erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

disznótoros

2022. december 14. - gond/ol/a

 

 nincs kedvem a menzához újabban

megnéztem hát a Kelemen ház napi menűjét

és találtam egy tetszetőst, disznótorost párolt káposztával

egyből el is karikáztam oda

finom is volt, nagyon...(hurka, kolbász)


 

(emlékszem, gyerekkoromban a szomszédtól is mindig kaptunk, kostolót

csak a hajnali disznóvisításokat rémes volt elviselni olykor)

...

csak most eszembe jutott a "kóser" ősanyám: az első (s 54 évig szegedi) rabbi Bak Hirsch Zwi felesége ,  HINDL asszony


a sírfeliratán az áll , hogy "kóser" és "szerény" volt,,,

"itt van elrejtve a kóser és szerény rabbiné Hindl asszony a tisztelt rabbi Cvi Bak, emléke legyen áldott felesége, aki elhunyt pénteken, szombat előestéjén, és eltemették vasárnap tamuz 15-én a kis időszámítás szerinti 605-ben (1845.) 

(és ősapám milyen szigorúan fellépett a szombatot nem tartó zsidókkal szemben)

hát..messze estem tőlük (még a házasságom is vegyes volt, bár lányom "visszalépett"...::)unokámról nem is beszélve! :)

kicsit skizofrén ez a helyzet..

de érdekes , sose jutott igy ez eszembe, mig pár éve nem tudtam meg ezt a(z előkelő) zsidó eredetemet....

de mai viszonyok közt már képtelenség betartani a zsidó vallás szabályait, (meg közben neológok is lettünk...)

csak remélni tudom, hogy nem a szabályokban van a lényeg... (?)

ettem jobbat

 pedig eddig ez volt a legjobb étkező hely

de úgy látszik mindennek van egy lefutási ideje

igy a gloriusnak is... nem csak a menzának

pedig most alakitották újjá a konyhájukat

 

de az orjaleves a csorba csészében tele volt foszladozó húscafatkával, szétfőtt zöldséggel...

a 2. körete, rizse teljesen kihűlve, szintén hervatag petrezselyemmel, a hú is félig kihűlve


 

az étterem majdnem üres, tán nem véletlen...mert hideg is a szép terem (mint mostanában majdnem mindenhol minden)


 

ja és az árat fel is emelték, mióta utoljára voltam (de minek nem?)

 

főzni kéne?

havas advent

hát mára leesett az első idei hó, és jellemző módon előbb a fb-on láttam, pedig a házunk környékéről....

tegnap az adventi ünnepségen csak valami dér féle esett

mára viszont, végre ki is sütött a nap a havas tájra...

ez már deritőbb

tegnap "eresz alá " álltam, meg hamar be is húzódtam a fürdő melegébe, még feltenni az advent 3. képeimet...

ime :




mivel Luca naphoz közel járunk, ezek Lucapogácsák ,meg lucabúza, V. Márta elmagyarázta nekem  a jelentésüket, mit kell a maggal csinálni s miért (miután az infopontos nevezett "Roland" jól elintézett ill. faképnél hagyott azzal, hogy tudja ezt maga - de nem tudtam...)

beszédet földink Báthori Éva operaénekes mondott, meghatódva, szülővárosában, hamisitatlan őző nyelvjárással (fura is volt)


beszéde lényege az volt, hogy csináljunk nagytakaritást belül is!

a görögkatolikus pap mielőtt megszentelte a lucákat (hátra is húzódtam, nehogy én is meg legyek szentelve, de nem jutott eddig a viz :) egy érdekes anekdotát mesélt a dán filozófusról Kirkegaardról, aki egyszer szennyeseivel bejárta a várost, sehol nem talált mosodát, mig egyszer igen, de mikor bement kiderült, hogy nem mosodát talált, hanem cimképfestőt, akik reklámból rakták ki a mosoda...jelzést, Ne legyünk ilyenek...


végül meggyújtották a 3. gyertyát, az örömét


és adott egy kis koncertet a Wox. a Halleluját velük énekeltem



 

a Mennyből az angyalba operaénekesünk is bekapcsolódott :)

 


aztán kibújtam a fedél all, hogy újra láthassam a karácsonyfát teljes nagyságában, fényében:


 

kávézóavatás

 a 3. gyertya az örömé

hát az idő nem valami örömteli, valami esik az égből, ami inkább dér vagy dara avagy havaseső,,,tél van

és 4re szinte teljes sötétség

 

előtte beugrottam az új kávézóba, alig fértem be...a szép, izléses helyre, csak egy presso kávét kértem, jó volt a kortnyi... a viz mellé meleg és nem is szénsavas, és a pénztárosnő adta a kanalat is, a pénzes kezével... ja és az ára 690 Ft... vagy csak 590?...mindenesetre a legdrágább eddig...

ha ennyien lesznek , nem jövök , ha mindig ennyien, sose...

