gyorsan mentem biciklimmel a koncertre, de útközben a sarkon megláttam a magányosan s szépen nyiló rózsát,visszakarikáztam, hogy lefotózzam

alig álltam meg előtte, még elő se tudtam venni a mobilom

valamelyik ablakból sötét, durva, ordenáré hang szólt rám, hogy menjek csak el onnan , nehogy letépjem a virágot, nem azért hagyta meg...

hm... csak a hangot hallottam, látni nem láttam, nem mutatkozott, de valószinűleg az a nő volt a hangtulaj, akinek a férje olyan gonddal és hozzáértéssel csinálta ezt a kis kertet évekig,ami sajnálatos távozása után egyre kevésbé szép, nagyritkán látok benne egy szép virágot, lefotózásra méltót, ez kivételesen  olyan volt...

és bár végig orditott a bősz nő, mégis lefotóztam

de azt hiszem, itt,  utoljára....

(ki a virágot szereti , rossz ember nem lehet...de ki az embereket is, az pláne,,,:)