már előző nap délután megnéztem a művésztelep zárókiállitását, jól is tettem, mert a másnapi zűrzavarban nem lett volna kellemes, meg haza is kellett rohannom (gyomorgörcs miatt(hirtelenjött ) kint zajos-forgatagos főzőverseny dúlt, közben...(hagymafesztiváli esemény) ezt bizony rosszul rögzitették..
(itt épp azt lesem)
.
mivel hazamentem, elhoztam D M nek az igért könyvet lányomtól a lányának, viszonzásképp amiért adott legutóbbi fotókiállitásán eredeti fotóképeslapjaiból egy boritéknyit...
meg megkérdeztem tőle, hogy milyen is a technikája
cianotipia mondta
és eszembe juteott, hogy egy ismerősünknek (Timi barátnőjének férje) is voltak ilyenjei (többek közt Timiről is) csak éppen nem jutott eszembe a neve..
nosza irtam egy messinger üzenetet lányomnak, mire azt válaszolta miért (kérdem)
mondom is felnézve rosszalóan neki..., aki már nem ő volt hanem más ült a helyén
morogtam az orrom alatt párat, ő visszajelezte, hogy de alapos a lányom meg hogy ő abszolut nem ért a kütyükhöz
mire észrevettem, hogy meg is adta lányom a férj nevét még a miértje előtt,,,
mire felálltam, már nem volt annyira szembenap, felismertem , hogy az az ember akire kicserélődött a fotóművész S P festőművész lett, akit régebbről ismertem, különösen az ortodox zsidó fia portréja keltette fel az érdeklődésem...
aki mint mondta az apa- most épp itthon volt, egy esküvön
nem hétfőn volt az az esküvő véletlen?
de , és a lányomék is ott voltak, és tudtam is kiről van szó....
kicsi a világ
és arra is rájöttem, hogy ki volt a fiú anyja(makói) akitől eredhet a zsidó származás - hát ez is meglepett...
meg az is, hogy milyen kicsi a világ, s hogy a kapcsolataink átláthatatlanok, összetartozumk valamiképp
----
a kiállitás után észre se vettem, hogy benne maradtam a tévés kamerában háttérnek... ?(
arról beszéltünk valakivel, hogy tetszett-e a kiállitás...
neki épp Karsai I, szélfútta kévés honnan hovája, tényleg érdekes volt
nomeg Nadobán lágy ivelésú szobrai (nekem is!)
de igazi kedvencem Sonkodi Rita műve, aki nem csak a nagyszülei hanem egyben a kerékpár(ozás) apoteozisát festette meg
Hosszabb szünet után, 2023 október 17-étől a Víg Házi színpadán tér vissza a világ legrészvételibb versszínházi eseménye Igó Évával, Zoltán Áronnal és Mester Dáviddal.
A versek nem mennek ki a divatból. A versolvasás olyan, mint válogatni egy végtelen ruhatárban. Lesz köztük olyan darab, ami eleinte úgy lötyög rajtad, mint apád harmincéves bőrkabátja, aztán szépen belenősz. Lesz olyan, ami egyáltalán nem tetszik, és nem is fog soha. Aztán jön a szerelemvers első látásra, majd a nagy, örök kiválasztottak.” – olvasható a Péczely Dóra szerkesztésében megjelent Szívlapát antológia hátlapján. E kötetből választotta ki Éva és Áron 16 kortárs költőnk 20 művét, azokat a verseket, amelyek a leginkább megérintették őket. Ezekből a versekből született a Szívlapát – részvételi versszínház.
Igó Éva és Zoltán Áron, a Szívlapát antológiával
A Szívlapát című részvételi versszínház két szereplője nem csak bevezetik a nézőket a kortárs költemények varázslatos világába, de még versírásra is ösztönzik őket. Olyan részvételi színházról van szó, ahol az előadás elején nem arra szólítanak fel, hogy kapcsoljuk ki a telefonokat, hanem, hogy hagyjuk bekapcsolva, sőt használjuk is! Például nézzük meg, mit dob fel a kereső arra a szóra, hogy „vers”.
„Nagyon érdekes, de úgy tűnik, hogy sikerült olyan verseket összeválogatnunk, amik kamaszkortól fölfelé mindenkiben komoly hatást váltanak ki. És bebizonyosodni látszik az is, hogy a részvételi forma – hiszen a nézők is részesei a munkának – szépen összeillik a kortárs versek szabadságával és bravúros egyszerűségével. Nem volt még olyan előadás, ahol ne sikerült volna mindenkit bevonni a játékba, és ezáltal a versekbe is.” – meséli Zoltán Áron. Az előadást ugyanis 2018. április 11-én mutatták be Gerencsér Anna és Dézsi Fruzsina rendezőkkel közös műhelymunka után, Mester Dávid zeneszerző-zongorista közreműködésével, a Bethlen Téri Színházban. Azóta hosszú utat járt be a produkció, mígnem 2023-ban otthonára lelt a Házi Színpadon.