 

 

 

sorstalanság

 

Dunán leadták a filmet, s bár eredetileg nem akartam megnézni (A-ba se akarok elmenni!), aztán mégis...

nem esett jól - hogy úgy mondjam...a költői képek ellenére sem... és a borzalmasakkal pláne nem, akkor a hányinger környékezett. Nem nekem való ez, nem véletlen dobtam a legfelső polcra s nem találom a költözésünk óta se a Te vagy a tanú c könyvet, borzasztó de valós koncentrációs tábori képeivel...

tulajdonképpen a keretet a kezdeti és záró képeket birtam csak nézni viszonylag elviselhető állapotban

az elején az apát , akit munkaszolgálatba hivtak... az a szinész játssza , akit még amatőr korából ismertem , egy hajduszoboszlói amatőr szinészfesztiválon játszott a győriekkel, és hosszabban beszélgettünk... apuarcúnak hívtam magamban,, és tényleg van valami hasonlóség köztük, most meg a sorsuk szinte teljesen...




a fiú (N.M.)döbbenetes volt, szerintem nem dicsérték eléggé...

érdekes, hogy a felszabadulásukkor az amerikai katonának (is) nagyon szimpatikus lehet, mert rá akarja beszélni, hogy tartson velük, de ő haza akar jönni... az apjához

(meg jut eszembe, a legelején, mikor nagy csoportban terelik őket, zsidókat, és jön egy villamos, páran beleszöknek, s a folyton felső parancsra váró rendőr,  szemet huny, s  szinte int neki, hogy ő is tegye, de ő nem akarja elérteni s csak mosolyog...)

mikor vissza felé  a villamosban nincs pénze, s le akarják szállitani egy ember kifizeti a jegyét és érdeklődik.

ő ekkor használja először(?) ezt a  természetesen szót, ami az eredeti könyv narrációjában állandóan visszatér

s azt mondja magyarázatul: a koncentrációs táborban minden természetes volt

erre a férfi : csak a koncentrációs tábor nem volt az--

ez az!

azért  a  felszabadulás utáni romos utcán baktatva a koncentrációs táborok ritka, délutánonkénti,  boldogságáról beszélne....ha kérdeznék--


 

szörnyű idöket éltünk...(s haltunk)

 

egy gondolatnyi csend

 Kertész Imre 20 éve kapta meg Nobel diját a Sorstalanság c. regényéért

ebből az alkalomból a M5 leadta Stockholmi beszédét teljes egészében, amiért nagyon hálás vagyok....

öröm volt látni -hallani amit és ahogy mond....

pusztán ezeket az ismerős neveket, utalásokat is, mik számomra is sokat jelentettek, jelentenek:

mint Kafka, Sartre, Nietzsche, Freud, Proust, Kant, Pilinszky...

 

 

hogy reméli, a dijat annak is köszönheti, hogy Európának ismét szüksége van a holokauszt tapasztalatára

... hogy zsidónak lenni erkölcsi feladat

hogy könyvét a sok millió halottnak ajánlja

és a jövőnek!

(mert ő Auschwitzon gondolkodva inkább a jövőn, mint a múlton gondolkodik...

*****

és hadd legyek egy kicsit személyes is

Kertész a beszéde elején felidézte azokat az írói kezdeti éveit, amikor is csak önmagának irt, magánügye volt az írás, nem volt közönsége, senkihez se szólt...

nos, hozzám, már jóval a Nobel dija előtt igen...

emlékszem a tűzoltó garázsban leértékelt, kiselejtezett könyvek közt bukkantam rá és szerelmesedtem is bele az Egy gondolatnyi csend c, könyvébe, esszéi gyűjteményébe...

Ez volt a felfedezés!

Aztán arra is emlékszem egyszer valami tévéműsorban  feladvány volt, nem tolonghattunk túl sokan a megfejtők közt mert Orosz Gyögyi engem húzott ki az üvegedényből...jutalmam egy Kertész könyv, már nem tudom melyik, de szinte mind megvan a Gondolatnyi csend óta....Értékeim....

 

 

 

a zebrán

 elütöttek pontosabban szabályosan nekem hajtott egy autó, miközben szépen és gyanútlanul toltam a biciklimet...

jól oldalba vágott,, pontosabban azt hiszem a bicikliülésem, ami kettőnk közt volt (szerencsére?)

még szerencse hogy lefékezett? utolsó percben, kb a zebra negyede táján.. a képen már hátrált:

 

egy szemüveges idősebb (de nálam fiatalabba ) nő ült a volánnál)

zebra van - mutattam le...

nem látott? - kérdeztem,

nem, tényleg nem, válaszolta, hiszen sötét van, fél öt elmúlt, esett az eső  (nem is tudom , ünnepi kivilágitás valóban nincs de a rendest csak nem kéne csökkenteni)(? én gyanutlanul jöttem, a zebrán, tudva, hogy zebrán biztonságban vagyok, az autósoknak itt meg kell állni...de ezek szerint nem!!!

