a páradús , fullasztó hőségben (36 árnyékban) valósággal beszédülök a sarki cukrászda ajtaján, melyre biztatóan az van irva KLIMÁZUNK -vágyva a hűvöst , sokkal inkább mint az ebéd utáni kávét

le is zuttyanok a legközelebbi székre, az elsőre mit látok, mert vannak is előttem,de nincs is időm felállni, időt se hagyva rá , a kisasszony, szólni ugyan nem szól, de várakozó tekintettel mered rám, mondom a presszót, fel is tápászkodom, a pulthoz, ahol a napi lap után nyúlva, véletlen lelökök pár  útjában heverő bónuszkártyát, gondolván, majd később felveszem,,de a mindenlátó  högy rám szól rosszallóan:

leverte a kártyákat!

mondom, majd felveszem, a cukor bevétele után, mit nem akarok piszkos kézzel, ha és feltéve,nem szédülök bele...(amúgy ha nem változtatják meg a napilap és kártyák  helyét, más is le fogja verni)

ezért is előbb megiszom a kávét, miután kértem még egy cukrot a szűken mért  egy helyett, és a kávé után (erőt is meritve belőle) l

lehajolok, és egyenként felveszem a kártyákat a földről,

nem szédülök bele (jót tett a kávé előtte)

még le is fotózom:

s arra gondolok, legközelebb máshol kávézom, ahol jobb a "klima"

egyébként:

hogyha én 18 év körüli lennék, és látnék betámolyogni a hőségtől az ajtón  és leroskadni az első székre egy 80 éves öregasszonyt, nem leckéztetném, adott esetben, ha le is sodorna valamit - hanem szó nélkül énmagam felvenném!

s a 80 éves biztos hálásan megköszönné

és máskor is boldogan térne be ide, a   hőség múltával is (feltéve, hogy túlélte..)