Igó Éva és a Szívlapát résztvevő közönsége
A játékos forma remekül működik, nemcsak a középiskolás korosztály, hanem felnőtt nézők részvételével is. Nem egyszer komplett asztaltársaságok érkeznek az előadásra. Sőt, az alkotók kifejezetten ajánlják, hogy a nézők 4-8 fős csoportokban foglaljanak maguk számára egy asztalt a kávéházi elrendezésű nézőtéren. De ennek ellenkezője is működik: az eleinte ismeretlen, egy asztalnál ülő résztvevők az előadás végére kedves ismerősökként távoznak. Éppen ezért jó szívvel ajánljuk csapatépítő programként is.
Az előadást első két alkalommal Október 17-én és November 22-én látható először a Vígszínház Házi színpadán.
A Szívlapát – részvételi versszínház című produkció a Találkozások Tehetségprogram keretében, a Bethlen Téri Színház és a Manna Kulturális Egyesület együttműködésével jött létre. A forgalmazás jogait a VerShaker közvetíti.
Az színházi esemény alapját a Szívlapát – Kortárs versek antológia képezi, (Tilos az Á Könyvek, Pozsonyi Pagony, 2017) válogatta és szerkesztette: Péczely Dóra.
A produkcióban a következő költők művei hangoznak el, a szerzők személyes hozzájárulásával:
Áfra János, Bajtai András, Bende Tamás, Győrffy Ákos, Horváth Benji, Kemény István, László Noémi, Peer Krisztián, Schein Gábor, Simon Márton, Sirokai Mátyás, Szabó T. Anna, Szálinger Balázs, Tóth Krisztina, Turi Tímea.
Ügyelő: Röthler Balázs / Varga Miklós
Rendezőasszisztens: Patkós Gergő
Rendezők: Dézsi Fruzsina és Gerencsér Anna
További munkatársak: Duksa-Kovács József, Fábián Krisztián, Józsa Zsanett, Melis Krisztián, Ősze András, Rátonyi Gábor
(Az esemény becsült időtartama 1,5 óra, szünet nélkül, melyet nagyban befolyásolhat a közönséggel közös játékok ideje.)
Irodalom nagykanállal hívómondattal szeptember 11. és 16. között a Csorba Győző Könyvtár és a Jelenkor folyóirat közös eseménysorozatát, a PécsLIT Irodalmi Fesztivált immár harmadik alkalommal hívták életre a dunántúli egyetemvárosban..
A programban szerepelnek újkötetes szerzők, irodalmi gyerekprogramok, külföldi vendégek, illetve több kísérőprogram is, például koncert és irodalmi est. A rendezvényre barcsi diákok is ellátogattak. A KSZC Dráva Völgye Technikum és Gimnázium tanulói két előadást is meghallgattak, amikor is két fiatal költő, Závada Péter és Turi Tímea olvasott fel legújabb kötetéből, és beszélt a versírás játékos komolyságáról, önismeretről és világértelmezésről.
sikerült bemennem Szegedre, rém büszke vagyok magamra, méghozzá nem is utolsó percben, az utolsó busszal...vissza már autóval.
nekem a szegedi zsinagóga pótolhatatlan, s húznak vissza az ősök, még korábbrói, zsinagóga előtti időkból is Szegedre, most már tudom, igy, sokan is vagyunk, mögöttem, felettem
ja igen, a kupola...
a igen, a kupola...
ünnepi fényárban úsztunk, én is igyekeztem legalább féligfehérben lenni
Attila rabbi olyan szépen énekelt (orgonakisérettel) hogy egyszer majdnem eltapsoltam magam utána
a vacsin is kellemes volt...
egy édes esettel tarkitva, voltak ott Békés megyéből is többen, egy kislány is köztük, aki jót játszott a gyereksarokban és megkérdezte tőlem
te kinek a nagymamája vagy
persze boldogan beszéltem neki vincéről, igy legalább gondolatban együtt voltunk...
kószálok a Hagymafesztiválon, van szabad hely a szinpad előtt, leülök, bár még nincs semmi műsor, mellém ül egy majdnem kortárs ismerősöm, kérdem tőle milynek, az időközben kezdődő u.n. Blahaloujziánások, mert nekem nemigen tetszett a lány még a próbán felhangzó fülhasogató üvöltözáse...az üvöltözés maradt, csak közbe felkerült rá, a sortjára, egy titokzatos lepel...,
azt mondja az én ismerősöm, bólogatva , meggyőződéssel, hogy jók, s még nekünk is valók...
ott maradok pár számig, de szenvedve, végül is felállok,
nem, ez nem nekem való....mégse (teljesen megtévesztő volt felvételről a nyitó daluk az én koromból : You áre my destiny(Paul Anka)
túl közel voltunk az erősitőhöz, mondja a szomszédom, járjak egyet és jöjjek vissza a Flowing the flowra később...miért, ők jók? . kérdem, csak mosolyog, nem mer igent mondani már
s persze nem is mentem vissza (kikerestem számukat itthon, nem birom a rappat)..
nem birom a mát????
meg elgondolkodom a Blahaloujziánásokon, a nevükön, csak nem a nemzet csalogánya helyébe képzeli magát az énekesnőjük...azt hiszem eltévedt...
