erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

...más futóbolondok...

2024. szeptember 18. - gond/ol/a

NEM TUDOM HANYADSZORRA néztem már meg ezt a filmet

 

de soha egy alkalmat se halasztok el, most legalább diszelőadásféle is volt, a rendezőnő Fekete Ibolya jelenlétével!

 



 

 

 de még a vetités előtt mi is belekerülhettünk trükkös fényképfelvétellel a plakátba... Hámori Ildokó helyébe

 

 


  

 

(én ugyan nem látom a hasonlóságot velem, inkább a szinésznővel) az elkészült képen... de azért mégis

merthogy amúgy is részesei voltunk vagyunk valamiképp a filmben lejátszódó eseményeknek, valamennyien benne vagyunk a történelemben

nem lehet kimaradni belőle, ahogy a főhősnő (a rendező alteregója) egy 56 os jelenetben utána kiáltotta férjének: Lajos, te maradj ki a történelemből!

nem lehet... de mennyire nem

tulajdonképpen a történelem a főszereplő, az futtatja a családot vagy 27 költözésen át

de milyen bravurosan, humorral, szeretettel... mi is megszeretjük őket...

különösen a már öreg anyát aki bűbájosan demens...

s a lényeget nem felejti el

(utolsó szava anyu)

micsoda családtörténet!

de jó lenne valami hasonló módon feldolgozni az enyémet is, legalább irásban...

 

 

 

 

a vetités előtt kiosztottak egy kviz papirt, amire a végén megadhattuk a választ, az enyém hibátlan lett , s ki is húztak 3 szerencsés közt,  felbicegve a szinpadra az utolsó sorból örömtől sugárzó arccal rebegtem el a rendezőnőnek , hogy örülök, azért is mert közelről láthatom... meg hogy nem először láttam a filmet, tán annak is köszönhető a hibátlan kviz) de nagyon élveztem....

 



 

 

igy is van!

a történelem futóbolondjai vagyunk, ha nem is kötözünk (27-szer)

 

...,

 

 

makói sanctum

 

 

 

Juhász Anna projectje és ötlete ez a sorozat, aminek egy darabját lehozta Tallér Edina Makóra 

 

sanctum szó ugyebár szent helyet jelez, szentélyt

s ebben a műsorban ezt  főleg a szülőföldre vonatkoztatják..

igy került össze három szegről-végre makói ember Szentpéteri Csilla, Dragon Zoli, és egy számomra megjegyezhetetlen nevű és eleddig ismeretlen szinész (aki egyébként csak felsirt Makón)

 

T Edina saját bevallása szerint korábban nem is ismerte őket...

egyébként engem közvetve illetve már igen :)

álltunk a terem küszöbén, én csóválva fejem hogy kevesen vannak, beszédbe elegyedünk, T E be akart mutatkozni, de mondtam én ismerem őt, ő viszont megtudta (D Zolitól, hogy Turi Timi anyukája vagyok.- mondta csillogó szemmel, s hogy üdvözli Timit, mondtam ritkán látom , mondta ő is...)sajnálkozva

***

a "műsor" érdekes volt és érdes is,,, de azért voltak jó és szép mozzanatai..

 



 

T E rákérdezett konkrétan is a szent helyekre

a szinésznek ez az elalvás előtti pillanat (ez érdekes, de honnan tudja , hogy a következő pillanatban elalszik?)

Csillának -aki látszatra nagyon nyitott, társasági lény, egyre inkább igénye van az elvonulásra, az egyedüllétre, neki szent helye otthon az alkotóműhelye..

 



 

rákérdezett arra is, hogy mi nekik Makó

ekkor mondta a szinész, hogy az első felsírás

Csillának  az első lábnyomok és a hazatérés (ő mindig hazatér!(

D Zolinak meg a szabad játékok (amikor nyaranta bármit csinálhattak)

 



 

közben meg eljátszotta Cs első zenedarabját a Legendát , az első szerelméről, nagyon tetszett, de csak addig mig playbacken be nem kapcsolódott a kisérő zenekara, nekem a tiszta zongoraszólam sokkal jobban tetszik...(csak tiszta forrásból - ez érvényes az átiratokra is)

 



 

a szinésztől megtudtuk, hogy ő valójában Csanádpalotai s a visszajövés mindig megviseli (de itt szemérmesen elhallgatott...)

