tulajdonképpen elhatároztam, ha törik, ha szakad (hát szakadt is később, az eső) de beutazom Szegedre, afféle próbaútnak is tekintve a pesti előtt (úgyis oda is a busz a nagyobb tortúra- a szegedi, aztán az intercity már álom)

Persze vonzott zsidó ünnepünk is, Tise bov, meg hogy igy előre be tudom fizetni a Zajin Adart, (a halvacsorát), ami még fontosabb, anyu jahrzetje miatt

Oda rövid volt az út , ha késtünk is, az autópályán... cocculinékkel tömve magam, mobilt nem nézve, szerencsésen meg is érkeztem

aztán esőben elbotorkáltam - még volt időm - a Arcanba , vettem megamnak két leértékelt de csodás ruhadarabot (egy pulcsit meg egy kardigánt) utólagos szülinapi ajándékként is

aztán, bár még mindig volt fél óra  a kezdésig, , elbotladoztam az ernyővel, a két plusz táskával súlyosbitva a hitközség diszterméhez

be volt zárva a kapu, hiba csöngettem az irodába, mig épp jött a rabbi, igaz, hogy először (a kabátom. kalapom miatt( összetévesztett valakivel, de aztán kapcsolt , hogy én vagyok az Makóról... (azt hiszem a másiknak jobban is örült volna)

fent egyből két ismerős, Kati, Vera rohanta hozzájuk boldogan, a terem végébe a tisebovi pótasztalhoz (kimaradt)

 

(amúgy teljesen kicserélődött a társaság) (igy jár aki megöregszik, túlöregszik...)

Verával megbeszéltem, mikor megyek végre a z archivum(á)ba, kiderült vannak anyakönyvek az irodában is :)

Katit meg megsértettem mert nem fogadtam el tőle, a (nemtudommilyen) kezéből piszkos kezembe a diót

majd eljött annak is a rendje, 15 féle  gyümölcsöt ettünk ahogy ilyenkor szokás,

 

 a rabbi meg elmesélte a mesélendőket - róluk, a természetről

 

 

a szellemi összefüggéseket...

ittunk is, mini pohárban (folyton iszunk az ünepeken.:)

 

 

ült mellettem egy robusztus, nagyon tetovált, de nagyon aranyos (és nagyon zsidó) ember...kicsit össze is barátkoztunk :)

8 körül már hazaértem, nagynehezen, de szerencsésen...

 

épp hivott lányom, mert ők is, az ottani tise bovjukról

 

 

 meg akartam varrni a pulóverem, félek ugyan, hogy molynak a műve és jobb lenne kidobni, de  nem biztos , és nagyon kicsi a lyuk, (no és szeretem is, bár már eléggé lemosott)

feketefehér...(s ezüstszálas itt-ott) elővettem egy nagyon vékony  fekete cérnát a varródobozomból, meg egy nagy lyukú tűt

na és itt leálltam

sehogy se akartam beletalálni a cérnával a tűbe, pedig fehér háttért kerestem...

eszembe jutott az az idő, amikor még anyám kért meg arra hogy ugyan fűzzem már be a cérnát a tűbe...

meg is történt pillanatok alatt...

boldog idők!

végül azért sikerült...micsoda sikerélményeim is vannak! :)

hát a varrása szebb is lehetett volna, az se a régi már...

bár most, hogy a fotózáshoz elővettem, nem is találtam a nyomát, mintha műstoppoltam volna! :)

vagy (tényleg)  csak a szemem romlott" :)

 úgy készülődöm Szegedre , mintha az Északi Sarkra mennék, minimum

s remélve, de nem biztosan tudva, hogy sikerülni is fog

Tu Bisvát (Fák újéve) lesz (15 gyümölcsöt fogunk enni,

 meg egyúttal el akarom intézni a következő hónapi Zajin Adar (halvacsorá)anyagi részét, hogy ne lehessen akadály bemenni, ez nagyon fontos ünneop nekem nem csak Mózes miatt hanem főleg anyámért, mert egy napban a jáhrzeitjük!)

hátha sikerül elmennem kedvenc festőm Sonkodi Rita gyűjteményes kiállitására a Takaréktár utcába is, ha előbb bemegyek...

s aztán végre Pestre is, bár a Renoirt ott már lekéstem, de unokám vár,.. (ő csak megváltozott, nagyra nőtt... megszépült... bár eddig is az volt :) (csak most másképp az, felnőttesebben)

 A magyar kultúra napja alkalmából...

Kölcsey Himnusza héber forditásban

mert a zsidóknak mindig fontos volt a magyar haza és nyelv meg irodalom...

 vőm, a rabbi, legutóbb (mikor végre a facebook-on ugyan de be tudtam menni zoommal a szombatfogadásra,  a heti beszéd ürügyén, nem tudom, hogy (mert mindig asszociál, a mára) arról kezdett beszélni, hogy mi is a mezüze értelme

(a mezüze tokban az a kis bibliai szöveg, amit ki szoktak tűzni, kivűlre, az ajtófélfálra - a zsidók)

a biblia(,) szerint azért , hogy Isten tudja, hol laknak ...

ami merő ostobaság, hiszen Isten mindent tud (rólunk is) , hogy ne tudná ezt is...mondja - mások miatt sem tesszük ki, hiszen mindenki nálunk jobban tudja, hogy zsidók vagyunk,,,,:)

valójában azért tesszük ki, hogy coming outolva önazonosak legyünk, elfogadjuk a zsidóságunkat

