Erdős Virág: „A háború beszivárgott a költői létezésünkbe”
Közvetlenül Láng Zsolt könyvbemutatója után Erdős Virág és a Magvető főszerkesztője, Turi Tímea vették át a helyet a Nagyszínpadon, hogy bemutassák a költő legújabb, Eltérő tartalom című kötetét. A beszélgetés elején Turi a helyhez kötötte a könyvet, elárulta, hogy van benne egy vers, amely a gyakran 24. kerületnek is hívott Margitszigettel foglalkozik. Kiderült az is, hogy a kötet két nagy ciklusból áll, az egyikben a 2022-es, míg a másikban a 2023-as év történéseire reflektáló versek találhatóak. Erdős önironikusan kitért arra is, hogy ezzel a kötettel épp azt valósította meg, amit annyira nem szeret az emberekben, méghozzá hogy
„folyamatosan kommentálnak mindent”.
Beszélgetőtársa szerint azonban ezek nem kommentárok és nem kommentek, ráadásul a költő igyekszik a versekben kiépíteni a távolságot önmaga és a kommentált dolog között, és talán ez a legfontosabb, amikor véleményt formálunk, hangzott el.
Beszélgettek még arról, hogy a versekben nem kevés az önkritika, és mintha egyfajta reakció is lenne az új versgyűjtemény a korábbi Ezt is el című kötet beszédmódjára. Erdős Virág maga olvasott fel verseiből, melyek a nyár eleji napsütésben, a sziget vidám alapzaja mellett is szíven ütötték az embert. A kiválasztott versekben a háborús metaforák uralkodtak, ami nem véletlen, hiszen, ahogy a szerző mondja „a háború beszivárgott a költői létezésünkbe is”. Kiderült még, hogy a harsány, zöld-lila borítón nem virágokat, hanem valójában egy szemeteslapátot látunk összesöpört muskátliszirmokkal.
megvolt illetve még van ez is... a molinók kiállitása
(sokat izgultam ezen is, eljutottam a majdnem-visszamondásig, de végül is minden aránylag jól alakult, köszönet a létrehozóknak
bár előtte állva , meg a fotózkodás előtt, eszembe jutott hogy hát ez marad belőlem? (dióhéj)
hét holokauszt-túlélőről szólnak a molinók, egy gyerekkori meg egy felnőtt képpel, pár mondat who is who alapon, és a lényeg a végül is közös történetünk, ebből kiragadva tán a legdrámaibb részlet, s végül a hazajövetel, a szabadulás a maga sokféleségében...ez diktálta az én molinomot is nyilván...a KÖZÖS sorsunk...
a gettó eredeti helyén, a kapujában állitották fel,,, és kibirta az időjárás packázását, , csak a végén zengett az ég, és akart felborulni, de őriztük-fogtuk..jól
Schindler listája hangjaira kezdtük a megnyitót,
majd U Zs mondott pár szót,
és aztán S Hajni nyitotta meg a kiállitást, főleg felolvasva nagyapja korabeli naplójál megrázó részleteket, könnyekig hatódva, elakadó hangon ( ő volt az X. molino)
aztán összecsukták s elszállitották a Hagymaházba a molinokat, ott lehet majd megtekinteni junius 16-ig
mi meg az esőben az Otp árkádja alatt csodálkoztunk azon, hogy a fővédnök polgármesterünk nem hogy a korábban megigért beszédét nem mondta el, de részt se vett kis ünnepségünkön
én nem voltam annyira fönnakadva ezen. Voltak már fura esetek polgármestereinkkel.... (B. B. -vel pl 80 éve)
na de lehet, hogy nem ért rá, mindenesetre szólhatott volna
amúgy is nagyon gyér az érdeklődés!. Szerintem nem is kéne erőltetni!!!
