Női energiák cimen volt egy tulajdonképpeni szeansz a könyvtárban
alapvetően képzőművészeti kiállitás - nőkről, de volt mellette tánc, zene, vers is "műsoron"
és "lelki beszéd" egy kis spiritualizmus, meditáció stb
szóval vegyes felvágott....
a fotóművész édesanyja fotójával
megint előbb mentem, a képeket átnézni (volt köztük ismerős is már...
de a műsort szivesen ültem végig, mégha rögtön utána el is loholtam....
elkezdődött a "tanév"
hosszabb szünet(ek) után újra járunk rajzolni a múzeumba, keddenként 2-5-ig, igaz, nagyon kevesen, és igazi vezető nélkül, de vagyunk -
én kivonultam - mig lehet - a szabad levegőre, egy múzeumi munkatárs össze is szerelt nekem ripsz-ropsz egy ingatag sörpadot, azon ücsörögtem, s mivel nem láttam rajzolásra érdemeset,
a padot meg nem mertem mozgatni, le próbáltam rajzolni a mobilról (mindig nyomogatni kellett) lányom fotóportréját mit a pécsliten csináltak róla
hát meglehetősen gyenge lett, nem tudtam radirt használni, mert nem vitte ki a ceruzát, s oldalt eltoltam az arányokat
viszont mikor bementem radirért öröm ért, meglettek a régi rajzaink, s azokat szedegettük ki
voltak meglepetések....kellemesek
egy társunk is mobilról alkotott-
de ő festett, s gyönyörű almákat (kár hogy igy csak másolat, mert igazán remek a technikája
többiek is elmerülten rajzoltak,
csak én kapkodok(?) nincs türelmem az aprólékos kidolgozáshoz változatlanul
Bozsogi Attilánk jubilált a könyvtárban
85. évébe lépett (ő is öregiti magát mert csak 84-nek számit)
25 éve ir
és 70 éve zenél...
persze, hogy elmentem, külön meg is hivott messingeren...
korán mentem , (legyen helyem, ha nem is elől, ott a szoros barátok ülhettek) de szélen
még ő se volt ott
majd hirtelen megjelent egy lezser öltözékben
de bemennve egy szobába onnan kezdésre tökáletes elegancáiban bújt elő, szmokingban
verseit olvasta fel
elég változatos tematikában: egy hajláktalanról, egy eszelősről, anyjáról, unokáiról, régi szerelméről, barátjáról,...szóval fontos dolgokról...
majd fehér szmokingra váltva szünet után 50 éves zenei jubilleuma koncertjének filmfelvételére tért vissza
sajnos időközben sokan leléptek (nem birván ki a két és félórát)
mit igy kommentált valaki:
Bozsogi Attila müsora 18.45-kor ért véget. Búcsú szavai: A fiataloké a jövő, nincs már rám szükség, hisz alig vagyunk. Tényleg megfogyatkozott a végére az addig sem sok néző.
(én is eljöttem 10 perccel a vége előtt, hogy még elérjem a boltot zárás előtt - de sajnálom)
azért elégedett lehetett, mert ezt irta pár napra rá a facebookra:
szept 16
először mérhetetlenül felháborodtam e plakát láttán:
 |
hogyhogy a Magyar Kultúrális Örökség napja alkalmából a zsinagógát és a temetőt is megnyitják a látogatók előtt, holott épp ekkor van a legnagyobb ünnepünk: Ros Hasono - zsidó újév, az 5784. (biztos nem is tudják...)
(enyhitő körülmény hogy pirossal KÉSŐBB felülirták, hogy kivéve szombatot, s a zsinát) (jelzem mi, zsidók, sem járunk a zsidó temetőbe szombaton, nem akarván zavarni a holtak nyugalmát se..)
mondtam is lányomnak az esetet, de ő szokott blazirtságával és kajánságával valami olyasmit mondott pár másodpercnyi gondolkodás után, hogy órüljek, mert legalább nem lesz üres a zsinagóga, mint egyébként...
azért mondtam neki, hogy kérdezze meg rabbi férjét (még ha reform- is) ő mit szól mindehhez
hát furcsállta, azt mondta atipikus, de éppenséggel nem szabályellenes (azaz gondolom, nincs szabály rá, vallásunk régi voltát figyelembevéve...)
