erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

ras hasono szegeden

2023. szeptember 18. - gond/ol/a

 sikerült bemennem Szegedre, rém büszke vagyok magamra, méghozzá nem is utolsó percben, az utolsó busszal...vissza már autóval.

nekem a szegedi zsinagóga pótolhatatlan, s húznak vissza az ősök, még korábbrói, zsinagóga előtti időkból is Szegedre, most már tudom, igy, sokan is vagyunk, mögöttem, felettem

ja igen, a kupola...

a igen, a kupola...

 

ünnepi fényárban úsztunk, én is igyekeztem legalább féligfehérben lenni

Attila rabbi olyan szépen énekelt (orgonakisérettel) hogy egyszer majdnem eltapsoltam magam utána

 

 

 

a vacsin is kellemes volt...

egy édes esettel tarkitva, voltak ott Békés megyéből is többen, egy kislány is köztük, aki jót játszott a gyereksarokban és megkérdezte tőlem

te kinek a nagymamája vagy

persze boldogan beszéltem neki vincéről,  igy legalább gondolatban együtt voltunk...

Shana tova neki is és mindenkinek!

múzeumi éj 3.

 navégre eljuthattam a befejezéshez ,a junius 23-i eseményről, 

s még midndig nem

na néhány kép a tűzugrásról, 

 

 

 

 

 

 

 

 

meg az éji sétáról

 

( egyébként én nem ugrottam, csak néztem) és nem is sétáltam végig, a Demkéhez már nem

 

(csökentett üzemmódban létezem, de az a fő , hogy még létezem:)

 

(5784. évünk elődéliutánján...:)

 

 

 

ami nekem nem való

 kószálok a Hagymafesztiválon, van szabad hely a szinpad előtt, leülök, bár még nincs semmi műsor, mellém ül egy majdnem kortárs ismerősöm, kérdem tőle milynek, az időközben kezdődő u.n. Blahaloujziánások, mert nekem nemigen tetszett a lány még a próbán felhangzó fülhasogató üvöltözáse...az üvöltözés maradt, csak közbe felkerült rá, a sortjára, egy titokzatos lepel..., 

 

 

azt mondja az én ismerősöm, bólogatva , meggyőződéssel, hogy jók, s még nekünk is valók...

 

ott maradok pár számig, de szenvedve, végül is felállok,

nem, ez nem nekem való....mégse   (teljesen megtévesztő volt felvételről a nyitó daluk az én koromból : You áre my destiny(Paul Anka)

 

 

 

 



 

túl közel voltunk az erősitőhöz, mondja a szomszédom, járjak egyet és jöjjek vissza a Flowing the flowra később...miért, ők jók? . kérdem, csak mosolyog, nem mer igent mondani már

s persze nem is mentem vissza (kikerestem számukat itthon, nem birom a rappat)..

nem birom a mát????

meg elgondolkodom a Blahaloujziánásokon, a nevükön, csak nem a nemzet csalogánya helyébe képzeli magát az énekesnőjük...azt hiszem eltévedt...
 

 

(vagy én lennék eltévedve?:::)

 

 

Timi a PécsLITen (tudósitás)

 

 mégis volt/van tudósitás a pécsi Litről, e cikkben Timi bemutatójáról is:

https://www.jelenkor.net/hirek/2969/a-nagy-pecslit-sztori

 

A NAGY PÉCSLIT SZTORI

Fenyő Dániel

 

 ....Görföl Balázs kérdezte Turi Tímeát az Egyszerre egy beszéljen című verseskötetéről a Tudásközpont konferenciatermében.