Az előadáson menet közben vettem észre, hogy előttem a sor közepén egyedül, mint én följebb eggyel, ül régi kedves tanitványom V Zsuzsa
Vele kávéztam a fejfájásomra, ő meg egy üditőt ivott, egy asztalnál, miután megkérdezte nem zavarom-e fejfájásom miatti magányomban, hát ha őt nem zavarja , engem igazán nem, viccelődtem... (de általában nem vagyok ilyenkor jó társaság)
de ő beszélt
méghozzá azt mondta, hogy majdnem felszólalt, csak előtte nem egyeztetett velem az is visszafogta (nem kellett volna - szólásszabadság van))
az én zsidó anyukám és az ő katolikus nagynénje barátságát emlitette, hogy anyu járt vele a katolikus misére, vasárnap délelőttönként, én arra emlékszem, hogy mikor lányom született, egy nagy tál képviselőfánkkal lepett meg...aki egyébként iskolás korában felváltva orgonált karácsony éjjel a katolikus és a görögkeleti templomokban...
a nagyobb fiával együtt jártam iskolába, a kisebb meg, Török József, katolikus pap és egyetemi tanár, aki elsőként szervezte meg a Zsidó-keresztény párbeszédet, intézményesen, mikor Makóra jött , mindig jókat beszélgettünk (lányom is kedvelte , érdeklődótt munkássága felől)
A jelenlevő szintén zsidó B Zsuzsa osztálytársa volt és nagyon szépen irt is róla, az 50 éves emlékkönyvben- de a barátság kölcsönös, mert V Zs látja J sirján a kavicsokat, amiket csakis B Zs rakhatott a katolikus temetőben (zsidó szokás szerint)
és végül megemlitett, hogy én voltam a kedvenc magyar szakos tanára, aki szavalóversenyekre készítette elő és történetesen ő is zsidó... stb.. stb..
a holokauszt 80 Makó nyitóbeszélgetésén egy epizód végképp kiakasztott (hozzácsapódó lépcsőházi gondolataimtól nem is nagyon hagyott aludni)
Az előadó Tari örült a kb 50 főnyi hallgatóságnak (szerintem többen is lehettünk).de különösen a mintegy 11 fiatalnak, akiket szerintem kirendelt a tanárnőjük, aki ott ült élükön, min kiderült a turisztikai csoport vezetőjeként a Keriből...
na jó.. Tari barátunk, nem hagyta annyiban, és provokálta őket, hogy szólaljanak meg, mi hozta őket ide stb
hosszas csönd után a vezetőjük, a "tanárnő" aki amúgy idegenvezető, válaszolt(egyébként anyukáját a gimiben Kazinczy kiejtési versenyre készitettem elő, anno)
azt mondta, hogy mivel a gyerekek leendő idegenvezetők, a város múltjába beletartozik a makói zsidóság története (is), ezért...hozta el őket..
nagynehezen megszólalt a mellette ülő fiúcska is , ő bosszantott különösen fel, valamit arról hebegett, hogy csak sztereotipiáik vannak a témáról és semmi személyes, ami közelebb hozná hozzájuk ...
a szinpadról megköszönték az öszinteséget. -
a szó persze belémrekedt, meg sok más is
amitől nem tudtam aludni
hát ha valami SZEMÉLYES kéne, tessék, most elmondom
az iskola aminek padjait nyűvik ezek a gyerekek- pont 100 éve, egy ZSIDÓ ember révén létezik, aki 1923-ban a városi kereskedelmi kamara elnöke volt, és a lábát lejárta, hogy tanulókat toborozzon a minisztériumtól kikönyörgött leendő alapitandó iskolába. Ő véletlen az én nagyapám volt. Löwinger Miksa,..
az is megfordult a fejemben, hogy felajánlkoznék egy (tan)órára elbeszélgetni velük, úgy is mint "zsidó", mint holokauszttúlélő )még élő , akinek apját viszont megölték a bori munkaszolgálatban, mint Radnótit...(róla tán hallottak!) (elmesélném a történetem, ami könyvben is olvasható ("Egy hasznavehetetlen kisgyerek a lágerban") esetleg részleteket olvashatnék föl belőle.. sőt a kérdéseiknek is kitenném magam...
csak hogy legyen valami SZEMÉLYES élményük is....a sztereotipiákon túl
befújtam a nitrmonintet majd otthon bevettem a tablettát is (retards) nebiletet, tán egy panangint is - minden szívre hatót
melltartót is, ami szorit, le, bánja fene hogy nézek ki, de tényleg nem akarom bevégezni a 80. évforduló legelején...
ahogy beléptem a Hagymaházba (még érezte a szivem) de egyből jókedvem lett,
már az ajtónál csoportosultak a zsidó fiúk (lányok),,, M. Laci (Pestről), D Tibi SZegedről, B Zsuzsa Makóról, meg Hirsch Zoli...,,, stb..(valami régi névsorunkat mutatta Tibi, amit én irattam alá hittankönyv átvételekor talmud tora társaimmal, velük...s egy név gazdájára nem emlékeztünk...)
