Kertész Imre 20 éve kapta meg Nobel diját a Sorstalanság c. regényéért
ebből az alkalomból a M5 leadta Stockholmi beszédét teljes egészében, amiért nagyon hálás vagyok....
öröm volt látni -hallani amit és ahogy mond....
pusztán ezeket az ismerős neveket, utalásokat is, mik számomra is sokat jelentettek, jelentenek:
mint Kafka, Sartre, Nietzsche, Freud, Proust, Kant, Pilinszky...
hogy reméli, a dijat annak is köszönheti, hogy Európának ismét szüksége van a holokauszt tapasztalatára
... hogy zsidónak lenni erkölcsi feladat
hogy könyvét a sok millió halottnak ajánlja
és a jövőnek!
(mert ő Auschwitzon gondolkodva inkább a jövőn, mint a múlton gondolkodik...
;
*****
és hadd legyek egy kicsit személyes is
Kertész a beszéde elején felidézte azokat az írói kezdeti éveit, amikor is csak önmagának irt, magánügye volt az írás, nem volt közönsége, senkihez se szólt...
nos, hozzám, már jóval a Nobel dija előtt igen...
emlékszem a tűzoltó garázsban leértékelt, kiselejtezett könyvek közt bukkantam rá és szerelmesedtem is bele az Egy gondolatnyi csend c, könyvébe, esszéi gyűjteményébe...
Ez volt a felfedezés!
Aztán arra is emlékszem egyszer valami tévéműsorban feladvány volt, nem tolonghattunk túl sokan a megfejtők közt mert Orosz Gyögyi engem húzott ki az üvegedényből...jutalmam egy Kertész könyv, már nem tudom melyik, de szinte mind megvan a Gondolatnyi csend óta....Értékeim....