 

T E mégis csak iró és rákérdezett arra is, hogy beszélőpartnerei  az irodalommal hogy állnak:?

 

szinészünk, előjött egy verssel,  amit úgy választott ki, hogy ott esett le a József Attila kötete, a Hazám volt, felolvasta, igaz állva (De szavalástól ódzkodva) én végig mondtam magamban a verset kivülről,, hiszen gimnáziumi szavalóversenyünkről ismerős még, favoritként, meg ünnepségen is "szavaltam" 

ő az olvasásban is vétett pl         (Hitetlen helyett hirtelent mondott, olvasott,félre,  teljesen értelmetlenül) (...csodára vár, nem elegendőd hogy kitessék, föl kéne szabadulni már!)

de D Z igy is "el volt ájulva" a versmondásától...(persze első sorban  József Attilától, de ez új volt neki vajon?)

szó esett- joggal - az aktualitásról illetve az időtlenségról (ami a magas művészet! sajátja mindig)

 

CS vel (közösen, neki is) a Maros mindent visz,( s ahogy nekem is) - legyen bár az Atlanti óceán partján, ide húz a szíve...az egész gyerekkor, ide jön ma is haza

és jött a Sirokkója ,  a zenekari arzenállal, sajnos

 

 A következő kérdés is irodalommal kapcsolatos:

volt- e olyan irodalmi alkotás ami változtatott rajtuk

(Rilkére gondolva tudjuk- Változtasd meg éltedet !- hogy ez az irodalom igazi hivatása-,

de itt is mellément a kérdés...

a válaszokban irodalmi űrt láttam-

Cs mellé is beszélt, Mozartról ,  aki 9 éves korában inditotta el a zenészi úton (de Mozart ugyebár nem író)

D Zoli pedig Szabó István Mephiszto filmjének utolsó filmkockáiról (senki se tud kilépni szakmája bűvköréből, DZ "filmesztéta")

Edinatól viszont megtudtam hogy a bölcsészkari egykori  sportpálya falának hires graffitije "nincs többé magány" Vonneguttól van,  s ezt az olvasásra, a könyvekre kell érteni, az a legfőbb magányoldó...s nekem is kedvenc regényemből idézett még, Salinger Franny és Zooyjából, a kövér kislányt aki mindig s csak ránk  kiváncsi (s hogy csak a magunk mércéjeszámítson)

 

a szinész viszont félig-meddig magát emlitette, mikor megköszönte neki valaki alaktását, akit ezzel itthon marasztalt ,a Padlás beli Örökre szépek -kel (mint a Révész)

 

végül az esszenciális mondatokra való felkérés  is félrement

de egyet -már nem tudom, kitől - megjegyeztem

nem a tettekkel , hanem a kiváltott érzésekkel kell nyomot hagyni+

 

végül Liszt-Paganini  átirat

előtte meg kellett tudnom, hogy a tragikus sorsú Paganini életvidám "mediterrán" természet volt?! Nocsak tényleg nem (igy) tudtam...

ezt se...

 

ja, és még nem emlitettem de a falon végig vetitették D Zoli fotóit, mert hogy 40 éves korában ezt a fotósde iskolát is kijárta, mert hogy a saját világát akarja látni a fotókon, ami csak az övé...(de letó most a miénk is?) PL a falról ..

 



 

 

 

bárdolatlanságok és kekeckedések

 


 

két esemény közt leültem a glorius teraszára ebédelni

menű kirakva sehol 

az asztalok székek is hevenyészve

párna csak némelyiken 

asztaldisz is, és az őszi tél telefújja ezzel azzal, vicik-vacakkal

mégis egyelőre inkább ide ülök a kopárság ellenére 

(akkor, csalogató étel híján még nem tudtam, hogy legyek szegődnek étkezőtársamul)

 

jön a pincérnő azaz tanuló (még nincs mellénye), kicsit hányavetin

odalöki (azaz felém)  a kérdését

menűzni szeretne?

hirtelen nem is tudom mit válaszoljak, elmosolyodom a bárdolatlan és lekezelő szón (de valójában elborzadok)

vissza is kérdezem

me-nű-z-ni?

