hogy mik vannak!

ülök képzelt magányomban egy félárnyas padon,elgondolkodva, menjek-e strandra ebben a hőségben? - előttem a biciklim, mellettem szalmakalapom

csinálok is egy képet a(még ) nyugalmas tájról

nyugalmamat hirtelen de intenziven és határozottan megzavarja két hosszú pórzázon vezetett kutya egy  vigyorgó nővel közöttük, kinek esze ágában sincs szorosabbra venni a porázt, vagy mozdulni jobban, áll és nézi ahogy a kutyái egyre jobban megközelitenek, már a bicikli és köztem s már haragosan ugatnak is - valószinú a riadalomra, mert hiába mondom a nőnek, hogy tűnjenek már el tőlem...a nő élvezi, hogy a kutyái a közelemben vannak,,,harapóközelben!  nem normális....végre lassan elindul a fordulóban, és eltűnnek a második panelban, a de még visszanéz a lépcsőfeljáróról

s pár perc mőlva már kutyák nélkül (micsoda megkönnyebbülés) visszajön hogy beszélgessn velem

hiába is mondom, hogy nekem nincs semmi megtárgyalnivalóm vele...

végül is én vagyok kénytelen felállni és ellenkező irányba, kis kerülővel  házamat megközelitve elindulni, csakhogy végre megszabaduljak tőle

veszélyesebbnek tűnik a kutyáinál!