4 után nem szabadna kimenni, de gyógyszer kellett, meg égők is, tegnap  úgy kivágtam a biztosítékot egy felkattintással, hogy csak na

elegem van mindenből

nem hivtam rendőrt, pedig kellett volna a helyszini szemle miatt, bár hátratolatott a zebráról azonnal..

bocsánatot kért, orvoshoz akart vinni, de tudok járni, biciklizni, remélem nem lesz rosszabb

bár érzem az oldalam aminek nekijött . bekentem flexagéllel

megvannak az adatai , de mire megyek vele, eső után köpönyeg (szó szerint) azaz veszett fejsze nyele

remélem jól leszek...

rosszabbul is járhattam volna, minden adva volt hozzá !

 

emlékezni jó

 K.M. felirta a fb-ra, hogy az m5-ön Fellini film megy! Nosza azonnal átkapcsoltam, még csak 10 percet késtem, s ráadásul ismeretlen volt számomra a film...A hold hangja , és ragyogó...a főszereplő, a habókos és tüneményes költő, ki végig csetlik-botlik a filmben mélységeket-magasságokat, valóságot-képzeletet bebolyongva... az Élet szépből ismert arc ! (Roberto Benigni) (A film Ermanno Cavazzoni "A tébolyultak költeménye" c. regényéből készült)

 

 

A filmben el is hangzottak megjegyzendő költői mondatok is , pl ez:

Milyen jó emlékezni, jobb mint élni...

és ez nagyon egybevágott a Dunán közben már elkezdődött filmmel (de az ember nem lehet egyszerre két helyen) ez a film már jócskán elkezdődött, sajnos,,, Régi ismerős Glenda Jackson (soványan, s megöregedve) játszott bravúros szélsőséggel egy Alzheimerrel (és lányával) küzdő nőt, kinek az emlékezete persze ki-kihagyott, de bravúrosan tudott mégis csak rájönni egy 70 évvel ezelőtti bűntényre, nővére eltűnésére(megölésére) egy most eltűnt barátnője (Elisabeth) kapcsán...

De hát végül is mindannyian "eltűnünk", ki igy , ki úgy , ki korán, ki későn...ki természetesen, ki nem

ezt sugallta a zárókép... a barátnője  toráról az üres utcára kiosonó nő képében....félúton az eltűnés felé...

mikor már nincs is mire emlékezni...(?)

 

 

Tomi (unokabátyám) Edéről

2019
"DR. DRASKOCZY EDE R.I.P. 1944 karacsonyan Ede, edesanyja Maria ('Maca') es occse Palko menekultkent Makora erkeztek, mivel a 'hatosagok' rajottek, hogy Maria egy zsido lany volt aki kikeresztelkedett es ferjhez ment egy paphoz. A zsido torvenyek szerint akkor meg 1%-os 'zsido ver' is 100%-os zsidonak nyilvanult (tehat meg Ede fiai es unokai is annak szamitottak volna). Apam, Dr. Ladanyi Gyorgy eppen ujra nyitotta irodajat, azonnal felvette Edet ugyvedbojtarnak (Karsai Bandival es Institorisz Sanyival egyutt) s a megye legnagyobb ugyvedi irodaja lett. Meg aznap apam keresett egy lakast nekik abban a hazban amelyet kesobb Ede megvett es ahonnan soha el nem koltoztek (Palko az USA-ba ment mint orvos). Elso perctol fogva mi 'egy csalad' voltunk. Maca, Imata es az anyam vegig mintha testverek lettek volna. Ede (meg Bandi meg Sanyi) probaltak engem nevelni, de nem sikerult... Mindharommal haverok lettunk. Apam egy par evvel kesobb befogadta Edet tarsnak. A Rakosi idoben apam megalapitotta es elnoke lett a Makoi 1-es Szamu Ugyvedi Munkakozossegnek es mikor 1957 -ben utanam jott anyammal Kanadaba', atadta elnoki tisztjet es minden ugyfelet Edenek. Szamtalan latogatasunk soran (en 53-szor 60 ev alatt) mindig egyutt voltunk. Mielott Maca neni ugyancsak 97 evesen elment, azzal fogadott minket, hogy 'Rozsikam, Tomikam, a Joisten megfeledkezett rolam'. Minden baratja elment, egyedul maradt. Itt meg kell emlitenem, hogy Makon elotte soha nem volt Jezusnak egy hozzafoghato kovetoje. A rakosi evek alatt is a kerekparjarol mindenkinek nagy hangon odaszolt: 'Eros varunk nekunk az Isten'.Draga Edem, most mar megint mindannyian egyutt vagytok edesanyaddal, Palkoval es Imataval. Imadkozom, az Istenhez, hogy legyen kegyes mindannyiotokhoz. Megerdemlitek. Viszlat, tomi
süti beállítások módosítása
Mobil