hát jó
s aztán kaptam egy telefont a makói zsidó közösség vezetőjétől, )alias Münczné a Szent Péter esernyőjéből aki egymaga a ...i hitközség) amúgy mi vagyunk egy-ketten... hogy legyek én is ott a zsinagógában 3-6-ig
hát elmentem
hát annyian jöttek, hogy nem tudtam kiszabadulni egy kávét se meginni...
az "élményeim" vegyesek voltak
az első legkellemetlenebb, mikor épp beléptem a zsinába, egy nő kilépett a frigyszekrény mögül, rángatva diszes függönyét !
majd elájultam..
mondom B..Zs, nek, hogy semmi áhitat, alázat....
miért is keresek ilyet a mai világban - igy ő
a Tóra szent- elzárva tartjuk, a frigyszekrényben, csak akkor szabad kinyitni, imádkozni belőle, ha 10 zsidó férfi van jelen azaz kivan a minjen...
nem szeretem ha a vad kiváncsiság mindent elsöpör...
de aztán, később láttam alázatot és áhitatot is egy férfi szemében, aki nagy elismeréssel szólt a nagy utat tevő zsidóságról isten választott népéről s, a szombat szentségéről stb.. végül kiderült hogy szombatista volt...azt mondta, hogy mindent a zsidóságnak lehet köszönni, az az alap
aztán volt valaki, aki a belépéskor készségesen feltette az adott kapedlit a fejére (mert volt, aki nem!) de megkérdezte, hogy a cipőt nem kell-e levetni
szó sincs róla . mondtuk csodálkozott, mert egyszer levetették vele
hol?
hol: héber feliratokat látott
az kizárt, végül kiderült, hogy koránt kapott ott ....(neki egyrement)
de azért barátságban váltunk el...
az emléktáblánál , hol apám neve is bevésve a mártirok közt -.már 6 után szó esett a deportálásunk idejéről (én voltam a forrás tanakodásuk után)
lassan kuriózumok leszünk....
ja és elgazosodott az udvar, meg elburjánoztak a bokrok
és a zsina előtti fák is
a gondok ki Jángorról jött (sokan, vagy 60-an voltak, hát itt is!)...várja a váltást... mondta, megunta?!...
már nincs is a zsina ablakában a telefonszáma...
pedig sokan kiváncsiak még a zsinagógára, -mi egyébként általában zárva van - turistákról nem is beszélve
poén: egy rashasonoi üdvözlet alá valaki beirta. hogy ebből az alkalomból (sic) nyitva volt a zsinagóga
hát aodairtam, hogy egyáltalán nem ebből az alkalomból.....
sófárfújás se volt persze....
kiültem a nagy fa alá az új teraszra
a kihozatott kávémmal, gondolván, ez az utolsó nyári nap, fújt is egy kicsit a szél, senki nem volt körülöttem, elmélázva gondolataimba merültem
hirtelen dübörgés riaszt fel, mellettem reng a dobogó
hátra nézek mögöttem egy lányka,..mondom , majd felborultam, de bocsánatot is kér
semmi baj csak megijedtem (unokám szerint is ijedős vagyok meg félős jut eszembe)
már ül mellette három hasonkorú lány
egyszer csak azt hallom, hogy egyikük azt mondja
....várom már, hogy boldog nyugdijas kort éljek. meg...
hát erre már mégis csak reagálni kell
kicsit később megkérdem tőlük hány évesek
14-15 - mondják
gondoltam...
15 mondja, aki kávézik, mint én
15 és már kávé?!
néha muszáj
akceleráció, hát igen
majd a lényegre térek:
jól hallottam, hogy valamelyikötők a nyugdijas kort emelegette?
meg is szólal a szembenlévő lány szomorkásan- szégyellősen: hát a jövő héten 16 leszek. s ez egy határ, félek tőle...
minél fiatalanbb az ember , annál jobban fél az évektől, nem szabad (előre menekülni se
hol van még a nyugdíj? 16 éves még szinte gyerek...bár 20 éves születésnapján a kollegiumi tszobatársam sirógörcsöt kapott...