na jó, manapság igy szokás,  hozza a menűlapot, ha már itt tartunk nyelvfejlődésünkkel

kiderül hogy májgaluska leves nincs már

akkor kérek helyette a desszertnek szánt máglyarakást

az árban annyi mint a leves? ott van, bök az étlap alsó részébe (még jó, hogy nem vagyok analfabéta)

 

a második jónak igérkezik, igaz én nem kapok rá pici salátát se (más tányérokra tesznek, ahogy látom)

 



 

a baj az, hogy egy légy is velem együtt akar lakmározni, s ráadásul gyorsabb nálam

igy aztán felmenekülök a kávémat fent inni meg

ebben az is a jó, hogy nem az előző (bárdolatlan)  tanuló.pincér szolgálja fel, de kifogástalanul egy régi bútordarab

 

 




 

hanem egy idő múlva valami zavar, az új székek nagyobbak, s az torzóakt szobor nagyon közel van hozzájuk

félek, hogy leverem (Isten őrizz!)

félre ülök

 

 

s meg is jegyzem a fizetésnél,,,,, 

de másnap is ott maradt- igaz, soha nem is ül ott senki (már én se :)

Timi a Kehlmann találkozásról

 

 


 

 

Izgalom és #életamagvetőben. Turi Tímea összefoglalója egy mozgalmas hétről egy mozgalmas őszön:

Egy külföldi szerző érkezése mindig akkora öröm egy kiadó számára, amekkora stressz: és fordítva. A stresszfaktor egyenes arányban növekszik a látogatás örömével. Daniel Kehlmann magyarországi látogatásának pedig különösen örültünk az idén, így különösen sokat aggódtunk is. Vajon nem lesz túl kevés néző? Vagy: beférünk egyáltalán a terembe? Miként készítsük elő, hogy a német író gond nélkül tudjon dedikáltatni a magyar olvasóknak, akiknek a nevében egy csomó mellékjel van és kettősbetű? A CEU auditoriuma végül zsúfolásig megtelt, és Kehlmann olvasói épp olyan együttműködők és kedvesek voltak, mint maga a szerző, Dragomán György kérdései által pedig két író egyenrangú párbeszéde bontakozott ki. A Mozgókép megunhatatlan remekmű, minél többet gondolkozik rajta az ember, annál több rétege bomlik ki. Ünnep volt ez a magyar olvasók számára, és ünnep a kiadó számára is, ilyen lehet működésben – Esterházy Péter szavával – az olvasó országa. És ez csak a kezdet volt a #magvetőesavilág ősze számára, hiszen a PesText és a Margó fesztivál idején is több külföldi szerzőnk érkezik még: alig várjuk, amennyire izgulunk.

szeptemberi mjak

 

 ELFELEJTETTEM A SZEPTEMBERI MJAKRÓL IRNI

DE OLYAN SŰRŰK MOST AZ ESEMÉNYEK, EGY NAP HÁROM IS...hogy nem csoda

amúgy majdnem teltház van nálunk, 7ünkkel, minden szék foglalt, visszaültem az alhelyemre, bér a mellettem levő új tag olyan hevesen gesztikulál, hogy kigyóval tetovált karja ott tekereg  az orrom előtt

 



 



változatlanul sokmindenről csapongva beszélünk (ez nagyon tetszik is új tagunknak, hozzá is járul...:)

 

 

de eljutunk a folytatásos regényhez is,  (Hrabal_Menczel nyomdokain) ami szinte fel is frissült, szünet után, vezetőnk szerint az iskolakezdés hatására (van benne valami, tényleg inspirálóak a gyerekek- nekem hiányoznak is...mármint intézményesen

aztán meg régi-új tagunk a kis spirálos önéletrajzi-emlékező  levélpapájával hozakodott elő, hosszú monológba esve.. ugyanazt mondta el amit honismereti körön is (kénytelen voltam közben kimenni, mintha telefonálnék, magamnál se birom elviselni az ismétléseket, két órám nem volt ugyforma ugyanarról a témáról)

egyébként döbbenetes, hogy mennyi hasonlóság  van életeinkben! - bármennyire is más közegből jövünk

(pl nekem levélnagymamám volt., hogy mást ne mondjak)

tényleg mindenki élete egy regény vagy akár több is

(csak meg kéne irni... meg kiadni(?) , ő pl magánúton tette, nem is tudom , miért ódzkodom annyira ettől a megoldástól)

 



