nagymamáról mesélte a nagybátyám, hogyha a fagylalt után nem kapott vizet, nagy patáliát csapott 

jutott eszembe a napokban kiscukimban, ahol a kávémhoz mindig kihozzák az asztalomhoz az egy pohár vizet is

a múltkor a fagylat annyira hidegnek tűnt hogy  kértem az után is vizet

és eszembe jutott a nagyanyám..

meg az is végre, hogy nahát ő énekes volt, azért is lehetett fontos a hideg fagyi után a viz, hogy befogja a torkát

(később, amikor már nem énekelt is, megmaradhatott ez a szokása)

mindennek oka van

(de hogy heves vérmérsékletű volt, az egyre jobban kiderül...).másból is (pl egy kritikusának irt keresetlen szavú válaszleveléből , amiből majdnem bírósági ügy lett)

 van ilyen, s még lesz (?), különb is,,,

5-kor holokauszt megemlékezés filmvetitéssel,  szépen felöltözöm (viszonylag) (a régi tunikám még rámjön)

4 körül betérek a kávézómba, inni egy feldobó 2. kávét. Majd kényelmesen elindulok a Hagymaház felé. Előtte megnézem a ház moziplakátját, és elcsodálkozom, hogyhogy vannak vetitések, mikor ugyanott van az előadás a saját filmjeivel...Holnap szünetelnek a szokásos mozielőadésok, Mikor végre leesik, hogy az előadás is, amire ma jöttem, holnap lesz!

Jól elnéztem- (80 év után megengedett?!)

(Azt hiszem szeretnék már túljutni...az egész emlékezéssorozaton...ezért hozhattam előbbre...

 80 éve költözhettünk (költöztethettek) a gettóba!

hozzám került az a bőröndös képem, évtizedek múltán, aminek hátlapján a dátum 1944, május 24, (meg a nevem sic. Gonda Julika), de én a gettóba költözésünkhöz kötöm. A kép keletkezéséről közelebbit nem tudok (anyu egykori munkatársának a lánya küldte be a gimibe, mikor már tanítottam)

szimbólum lett

kis gyerek nagy bőrönddel, nagy teherrel... mit azóta is cipel(?)

most olvasom Orvos-Tóth Noémi könyvét: az Örökölt sors-ot

abban az áll, hogy (epi)genetikusan nem csak azok az emberek érezhetik sejtjeikben az üldöztetés nyomait (traumáját),, akik átélték. hanem utódaik is....de hát én magam átéltem, ha nem is emlékszem rá , méghozzá a legfogékonyabb időmben másfél és kér és fél évem között.

de lányom pl el se meri olvasni egy ideje már a könyvet, fél attól, hogy mik derülhetnének ki rá nézve (is)?

(unokámról nem is beszélve!)

no az én esetemben is századokra visszamenően találhatok traumára okot... (mondjuk Bak Mózes zsidóbíró ősöm , Seniczén 1739ben, sávuotkor!,  mártirhalált halt

semmi nem évül el

s mit számít hogy csak pár éve tudok róla

ha a sejtjeim eleve tudták, tudják

N. szerint jó megfogalmazni, feldolgozni ezeket  a sokáig bár tudattalan nyomokat, jobb tudni, hogy mitől is félünk, mint tárgytalanul szorongani. - tudjuk rég.  mégha már nincs is meg az ok. De tényleg nincs meg?

először nem molinókat akartak csinálni a gettó bejárati színhelyén, hanem üvegszekrénybe zsidó tárgyi emlékeket kirakni, de rongálástól félve, molinó lett belőlük (belőlem is egy) azt állítják ki 22én este pár órára, majd bekerül tető alá a Hagymaházba...vajon miért? 

--- belesodródtam az emlékezésekbe, mert nem lehetett nem...

(bár a mottója sehogyse illik rám: "Szomszédaink voltak!" (voltak? még vagyokI

majd meglátjuk, hogy élem túl ezeket , ha már a 80 év előttieket sikerült...

 Hangverseny május 15-én  este!