.lett is egy boldog csoportképünk, amiről hiányzott B Gyuri meg Ibolya de bent a teremben kiderült hogy ők is itt vannak!
U Zsolt Makóról T Janci Pestről, (ők nem zsidók, "csak" a téma alapos ismerői... tulajdonképpen T.J. remek alkotását mutatták be, 16 filmet digitalizálva az oktatásban alkalmazva, a Makóról elkerült zsidóságről, s U Zs moderált , de ők is mögénk álltak, mint afféle patrónusok(?)
két ember is volt a film bemutató utáni beszélgetéshez az Eltéről (csepeli György és Papp Richárd)
az egyik gyanúsan úgy nézett, mint aki ismer
de kiderült a nem véletlen: SZ Zsuzsi beszélt rólam, beajánlott? tényleg bemutatkoztunk, s megigérték, hogy majd jönnek interjúzni
remek volt a film, a beszélgetés,
csak egy kissé felkavarhatott ...a traumák emlitésével főleg, meg a sokféle reakció vagy azok hiányának a a megbeszélésével--
úgyhogy a végére megfájdult a fejem, majd szétesett, ittam kávét, régi tanitványommal beszélgetve
közben elköszöntek a "vidékiek".
az előadók meg eltűntek (pedig megvettem volna T Jancsi könyvét (akitől egyébként megkérdeztem a végén, hogy te tudod, hogy én zsidó vagyok?
a kislány a csillag peremén egyensúlyoz s mindig kérdi anyjától merre menjen jobbra? balra? előre?
persze ő se tudja hogy a Dávid csillag nyomain jár
nem bírom ki .odaszólok
megmondom hova álljon, a perem végébe
és onnan bejárhatja az egész hatágú csillagot , vagy a peremét...(két háromszög egymásban) ...csak a vége csonka , ott egy fa, mert elszabták, a tervezése még jó volt
szót is fogad, elindul...
jó hogy nem vágták ki a fát, mondja az apa, ki mellé lépett időközben
hát igen, csak igy csorbult a csillag csücske
csak előbbre kellett volna rakni mindent
akkor nincs meg a járda, igaz azt már nem is igen használják, megteszi helyette a csillag pereme..
a tervező nem is igy gondolta
ki volt?
egy kertmérnök , Török Péter) meghalt már, sokat búsult nekem az elfuserált terve miatt,
mikor készült az emlék?
2014ben, 100 évre rá a zsinagóga épitésének,, csak azt lerombolták
intek a rendőrség felé - ez van helyette
igen? nem is tudta, hogy itt volt egy zsinagóga
miért bontották le? - kérdi
65-ben.. hagyjuk... nehéz nekem még mindig erről beszélni--azt mondták megrongálódott, életveszélyes lett, de nem igazán.. akkor ilyen idők jártak::::
de van itt zsinagóga! fölfelé mutat.
Ja? az az ortodox, ez neológ volt...
azt szépen rendbe hozták
sajnálja hogy nem láthatta belülről
az nem olyan látványos, mint a neológ volt, de a gondok kinyitja neki, telefonszám az ablakban)?)
utólag jut eszembe, hogy meg kellett volna adni, a számot, hátha már nincs ott.
tovább mennek, de előbb még MEGKÖSZÖNI azt mondja KÖSZÖNÖM SZÉPEN...
nincs mit
mondom (s szinte úgy érzem, hogy én köszönhetném meg az őszinte érdeklődését()
nagymamáról mesélte a nagybátyám, hogyha a fagylalt után nem kapott vizet, nagy patáliát csapott
jutott eszembe a napokban kiscukimban, ahol a kávémhoz mindig kihozzák az asztalomhoz az egy pohár vizet is
a múltkor a fagylat annyira hidegnek tűnt hogy kértem az után is vizet
és eszembe jutott a nagyanyám..
meg az is végre, hogy nahát ő énekes volt, azért is lehetett fontos a hideg fagyi után a viz, hogy befogja a torkát
(később, amikor már nem énekelt is, megmaradhatott ez a szokása)
mindennek oka van
(de hogy heves vérmérsékletű volt, az egyre jobban kiderül...).másból is (pl egy kritikusának irt keresetlen szavú válaszleveléből , amiből majdnem bírósági ügy lett)