én leszek az! - mondja mosolyogva
én 80 elmúltam! (azt elhallgatom hogy a kollegiumi társam nem érte meg)...
mikor elmennek,aranyosan ide köszönnek, helyesek, minden jót nekik, és élvezzék a fiatalságukat, mig lehet, hiszen tényleg olyan hamar elszáll....
két gyomorgörcs keretezte be a napom, egyik a kiállitás elején a másik a koncert végén
jól időzitettem..
de addig nagyon élveztem a kncertet (és szerencsére ajtó mellett a szélén ültem)
a makói vegyeskar koncertje volt de most egy pesti énekkarral kiégészülve, sajnos a záró együttes számukról maradtam le
de addig csudára élveztem, igazi zenei élmény volt
egyik kedvencem, mit magyarul most hallottam először! felemelő...tényleg
két gyomorgörcs keretezte be a napom, egyik a kiállitás elején a másik a koncert végén
jól időzitettem..
de addig nagyon élveztem a kncertet (és szerencsére ajtó mellett a szélén ültem)
a makói vegyeskar koncertje volt de most egy pesti énekkarral kiégészülve, sajnos a záró együttes számukról maradtam le
de addig csudára élveztem, igaz zenei élmény volt
egyik kedvencem, mit magyarul most hallottam először! felemelő...tényleg
szept 9
szept 9
már előző nap délután megnéztem a művésztelep zárókiállitását, jól is tettem, mert a másnapi zűrzavarban nem lett volna kellemes, meg haza is kellett rohannom (gyomorgörcs miatt(hirtelenjött ) kint zajos-forgatagos főzőverseny dúlt, közben...(hagymafesztiváli esemény) ezt bizony rosszul rögzitették..
(itt épp azt lesem)
.
mivel hazamentem, elhoztam D M nek az igért könyvet lányomtól a lányának, viszonzásképp amiért adott legutóbbi fotókiállitásán eredeti fotóképeslapjaiból egy boritéknyit...
meg megkérdeztem tőle, hogy milyen is a technikája
cianotipia mondta
és eszembe juteott, hogy egy ismerősünknek (Timi barátnőjének férje) is voltak ilyenjei (többek közt Timiről is) csak éppen nem jutott eszembe a neve..
nosza irtam egy messinger üzenetet lányomnak, mire azt válaszolta miért (kérdem)
mondom is felnézve rosszalóan neki..., aki már nem ő volt hanem más ült a helyén
morogtam az orrom alatt párat, ő visszajelezte, hogy de alapos a lányom meg hogy ő abszolut nem ért a kütyükhöz
mire észrevettem, hogy meg is adta lányom a férj nevét még a miértje előtt,,,
mire felálltam, már nem volt annyira szembenap, felismertem , hogy az az ember akire kicserélődött a fotóművész S P festőművész lett, akit régebbről ismertem, különösen az ortodox zsidó fia portréja keltette fel az érdeklődésem...
aki mint mondta az apa- most épp itthon volt, egy esküvön
nem hétfőn volt az az esküvő véletlen?
de , és a lányomék is ott voltak, és tudtam is kiről van szó....
kicsi a világ
és arra is rájöttem, hogy ki volt a fiú anyja(makói) akitől eredhet a zsidó származás - hát ez is meglepett...
meg az is, hogy milyen kicsi a világ, s hogy a kapcsolataink átláthatatlanok, összetartozumk valamiképp
----
a kiállitás után észre se vettem, hogy benne maradtam a tévés kamerában háttérnek... ?(
arról beszéltünk valakivel, hogy tetszett-e a kiállitás...
neki épp Karsai I, szélfútta kévés honnan hovája, tényleg érdekes volt
nomeg Nadobán lágy ivelésú szobrai (nekem is!)
de igazi kedvencem Sonkodi Rita műve, aki nem csak a nagyszülei hanem egyben a kerékpár(ozás) apoteozisát festette meg
a Szivlapátból
https://bdpst24.hu/2023/09/16/reszveteli-versszinhaz-a-vigszinhazban/?fbclid=IwAR0LHxDRR8CeZdVlRQcBZtWI2FKDspwKy58vjLMdmJJwQwrP27R7cpkcAPw
A versek nem mennek ki a divatból. A versolvasás olyan, mint válogatni egy végtelen ruhatárban. Lesz köztük olyan darab, ami eleinte úgy lötyög rajtad, mint apád harmincéves bőrkabátja, aztán szépen belenősz. Lesz olyan, ami egyáltalán nem tetszik, és nem is fog soha. Aztán jön a szerelemvers első látásra, majd a nagy, örök kiválasztottak.” – olvasható a Péczely Dóra szerkesztésében megjelent Szívlapát antológia hátlapján. E kötetből választotta ki Éva és Áron 16 kortárs költőnk 20 művét, azokat a verseket, amelyek a leginkább megérintették őket. Ezekből a versekből született a Szívlapát – részvételi versszínház.
