Markó Iván a Nagymező utcán

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

2016. február 23. - gond/ol/a

Markó Iván áll

a Nagymező utcán

egyedül

nem táncol

talán vár

valakit

vagy csak emlékezik

azokra a szép időkre

amikor nem volt

üres tér körülötte

mikor körbetáncolták

fent a színpadon

és a nézőtéren

minden mozdulatát

figyelték

a népek

a Nap szerettei...

még anyám is meghatotta

le is rajzolta…

az előadásról hazautat

elragadtatva

de mára

a Nap szerette

megöregedve

felhőbe burkolózva áll

a Nagymező utcán

senki

nem veszi észre

én is megyek el mellette

még tudván ki VOLT

de fejet se hajtok

s nem köszönök

pedig volna mit

valaha tapsoltam

én is neki

nem is kicsit

mára minden elmúlt

csak egy kopaszodó

testesedő méla ember

áll itt mozdulatlan

a nagymező közepén

kezében nylon szatyor

abban valami étel lehet

s mindez olyan

reménytelen

2016. február 22. Szeged-Makó

8 komment

gond/ol/a · http://lineas.freeblog.hu 2016.02.24. 11:10:22

www.youtube.com/watch?v=-kCmtgvNfvY

Gonda Julia láttam, annak idején!!! még anyukámmal, neki is nagy élmény volt, csinált is utána, a hatására egy rajzot....
2012. március 13., 10:03 · Tetszik
Markó Iván
Markó Iván Kedves Júlia! Nagy örömet szerezne vele nekem, ha lefotózná a rajzot és elküldené nekem. marketing@magyar-fesztival-balett.hu
2012. március 14., 8:28 · Tetszik
Gonda Julia
Gonda Julia igen...
2012. március 14., 11:30 · Tetszik
Gonda Julia
Gonda Julia ...elküldtem.
2012. március 14., 22:49 · Tetszik

gond/ol/a · http://lineas.freeblog.hu 2016.02.24. 11:11:45

2012. márc. 15.