 

17 órakor Turi Tímea ült a pódiumra, akit Görföl Balázs kérdezett Egyszerre egy beszéljen című kötetéről. A beszélgetés elején szó volt a szerző két, fiatalkorában írt könyvéről, illetve arról, miként talált vissza az olvasáshoz. Az anekdota szerint egy gimnáziumi osztálykirándulás alkalmával vette meg Esterházy Fancsikó és Pinta című könyvét, amely akkora hatással volt rá, hogy osztályfőnöke rosszallásának ellenére sem ment a többiekkel a kirándulás programjaként szervezett diszkóba, helyette a szálláson maradt könyvével. Görföl Balázs az új kötet kapcsán kifejtette, hogy azok, akik követték a szerző munkásságát, több ismerős dolgot is tapasztalhatnak, ugyanakkor számos elmozdulás is megfigyelhető a korábbi kötetekhez képest. Elsőként a nyitóversre hívta fel a figyelmet, amely egyfajta Istenhez szóló invokációként az eltávolodást kéri, miközben Turi költészetének sajátossága éppen abban állt, hogy mindig nagyon közelről tekintett az emberi viszonyokra. A szerző elmondta, hogy a kötetet az imakönyvhöz hasonló módon gondolta el. Leginkább az érdekelte, hogy az ima mint kommunikációs aktus és mint nyelvi helyzet milyen viszonyban áll az irodalommal. Elképzeléseit a zsidó vallás gyakorlataiból vezette le, amelynek közösségi funkcióját emelte ki. Turi hangsúlyozta, hogy az imádkozást szigorú szabályok kötik, ami egyfelől eltávolítja az embert saját kisebb problémáitól, másfelől azonban azáltal, hogy a személyes gondoktól függetlenül mindenki ugyanazt a folyamatot végzi el, nagyon erős közösségi tapasztalatot tud eredményezni – kötetével ezt a hatást szerette volna elérni.

Görföl Balázs újdonságként említette, hogy a kötet különféle biblikus alakokat jelenít meg, ráadásul a szerző korábbi könyveihez képest most jóval több férfi szereplővel találkozhat az olvasó. Turi elmondta, hogy korábban is kísérletezett hasonlóval, Anna visszafordul című verseskötetében például irodalmi nőalakokat emelt be írásaiba. A szerző szerint a mítoszok és bibliai történetek a transzgenerációs és személyes traumákat az egyéni tapasztalattól távolibb történetbe helyezik, ezáltal a problémák könnyebben válnak elemezhetővé, újabb szempontok mentén lehet őket megragadni. A kérdező felvetette, hogy bár régebben a bibliai és mitológiai történetek szerves részei voltak a mindennapi tudásnak, mára mintha kikoptak volna a közgondolkodásból, Turi szerint azonban ez nem feltétlenül probléma, mivel egyfelől az internet korában könnyű hozzáférni információhoz, másfelől pedig úgy írja meg a szövegeit, hogy akkor is élvezhetők legyenek, ha valaki nincs tisztában az adott karakter hátterével. Görföl Balázs kérdésére a szerző elmondta, hogy bár a recepció hangsúlyozza költészetének nőszempontúságát, számos más jellegű, interperszonális kapcsolatot is tematizál, a női tapasztalatok mellett verseiben megtalálhatók a generációs és közösségi emlékezet, valamint baráti kapcsolatok is, utóbbiakat azonban – a szerző meglepetésére – a recepció olykor férfi és nő közti szerelmi kapcsolatként olvassa. A beszélgetőtárs újdonságként említette, hogy a kötetben több kötött formájú vers is helyet kapott. Turi kifejtette, hogy a kötött forma alapvetően távol áll tőle, mert a rím és a ritmus tartása olyan helyzetbe sodorhatja a szöveget, amelyben veszít hitelességéből, ugyanakkor a formák képesek megtörni a szabadversben előforduló monotonitást.