 

ja és még valami:

frusztrál, hogy nem tudok előhozakodni bármilyen rővid irásaimmal, (bár mindig elúre elkészitgem . feleslegesen)

képtelen vagyok rá kérés nélkül, s az nagyon ritkán fut be vagy soha

bár néha engedélyt kérek rá, s akkor készségesen kapok is

őrület, hogy mennyire nem akarom magam ráerőltetni senkire (semmilyen téren) Ez nem körszerű és nem is célravezető - különösen manapság - mikor mindenki önreklámoz)

*

(tegnap pl telefonbeszélgetésünk után lányom kérdezte, hogy nem akarok-e beszélni az unokámmal, hivja-e. és az volt a válaszom...

nem, ha ő akar beszélni velem, ő is tud hivni

és láss csodát, tényleg,pár perc múlva hivott mégpedig videon,

előadást tartott legújabb társasjátékai rejtelmeiről.. azzal a bevezetéssel, hogy ime a válszték,  ha egy év múlva lejövök hozzájuk, .

(humora is van! :) Imádom)

 

ha...

 különös dupla egybeesést lát lányom egyik  - gondolatmenetem, és   Rakovszki egy verse közt 

(sajnos még nem küldte el)...de az elmúlással kapcsolatos, D T halála kapcsán irtam hasonlókat, hogy sorra elveszitjük a közegünket, kortársainkat vagy a kicsit  öregebbeket, s magunkra maradunk, egy egész más világban, mint amibe beleszületünk... s igy tulajdonképpen már halálunk előtt meghalunk

 

elővehette lányom a R kötetet, mert mondja , hogy fia el is kezdte olvasni

és tetszett neki

 

engem miért nem olvas, mondjuk a "gyerekesebb" verseimet (pedig már nem is gyerek:)

 

mondja lányom A Fütyül a vizforralót?

avagy emlékcserepeket...

s jut eszembe azt a sorozatot épphogy az akkor 4 éves unokám inspirációjára, kérdésére, kérésére irtam

 

ha fütyül a vizforralóm
 
a panelkonyhában
mindig nagyanyámra gondolok
mostanában
tőle kaptunk először ilyet ,
Hollandiából-
bár az másik konyhában szólt
más szinten
a régi házban
 

mikor is azt kérte, meséljek a kiskoromról

hát meg is tettem...kicsit visszahelyezve magam a saját régmúlt gyerekkoromba

állitólag ezt felolvasták neki...

 

 



 

a gyerekek valóban jó inspirálok, ha lesz verskötetem, neki fogom ajánlani ezt a ciklust, mert tényleg, neki (is ) köszönhető!

 

 

miért teszik

a művészettörténeti előadáson négy történelmi képet vetitett le a Szépművészeti Múzeum főelőadója (akin egyébkét  környékünkről való és igazán közvetlen ,- kép- és emberközeli hangon beszélt.. Érdekesen

 



 

 

nem árulta el a festők nevét eleinte,  a végén viszont megkérdezte hogy melyik tetszett legjobban

 



 

akárcsak máshol itt is az Egri nők re esett a választás , amiről korábban mondta , hogy modernnek látszik, olyan mint egy akciófilmjelenet (a film születése előtt jóval) Nekem ez a kép nem tetszett túlzottan (semmi harci jelenet!)

viszont mondtam, hogy nekem a Vajk tetszett legjobban, 

 



 

mire ő hogy igen, ez volt mindig a másik választott kép

meg is kérdezte miért

még mielőtt Sz Zs belemerülhetett volna a kereszt(elés) jellemzésébe, udvariatlanul és kissé ingerülten , a szavába vágtam

nem tartalmi,   tetszik  ,ESZTÉTIKAI okokból!

igen, egyszerűen azért tetszik, mert SZÉP,

 

És mit is mondott Kant? az a szép, ami érdek nélkül tetszik

nem kell semmi ideológiai , tartalmi magyarázat

szép mert szép

 

 

a múvésszettörténész nő bele is merült a részletek , pl  anyagok érzéki szépségének elemzésébe...:

 

 

 

 

 



 

évek

 korán mentem a ktárba a művészettörténeti előadásra

remélve, hogy képeket is látok az előadandókről,

de teljesen üres volt a kiállitóterem,

csupán egy vetitőgép árválkodott a vásznával, gondolom azon lesznek a képek (jól)

szerencsére nem voltunk sokáig teljesen s ijesztóen üresen,, megérkeztek a kirendelt diákok