anyám rajza Markó Ivánnak avagy A Nap szerettei

a facebookon, nem is tudom, hogy találtam oda, véletlenül, de jó, hogy igen:Markó Iván ill. a fesztiválbalettje oldalán A Nap szerettei (felújitásának) próbaképeit nézegetem,és látom, valakinek, aki kérdi, mikor, hol lesz előadás azt válaszolja a Markó Iván, hogy ez egy régi darab...És én már írom is, hogy
"láttam annak idején!!! még anyukámmal, neki is nagy élmény volt, csinált is utána, a hatására egy rajzot...."
s már jön is a válasz:Markó Iván Kedves Júlia! Nagy örömet szerezne vele nekem, ha lefotózná a rajzot és elküldené nekem...
és akkor eszembe jutott, jaj!, hogy az a rajz a költözéskor megrongálódva, félig elázva, elszakadva az eresz alatt hevert a lábaimnál... pont az... már nem volt értelme, nem lehetett "megmenteni"...micsoda pech! Csak az emlékeimben maradt meg? az út a fénygömbbel, ami egyszerre jelenthette a Napot vagy világítótestet, de leginkább azt a revelativ élményt, ami anyut is egészen felvillanyozta, hogy szinte eufóriában készitette el a rajzot a Stadiontól nagybátyámék 7. kerületi, Kertész utcai lakásáig vezető, még az előadás hatása alatt megtett út után...pedig általában nem egyéb műalkotások, hanem a közvetlen valóság ihlette meg, többnyire egy-egy csokor virág, amit hazahozván a piacról azon nyomban meg is örökitett... csendéletek vagy egy-egy portré... a művei, ez a stilizált, némileg absztrakt, vázlatos rajza egyedi volt... és mármár dokumentum lenne, hiszen 1979-ben volt a balett ősbemutatója, egyben a Győri balett bemutatkozása is... 33éve... és van, aki azt hiszi, most?... kik emlékezhetnek még rá?! ,( aki tényleg újat teremtett a balettművészetben, és Bejar-i évek után alapitott egy nagyszerű társulatot nálunk), persze, hogy kapaszkodni kell a múltba is, és nem szabad hagyni, hogy elfelejtődjenek értékei... Nos, én aki semmit nem merek -önként- kidobni, anyám rajzát, ami most örömöt okozhatna Markó Ivánnak - aki egykor neki okozott akkora örömöt... nem tudom prezentálni?!- szomorkodom. Majd hirtelen eszembe jut: hátha... mégis... Annyi fotót csináltam én, anyukámról is , a rajzaival is, hátha valamelyiken rajta lesz: van egy , amin az ajtónk előtt áll (amit szinte kitapétázott a rajzaival (eltakarandó a lekopott festéket), ezen van az a fiatalkori önarcképe is, amit egy bekereteztetés után, az üveges előtt az utcán letett egy pillanatra, és már el is lopták!... és keresem a fotót, (emiatt is) és szerencsére meg is találom, egy régi albumban, 80-as évek eleje, és - szerencsére - a legalsó kép, AZ a kép is rajta van, ami A NAP SZERETTEI ihletésére készült.
Nem túl jó a fotó, homályos is, kicsi is rajta a kép, de mégis: jel, nyom, bizonyiték, dokumentum; valahogy kivágom, kinagyitom, és küldöm is már Markó Ivánnak, szeretettel, anyukámtól, meg is köszönve, még az ő nevében is, az akkori élményt... a Nap szeretteinek...az anyukámtól, aki szintén a NAP szerette volt... hiszem - és bizonyos értelemben a Nap is, nekem biztos (s így én is Napszerette...) mint ahogy - tudom, nyilatkozta- Markó Iván is... (bár készülő önéletrajzi irásából az anyukájáról szóló részt fel se merte olvasni abban a tévéinterjúban... mert nem akart sírni... de az a határtalan szeretet , amit tőle kapott, (az istenítő nézésétől, aminek meg kellett felelnie!) meghatározó volt számára ugyancsak. Ma is a Jóistennek és az anyukájának akar megfelelni... S a Tizparancsolat számára az alapértékrend,(a legközelebbi bemutatójuk épp a Tizparancsolat...)s bár a szeresd felebarátodat.. parancsa parancsként nehéz kérdés, mert akarni nem lehet szeretni (csak megbecsülni, tisztelni, elfogadni), mégis a gyakorlatban , bevallása szerint és láthatóan is, Markó Iván csak szeretettel, szeretetből tud dolgozni....Szerencsénkre! Bár mindenki igy gondolkodna, vagy legalább is többen... Hiszen mindannyian - méltón vagy méltatlanul- de a Nap szerettei vagyunk... illene valamit viszonozni, visszasugározni is...

CsipkeRózsa 2016.02.24. 12:27:31

A versed vége Markó Iván mostani leírásáról nagyon lehangolt.
A 2012. márc. 15.-i bemásolt írásod után rendbe jött a lelki világom. Minden jó, ha jó a vége?

Az én lelki világomon kívül, nagyon jó a versed és a régi írásod is.

gond/ol/a · http://lineas.freeblog.hu 2016.02.24. 13:28:40

a versem vége a kronológiának megfelelő zárókép (egyelőre), jópár hónapos a sokkszerű élmény , csak nem hagyott nyugodni, mig tegnapelőtt a szegedi utcán a busz felé rohanva rám tört, jöttek a fejembe a (kezdő) sorok,aztán a buszon befejeztem,s beirtam... a mobilomba, még jóval a hazaérkezésem előtt... Itthon meg az "előzményke" jutottak eszembe - feloldásként? - szerintem legalább annyira kiáltó kontrasztként! de tényleg jobb, hogy ezt olvastad később.... (ez tanulság is nekem... nem szabad teljes reménytelenséget sugallva lezárni valamit.) (mert "remény nékül is remél"ni kell - ezt magam egy régi verszáró mondatából loptam)

Solide 2016.02.24. 07:52:16

Látod, maradva az elmúlt napok gondolatainál, ez is a halál egy formája. És egyben persze az életé is, hiszen, mint te is említetted, életünk milyensége adott esetben meghatározhatja, hogy utána mi jön.

Válasz erre