....Görföl Balázs kérdezte Turi Tímeát az Egyszerre egy beszéljen című verseskötetéről a Tudásközpont konferenciatermében.
17 órakor Turi Tímea ült a pódiumra, akit Görföl Balázs kérdezett Egyszerre egy beszéljen című kötetéről. A beszélgetés elején szó volt a szerző két, fiatalkorában írt könyvéről, illetve arról, miként talált vissza az olvasáshoz. Az anekdota szerint egy gimnáziumi osztálykirándulás alkalmával vette meg Esterházy Fancsikó és Pinta című könyvét, amely akkora hatással volt rá, hogy osztályfőnöke rosszallásának ellenére sem ment a többiekkel a kirándulás programjaként szervezett diszkóba, helyette a szálláson maradt könyvével. Görföl Balázs az új kötet kapcsán kifejtette, hogy azok, akik követték a szerző munkásságát, több ismerős dolgot is tapasztalhatnak, ugyanakkor számos elmozdulás is megfigyelhető a korábbi kötetekhez képest. Elsőként a nyitóversre hívta fel a figyelmet, amely egyfajta Istenhez szóló invokációként az eltávolodást kéri, miközben Turi költészetének sajátossága éppen abban állt, hogy mindig nagyon közelről tekintett az emberi viszonyokra. A szerző elmondta, hogy a kötetet az imakönyvhöz hasonló módon gondolta el. Leginkább az érdekelte, hogy az ima mint kommunikációs aktus és mint nyelvi helyzet milyen viszonyban áll az irodalommal. Elképzeléseit a zsidó vallás gyakorlataiból vezette le, amelynek közösségi funkcióját emelte ki. Turi hangsúlyozta, hogy az imádkozást szigorú szabályok kötik, ami egyfelől eltávolítja az embert saját kisebb problémáitól, másfelől azonban azáltal, hogy a személyes gondoktól függetlenül mindenki ugyanazt a folyamatot végzi el, nagyon erős közösségi tapasztalatot tud eredményezni – kötetével ezt a hatást szerette volna elérni.
Görföl Balázs újdonságként említette, hogy a kötet különféle biblikus alakokat jelenít meg, ráadásul a szerző korábbi könyveihez képest most jóval több férfi szereplővel találkozhat az olvasó. Turi elmondta, hogy korábban is kísérletezett hasonlóval, Anna visszafordul című verseskötetében például irodalmi nőalakokat emelt be írásaiba. A szerző szerint a mítoszok és bibliai történetek a transzgenerációs és személyes traumákat az egyéni tapasztalattól távolibb történetbe helyezik, ezáltal a problémák könnyebben válnak elemezhetővé, újabb szempontok mentén lehet őket megragadni. A kérdező felvetette, hogy bár régebben a bibliai és mitológiai történetek szerves részei voltak a mindennapi tudásnak, mára mintha kikoptak volna a közgondolkodásból, Turi szerint azonban ez nem feltétlenül probléma, mivel egyfelől az internet korában könnyű hozzáférni információhoz, másfelől pedig úgy írja meg a szövegeit, hogy akkor is élvezhetők legyenek, ha valaki nincs tisztában az adott karakter hátterével. Görföl Balázs kérdésére a szerző elmondta, hogy bár a recepció hangsúlyozza költészetének nőszempontúságát, számos más jellegű, interperszonális kapcsolatot is tematizál, a női tapasztalatok mellett verseiben megtalálhatók a generációs és közösségi emlékezet, valamint baráti kapcsolatok is, utóbbiakat azonban – a szerző meglepetésére – a recepció olykor férfi és nő közti szerelmi kapcsolatként olvassa. A beszélgetőtárs újdonságként említette, hogy a kötetben több kötött formájú vers is helyet kapott. Turi kifejtette, hogy a kötött forma alapvetően távol áll tőle, mert a rím és a ritmus tartása olyan helyzetbe sodorhatja a szöveget, amelyben veszít hitelességéből, ugyanakkor a formák képesek megtörni a szabadversben előforduló monotonitást.
Hétfőn délután az első napunk második eseményén 17 órától Turi Tímea mutatja be új kötetét a Tudásközpontban. A szerzővel Görföl Balázs, a Jelenkor szerkesztője beszélget majd.