(persze minek a coming out, ha úgy is tudja mindenki, ez nem volt eléggé kidolgozuva, de jól hangzott :)

nos én kaptam évekkel ezelőtt,  az unokanővéremtől vagy lányom, már nem is tudom, de nekik ki van rakva -egy mezüzét, meg van szövegem is a vitrinben

ki kéne raknom az ajtófélfára,ne csak  decemberben januárban kerülgessem ott a villogó karácsonyfát, meg a mécsest, nehogy felgyulladjon a ház

hanem kicsit följebb legyen egy mezüze :)

"úgyis tudják" :) sose titkoltam, ha nem is hivalkodtam vele

ahogy kell...

...

ja, és minden belépéskor megérinteni

nehogy elfelejtsüsk...

igy jobb: mert igy, ferdén kell felrakni)

új életre kelt a 70 éves Kossuth festmény

bár nem nagyon értem, hogy kophat el mindössze 70 év alatt egy olajfestmény

állitólag olyan állapotba került, hogy muszáj volt megrestauráltatni

én ma a Múzeumban egy vadonatúj, "csecsemő" képet  láttam, élénk színekkel

szerintem 70 éve se lehetett ilyen, különösen akkor gondolom igy, ha a körülötte levő sötét tónusú képeket szemügyre veszem ugyanannak a festőnek, Csikós Miklósnak az ecsete alól...

szóval voltak s maradtak fenntartásaim a szépnek szép (tán túlságosan is) az - festmény láttán,

mindenesetre az átadása, az ünnepség a Magyar Kultúra napján

(kb) a múzeumban egyenesen impozáns volt!

3 sorban foglaltak helyet a Csikós leszármazottak, apraja - nagyja

a restaurátor viszont nem volt jelen, mert örvendetes családi eseményük történt decemberben, gyerekük született.(ez az igazi születés. csak a huga volt itt )volt tanitvány...

fotósok garmada állt oldalt sorfalat....

(a tévések már előbb is, az ő fényükhöz kéreckedtem be, még a kezdés előtt lefotózni az újjászületett Kossuthot)

a polgármester  a magyar kultúra napját ecsetelte, (Kossuth idézettel megtoldva) 

s a makói kultúrával, nagy embereivel, a várható jubileumi ünneplésekkel..

a művészettörténész Dr Nagy Imre, meg remek beszédet vágott le, sziporkázva, mielőtt szinre lépett volna,  elszaladt megnézni a festményt mert csak digitális változatban látta eddig:)

a beszédének különösen az a része ragadott meg, ahol ecsetelte hogy Kossuth köpenye alá van rejtve a diszes kard, hogy több fény és érdeklődés eshessen másik kezében tartott iroményokra, az eszméire....

volt pogácsa pezsgő, ettem-ittam (mulattam), beszélgettem

igazán élveztem az ottlétet

furcsálltam is mikor a z ignő megköszönte, nekem kellett volna!

a legújabb Van Gogh filmból (Van Gogh és az örökkévalóság!) megtudtam, hogy gyorsan festett...

mintha rajta akarta volna kapni a teremtést - ( mi maga a mozgás ) Istent?)

az örökkévalóságot?

"szenvedélyesen és "mértéktelenül" fest , ahogy él )és hal

Gaugain szerint képei már-már szobrok, ahogy áttöri a sik felületet tömbszerű ecsetkezelésével, ami megőrzi az alkotás dinamizmusát

elmentem végre egy végre levő kiállitásmegnyitóra, a Hagymaházba

Délután aludtam, s még álmos is maradtam...

Tán a hóesés tette,  délelőtt esett s azt hittem maradt délutánra is, ezért gyalog mentem, felszerelkezve (kapucni, ernyő) a semmi ellen. Ugyanis elállt...vettem észre már menet közben., eltotyogtam  óvatosan, lassan, azért időben odaérve, de alig voltak...(voltunk)

Rögtön be is estem egy üres fotelba...

A képek innen régiesnek tűntek, s mintha már láttam volna őket, semmi újszerűség...

 

A dr irodalomtörténésznő el-elcsukló hangon, alig hallhatóan rebegett róluk egy vallási prédikációval is felérő szózatot

(Évszakok a kiállitás cime, s révén a teremtett világról, Isten dicsőségéről "papolt")

(Értsd: az évszakok az örök változás, Isten viszont (mögöttük?) az örök változatlanság, az örökkévalóság)

Kölcsönös köszönetek, ajándékozások utána

Ja volt, zene is, ők is kaptak...

no és a végén "szeretetvendégség"  (sic!)

én körben végignéztem a képeket, tényleg jók, jobbak mint a róluk szóló beszéd volt. Érettek. Szép tájképek.

valahogy nem éreztem jól magam (lelkileg), eljöttem

Beültem egy kávézóba, végre felébredni

és ezt lefirkantani

 nocsak!

Hirtelen - kinézve az ablakon- mintha elkapott volna

a "gyermek vagyok, gyermek lettem újra" érzése...

mikor iskolásként az osztályterem ablakában megláttuk, hogy hull a hó, az maga volt a csoda, elragadtatott...

már semmi se volt olyan szürke , mint előtte....