De hiszen nem is olyan rég még ő is ott állt a kis gyerekek közt, kis gyerekként, emlékszem, mikor először hívták ki a sorból, hogy vegye át a festményéért a díját, meg se mozdult, s mikor megböktem hátulról, hogy mozduljon már, mért nem megy, ha hívják, azt mondta, nem őt hívhatták, mert ő Rartók iskolát hallott, s ő a Bartókba jár... hát most már nevében nincs is meg a Bartók iskola, mert beolvadt, a város összes iskolája egyetlen mamutiskola lett, de azért külön emlékeznek magukra most a bartókosok, a művészképzésre, 3 napon át...

 



 

Egy emelettel feljebb egy régi diákból lett textiltervező művész divatillusztrációiban gyönyörködhetünk, itt a megnyitót lányom kedves volt igazgatónője és rajztanára tartja, és hogy telik az idő!... pertu ivásra készülődnek már..

és: http://209.85.129.132/search?q=cache:0PXchPncWOQJ:www.bartokmako.eoldal.hu/cikkek/az-iskolarol/turi-timea-irasa+turi+t%C3%ADmea&cd=50&hl=hu&ct=clnk&gl=hu

 

aliz2. :: 2008. szept. 4. 17:25 :: 4 komment
Kategóriák: ünnep :: Címkék: emlekezeskepzomu

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mindentkimondani.blog.hu/api/trackback/id/tr1817923673

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása