hálátlan korszak ez mindenen és mindenkin átlépő   át is fog lépni rajta a történelem igaz, mindig is az utókor volt hálás a mindenkori jövő   de ez nem tisztel elődöket se   nincs is esélye hálát remélnie

csak azt nem érti miért kap szemrehányástköszönet helyett

anyu előttem sietett én utol akartam érni nem sikerült eltűnt a régi házunk barna ajtaja mögött azt magára hajtva mint koporsó födelét aztán fölébredtem és eszembe jutott már rég nincs meg az a barna ajtó sem

a Műút folyóirat februári számának bemutatójára megyek, Budapestre, . ami egy galériában van, a galériák során, ahol Wahorn András képei vannak kiállítva..., koncerttel egybekötve, majd a felolvasás után... nem véletlen a két esemény sem a helyszín együttese, mert a folyóirat illusztrációi is…

...a Hogy volt műsorban... meg az én emlékeimben is , úgy hogy magamban már át is neveztem a műsort Hogy voltam-ra, már mint magyarázatot találva arra is, hogy miért kedvelem ezt a műsort. annyira, biztos mindenki más is így nézi, akiknek vannak emlékei a látott-hallott művészekről,…

Markó Iván áll a Nagymező utcán egyedül nem táncol talán vár valakit vagy csak emlékezik azokra a szép időkre amikor nem volt üres tér körülötte mikor körbetáncolták fent a színpadon és a nézőtéren  minden…

utazom végre ülök és mégis mozdulok éljen a vasút   s a szembejövő világ ne csukd le a szemed hát   .....     meg persze elhúzni a függönyt, ha süt is mögötte a nap a szemedbe  (volt idő, amikor attól se tartottál, ...(a föld éled, belenézek a napba, se nem bánom azt se , ha fénye…