Igó Éva és Zoltán Áron, a Szívlapát antológiával
A Szívlapát című részvételi versszínház két szereplője nem csak bevezetik a nézőket a kortárs költemények varázslatos világába, de még versírásra is ösztönzik őket. Olyan részvételi színházról van szó, ahol az előadás elején nem arra szólítanak fel, hogy kapcsoljuk ki a telefonokat, hanem, hogy hagyjuk bekapcsolva, sőt használjuk is! Például nézzük meg, mit dob fel a kereső arra a szóra, hogy „vers”.
„Nagyon érdekes, de úgy tűnik, hogy sikerült olyan verseket összeválogatnunk, amik kamaszkortól fölfelé mindenkiben komoly hatást váltanak ki. És bebizonyosodni látszik az is, hogy a részvételi forma – hiszen a nézők is részesei a munkának – szépen összeillik a kortárs versek szabadságával és bravúros egyszerűségével. Nem volt még olyan előadás, ahol ne sikerült volna mindenkit bevonni a játékba, és ezáltal a versekbe is.” – meséli Zoltán Áron. Az előadást ugyanis 2018. április 11-én mutatták be Gerencsér Anna és Dézsi Fruzsina rendezőkkel közös műhelymunka után, Mester Dávid zeneszerző-zongorista közreműködésével, a Bethlen Téri Színházban. Azóta hosszú utat járt be a produkció, mígnem 2023-ban otthonára lelt a Házi Színpadon.
Igó Éva és a Szívlapát résztvevő közönsége
A játékos forma remekül működik, nemcsak a középiskolás korosztály, hanem felnőtt nézők részvételével is. Nem egyszer komplett asztaltársaságok érkeznek az előadásra. Sőt, az alkotók kifejezetten ajánlják, hogy a nézők 4-8 fős csoportokban foglaljanak maguk számára egy asztalt a kávéházi elrendezésű nézőtéren. De ennek ellenkezője is működik: az eleinte ismeretlen, egy asztalnál ülő résztvevők az előadás végére kedves ismerősökként távoznak. Éppen ezért jó szívvel ajánljuk csapatépítő programként is.
Az előadást első két alkalommal Október 17-én és November 22-én látható először a Vígszínház Házi színpadán.
Jegyek vásárolhatók itt: https://www.vigszinhaz.
A Szívlapát – részvételi versszínház című produkció a Találkozások Tehetségprogram keretében, a Bethlen Téri Színház és a Manna Kulturális Egyesület együttműködésével jött létre. A forgalmazás jogait a VerShaker közvetíti.
Az színházi esemény alapját a Szívlapát – Kortárs versek antológia képezi, (Tilos az Á Könyvek, Pozsonyi Pagony, 2017) válogatta és szerkesztette: Péczely Dóra.
A produkcióban a következő költők művei hangoznak el, a szerzők személyes hozzájárulásával:
Áfra János, Bajtai András, Bende Tamás, Győrffy Ákos, Horváth Benji, Kemény István, László Noémi, Peer Krisztián, Schein Gábor, Simon Márton, Sirokai Mátyás, Szabó T. Anna, Szálinger Balázs, Tóth Krisztina, Turi Tímea.
Ügyelő: Röthler Balázs / Varga Miklós
Rendezőasszisztens: Patkós Gergő
Rendezők: Dézsi Fruzsina és Gerencsér Anna
További munkatársak: Duksa-Kovács József, Fábián Krisztián, Józsa Zsanett, Melis Krisztián, Ősze András, Rátonyi Gábor
(Az esemény becsült időtartama 1,5 óra, szünet nélkül, melyet nagyban befolyásolhat a közönséggel közös játékok ideje.)
Fotók: Berkesi Ágota
TIMI verse is a Vigszinházban (a Szívlapátból)
Irodalom nagykanállal hívómondattal szeptember 11. és 16. között a Csorba Győző Könyvtár és a Jelenkor folyóirat közös eseménysorozatát, a PécsLIT Irodalmi Fesztivált immár harmadik alkalommal hívták életre a dunántúli egyetemvárosban..
A programban szerepelnek újkötetes szerzők, irodalmi gyerekprogramok, külföldi vendégek, illetve több kísérőprogram is, például koncert és irodalmi est. A rendezvényre barcsi diákok is ellátogattak. A KSZC Dráva Völgye Technikum és Gimnázium tanulói két előadást is meghallgattak, amikor is két fiatal költő, Závada Péter és Turi Tímea olvasott fel legújabb kötetéből, és beszélt a versírás játékos komolyságáról, önismeretről és világértelmezésről.
