utazom végre
ülök és mégis mozdulok
éljen a vasút
s a szembejövő világ
ne csukd le a szemed hát
.....
meg persze elhúzni a függönyt, ha süt is mögötte a nap a szemedbe (volt idő, amikor attól se tartottál, ...(a föld éled, belenézek a napba, se nem bánom azt se , ha fénye megvakit - irtad egykor)
"Nem is olyan nagy dolog ez az utazás!" - mondod most a mobilodba... Pest felé... több mint féléves kihagyás után... s utólag jut eszedbe a Babits-i mondat(modell:) (sic:
"nem is olyan nagy dolog a... halál"...
De hát akkor mi is lenne "nagy dolog",, ha még "az" sem!
Meg hát az élet is egy nagy utazás... aminek végül is a végállomása a halál. Csak nem ismerjük a menetrendet, s nem tudjuk mikor... meg lehet, hogy késik is a vonatunk, , amit ezesetben nem is bánnánk... Sőt, az is lehet, hogy tovább is utazunk...a "vég"állomáson túl, csak más irányba, más dimenzióba, másképp... másként.
Lehet, hogy semmi sem "olyan nagy dolog" , mint aminek hisszük, ha félünk tőle.
El kell indulni, s bátran haladni. Vagy legalább hagyni, hogy vigyen az a vonat...
2016. február 17-én, Pest felé a vonaton
(és már vissza is zötyögtem... igaz kicsit elfáradva - de "utazom" tovább)