sikerült bemennem Szegedre, rém büszke vagyok magamra, méghozzá nem is utolsó percben, az utolsó busszal...vissza már autóval.

nekem a szegedi zsinagóga pótolhatatlan, s húznak vissza az ősök, még korábbrói, zsinagóga előtti időkból is Szegedre, most már tudom, igy, sokan is vagyunk, mögöttem, felettem

ja igen, a kupola...

a igen, a kupola...

ünnepi fényárban úsztunk, én is igyekeztem legalább féligfehérben lenni

Attila rabbi olyan szépen énekelt (orgonakisérettel) hogy egyszer majdnem eltapsoltam magam utána

a vacsin is kellemes volt...

egy édes esettel tarkitva, voltak ott Békés megyéből is többen, egy kislány is köztük, aki jót játszott a gyereksarokban és megkérdezte tőlem

te kinek a nagymamája vagy