majd kialakul

Folytatódik az #életamagvetőben - Turi Tímea írt az őszi újraindulásról.
Iskoláskoromban nagyon szerettem az őszi évkezdéseket, mégis volt valami, ami mindig idegesített ilyenkor. Amikor már elkezdődött a tanév, de még nem alakultak ki az új rutinok, a felnőttek gyakran legyintettek: „majd kialakul”. Miért kell várni? Miért ne alakulhatna ki már most rögtön minden? Ez az érzés tér most vissza ősszel a kiadóban is, teljes létszámban indulnak az értekezletek, gyűlnek a tennivalólisták a füzetekben, a feljegyzések a naptárban: a bemutatók, a könyvfesztivál, a Margó előkészületei. A Zsebkönyvtár, a drámasorozat darabjainak megjelenése mindig megszólaltatják a képzeletbeli csengőt a kiadói tanév nyitányaként, és a héten már új megjelenés is érkezett a nyomdából, Efrajim Kishon frenetikus humorú első könyvének új kiadása. Szeretem ezt a könyvet, mert rajta keresztül meg lehet tapasztalni, hogy még a legsötétebb időszakok után is mennyit tud segíteni a fanyar és felszabadult humor. Ilyenkor úgy érzem, igaz a folyosón a tábla, ami szerint „átmeneti védett tér” vagyunk. A többi meg majd kialakul.
 

hagymafesztiváli tömeg

 

 hagymafesztivál

felfordult a város, kivetlözött magából? 

vagy ilyenkor mutatja meg igazán magát:

tömeg, tolongás, a szökőkút tere ki van nőve, ha a koncertek közönségtömegét nézem..

tegnap elmentem a Kordáékra (gondoltam, ha a Korda öregebben mint én kibirja ezt a strapát a szinpadon), én is kibirhatom lent-...de nem, be se fértem....még megközelitőleg se



 

egy fagyizó padján ültnk és beszélgettünk egy ismerőssel, miközben találgattuk , playbackelnek-e, s elszégyelltem magam, mikor hallom, a végén köszöntik a zenekart (eddig mindig nélküle voltak Makón)!.

ja és visszafelé vettem sültkolbászt , egy felet kértem volna , de nem voltak hajlandóak kettévágni

(10 dkgra saccoltam a felet ,az 1200 Ft, az egész viszont pont a duplája 2400 volt... hm...

(anyám nem győzött rajtam csodálkozni, mikor egyszer a piacról azzal jöttünk haza a férjemmel, hogy ettünk kint sült kolbászt, csak csóválta a fejét, most is azt tette volna valószinúleg...)

 

 

Ilda kerámiái és a közönségi visszhang

 

 megint kiállitás a levéltárban , ezúttal Fodor Ilda kerámiáiból

Oláh Nóra beszélgetett vele

két nő, nőiesen:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ja, és utána odasettenkedtem a büféasztalnál két másik művészhez, múveikre reflektáltam és eszmét cseréltem...(mikve, spiritualitás a szobrokban) és meglepődésemre jól esett nekik, és szivesen is beszéltek, és kölcsönösen köszöntük....

rádöbbentem , hogy a művészeknek is igenis szükségük van a visszajelzésre

s nem kell visszafogottnak lennem, nekem, mint közönségnek...ha van mondanivalóm (s mindig van:)

(hát, jókor jutott eszembe :)

 

 

(Ildának egyébként most csak annyit mondtam, hogy műalkotás, a megjelenése is ()mert még nem láttam  a dolgait, mikor őt)

 

 

**

ja, és ugy látszik nagyon beszédes kedvemben voltam,

szóba elegyedtem két kisfiúval is

akikről kiderült, hogy lányom volt tanárjának unokái, és az egyik mellesleg lányom osztálytársának fia  is volt, sőt pechére padtársa is,  aki egyszer jól elagyabulálta a lányom fejét(!) a vonalzójával...

a kisfiú elképedve feltette az egyedüli ártatlan  jogos kérdést::

de hát miért?

én is csodálkozom, azóta is...!

(pedig már az én unokém is hasonkorú- ők remélem nem hadakoznak, legfeljebb csak a kung fun, ami úgy tudom önvédelem, lányomra is ráfért volna(?)

 

aug 7

süti beállítások módosítása
Mobil