...a Hogy volt műsorban... meg az én emlékeimben is , úgy hogy magamban már át is neveztem a műsort Hogy voltam-ra, már mint magyarázatot találva arra is, hogy miért kedvelem ezt a műsort. annyira, biztos mindenki más is így nézi, akiknek vannak emlékei a látott-hallott művészekről, előadásokról...
itt ülnek Pap Éva és Mécs Károly, ugyanarra a szegedi előadásukra emlékezve, amiről a nézőtérről nekem is vannak emlékeim , (s ami állítólag az első színházi közvetítés volt)
1961-ből (55 éve.. no nem mintha nem látszana...rajtuk is) . Én ekkor kezdtem a szegedi egyetemet, ők akkor lettek pályakezdő szegedi színészek. Pap Éva felvillantja a kor más , visszafogottabb szerelemeszményét is, magyarázva a visszafogottan platoi júliáját.. (bár a rendező késztette volna kicsit testibb . "markolászós") ábrázolásra is), Mécs bevallása szerint bátrabb is volt vagy lett volna (hát igen a mi időnkben a fiúk voltak még a kezdeményezőbbek - pedig, ha belegondolok Julia talán még gyakorlatiasabb is mint Romeo, ő szervezkedik, esküvőt...),
ahogy a későbbi kor Juliája Kútvölgyi Erzsébet mondja is, és a bejátszásokon látjuk is,
sőt még most is gyanúsan csillog a szeme , és egy alkalommal ugrik is föl a helyéről....és játszik. vadul-.csupa érzelem és impulzitás most is. Csak Romeo- Kalocsai... már sehol...
Törőcsik
Sztankaira emlékezik, aki kicsit hiún mindig megigazította a haját az erkélyjelenetnél, a létrán felemelkedve..
én a Varsói melódiában, a modern Romeo és Julia változatban láttam őket... a Katonában... de modern volt Törőcsik Juliája a Shakespeare-i is..
(Se Kalocsai, se Sztankai... se lehet itt...Úgy látszik, a Romeok előbb halnak...)
Rudolf Péter és Nagykálózy (házaspár is) bravúros kétszemélyes előadását sajnos nem láttam, illetve nem is sajnos, átadtam a makói hagymaházi jegyem - amit már nem lehetett kapni - lányom egy szegedi jóismerősének, ... (aki azóta N. Y-ban színész (de a magyar kultúráé is) (előtte ő is Szegeden) (bár talán Romeot nem játszotta még el)
természetesen emlékeztek a legendás Latinovits Ruttkai párosra a sorsdöntő (sorsukra is döntő) előadásra. (hogy Latinovits tudta igazán eljátszani a Róza és Julia szerelem közti különbséget) egyikőjük sincs már életben...(őket láttam egyszer, a Fészekben, "civilben", az étterem végében , egymással szemben ücsörögve, de akkor már életben megfáradt romeoésjuliának tűntek)
itt volt az Operett előadásából Szinetár Dóra és Dolhay is. (Dolhayt Szegeden láttam pályája legelején a musical Romeo és Júliában a West side storyban. Már akkor és ott is kirobbanó volt, ahogy átlósan átszáguldott a színpad egyik felérúl a másikra....és az a dinamizmus és erő , amivel énekelt is...Nem véletlenül dicsérte Szinetár,- aki nem tud bárkivel szerelmet eljátszani színpadon -, hogy ő megkönnyíti egy Juliának hogy hitelesen játsszon... hiszen pl olyan szépen tudott mosolyogni rá..(azaz Júliájára).
és ott volt egy mai fiatal Júlia a Turay színházban aki joggal megilletődött hogy megkapta a szerepet
igaz, mondják is, a korban a Shakespeare által megírt Juliához közeli fiatal lány még nem lehet alkalmas eljátszani Júliát... mert nem elég érett hozzá
idézték Zefirellit. jut eszembe, azóta a Juliát játszó szinészt Terez anya szerepében láttam, millió ránccal...
Romeo és Julia viszont - nagy áron - örökké fiatal marad....
az őket játszó színészek ugyanúgy megöregednek, mint nézőik
de jó visszaemlékezni magunkra is mint fiatal Júliákra és Romeoinkra is...
(és cseng is még a fülembe a korabeli lányokfiúk kicsit csufondáros korusa- kicsit csufondáros pajkos hangsúlya, évtizedek távolából:
Julia, hol hagytad Romeót?!
ó, de bosszús voltam rájuk....
Volt idő, mikor emiatt nem is kedveltem a nevem.Ma már ezt is másképp gondolom...
De tényleg, hol is hagytam Romeot....