Mozart requiemje és egy ismeretlen újra felfedezett Haydn korabeli zeneszerző, olvasom a szövegeket is fent a magasban, csupa Jezus, meg Uram Irgalmazz... van egy egész mise is

A Rekviem megrázó, és csodálatos (de hát tudjuk), de jó mindig újra hallani, különösen ilyen tökéletes előadásban, összhangzásban

(A polgármesterasszony nyitó beszédében ("szónoklatában"?) nem tudom dicsekszik-e vagy panaszkodik arról beszámolva , hogy lánya és annak kedvese meghívták őket Hágába a Concertgebouwba koncertre, a Máté passióra húsvétkor, ahol is minden modern szerzemény megvolt , de valami hiányzott, később jött rá, hogy a (Szent) lélek. Hát itt ebben sincs hiány. Igazi "lelkes" muzsikát hallunk és hallgatunk...)

utána pezsgő, a véletlen úgy hozta, hogy két pohárral is... de dukált...

 végre ma megjelent egy plakátszerűség a holokauszt 80 Makón eseményeiről

csak utólag vettem észre fent középen halványan a kislánykori (nyers) képem  (gondolom a molinoról) Peti is jobb oldalon (ő lezserebben viszonyul az egészhez...de a végeredmény úgy látszik ugyanaz) - kedden nyilik a kiéllitésa, a régi gettő helyén

délelőtt közölték a 3 versem is ami el fog állitólag hangozni a gálán...(pontositottuk a cimet , dátunot)

csak jó, hogy nem utaztam még el...

(de juniusban csak felmegyek pár napra, Pestre, ha Dóra jön Kanadából én is kibirom azt a jópár kilométert...)

most nem másoltam ki a felolvasásra szánt dolgaim a mjakra, és kis beszélgetés után pedig elhangzott a kérés, ki akar olvasni...keresnem kellett, átadtam N E nek a stafétát, szeretek mindig valami aktuálisat olvasni a spontán beszélgetéseinkhez... bár B Z a panellt ajánlotta, az elmaradt (már otthon láttam, hogy régebben több verset is írtam "róla"- na majd legközelebb

most még a zsidó temető kiállitás volt a szomszéd teremben, ott számolta a kavicsokat  E , ehhez kapcsoltam, hogy nem a szám számit, meg felolvastam a kavicsok őre cimű "töredékemet" ahogy először gondoltuk (mert lehet is , hogy mindenem az?) de aztán kiderült. hogy kerek egész, lezárt, mert van amit eleve nem lehet folytatni, l (sajnos...)

aztán az érettségik kapcsán kalandos beszélgetésem egy értetlen érettségizővel, ez nem túl jó, de a mondanivalója tetszhetett, azaz éppenhogy nem!!!

Z sietősen elmenőben volt, mikor az ajtóban csak annyit mondtam, hogy szépet irt D.ről, elkomorodott az arca, valószinúleg most az apukája következik, ezért is rohant haza...

és tényleg , tegnap olvastam ugyancsak nagyon szép (Witgensteint idéző de cáfoló ) nekrológját...róla...

élünk és meghalunk

nincs más

csak ez, s amig, addig élni kéne (s  csak másodlagosan(?) irni (nade ha valakinek ez az élet...?)

eltétlen el akartam menni a koncertjére, bár gondoltam, hogy nem lesz helyem

eltaláltam

sokkal többen álltak a szinpad előtt mint ami elviselhető, amúgy is... mint a heringek

fel is merült bennem hogy az ilyen, nagyközönséget váró koncerteket máshol , tágasabb térben kéne tartani, mint a szökőkút környéke

igy aztán többnyire bolyongtam , szélen, már amennyire arra is volt olykor hely, meg a kijelzőt néztem (bár  ott nem volt jó a hang, persze a kép se)

aztán oldalt leütem a biciklim csomagtatójára, nem sok szűrödott ki ide

amúgy is két szám volt (persze a lassúbbak) ami eltalált, az elején meg a végén.

a többit elnyomta a zenekar, meg egyéb zaj