(akkor még a második sorban ültem s mellém fiúk

 



 

kérdem tőlük : honnan jöttetek?

a Jagból - 

de már egésziti is ki gyengébbek kedvéért a szomszédja előzékenyen ... József Attila Gimnázium 

csakhogy én nem vagyok "gyengébb". mosolyogva mondom tudom , ott tanitottam

azért még kiváncsiskodom:

hanyadikosok vagytok?

kilencedikesek

kicsikék 

számolok vissza, az én időmben ez első osztály volt...15 évesek, és én pont kétszerannyi évet tanitottam az iskolájukban, a József Attila Gimnáziumban ... hm....

 

 

kávéházi (csend)élet

 nem értem én az embereket, a kávéházban pl

ahol rajtam kivül egy asztal foglalt

két  nő ül ott egymással szembe

és beszélgetnek

mit beszélgetnek?

Beszél az egyikük.

Méghogy beszél?!

Fennhangon harsog.

pedig én nem vagyok kiváncsi a hozzátartozók tanulmányaira, kapcsoataira, se a család utónyaralására...stb 

el is jövök előbb

még mindig  beszél(getnek), valószinűleg!

 

 



 

 

 

 



 

Marosvidékben

 

 utolsó sorba ültem, kis kerek pótszéken, már csak ott volt hely a csordulásig  telt könyvtárban

 




de előbb 3 példányt a Marosvidék legújabb számából (lányomnak, unokatestvéremnek is) - megvettem, a cikkem családi vonatkozása miatt: AZ emlékjelnél

 

ott az első oldalon "kezdődtem", 

 



 

7 oldalon át, a fotókból egy koszorús emlékjel került csak be (az avatás napjáról) s mellé még régebbről (100évvel) nagyapa zsinagógiai ablaka , ami már csak fotón látható

 



 

a folyóirat ismertetésénél, a vezető a nagyapámnak irt (fiktív) levélből olvasta fel az első mondatot

"Drága nagyapám! hát felavattuk a 100 éve általad is alapitott zsidó templomunk helyén az emlékjelet."

(arról semmit, hogy az emlékjelnél  későbbi pillanatfelvételek, mai jelenetek következtek...)

az írásom a holokauszt 80 . évfordulójára lett a folyóiratban, felkérésre

ugyancsak Urbancsok Zsolté, aki ebből az alkalomból néhány gondolatot irt az emlékezésről, melyben engem is idézett: (a Sós kávéból)

"Mintha nem lett volna vége a deportálásnak. Mintha újabb és újabb deportálásoknak lettünk volna kitéve folyton, országhatáron, sőt városon , kisebb közösségeken belül. Mert minden elszigetelés, idegennek tekintés, be nem fogadás, kirekesztés "deportáció", mégha nem is életre-halálra menő"

(annak idején Radics Viktória is ezt emelte ki a Könyvpiacban ) sejthetően tágabban (pl határon túli magyarokra is? értelmezve?)

de Zs (is?) kissé  félreértve, túl tágan értelmezve(?) igy vezetve be: " hisz valójában mind testvérek vagyunk, ha másban nem, hát a szenvedésben. Ahogy Gonda Julia nagyon találóan megfogalmazta:...)

én nem ennyire tágan minden (el)" szenvedőre"  értelmeztem a deportálások folytatódását

bár ha belegondolok, tényleg igy is értelmezhető (szerencsére)

meg kell látnunk mások szenvedéseit is, valóban...azt keresve ami összeköt s nem ami elválaszt, testvériségben élni...

fotóm is bekerült Zs jóvoltából, duplán, a molinó kiállításról, amin látható vagyok amint nézem 3-4 éves énemet a molinón, immár 81 éves ("túlélőként")

 



 

"fellépett" még Balogh Ildikó, Gajdi Zsuzsa a földeáki  gyógytornász  emlékére irtak ismertetésével

 



 

Pálné ( a Makón elfelejtett?) Justh Gyuláról beszélt, ahogy múltkor a honismereti körön is... és emléktáblájáért agitált. (lobbizott?)

 



 

a könyvtárig h pedig a makói könyvtárak eredetéről. a legkezdetekről-- 

 

a kisérő műsor esztrádszerű volt, 

 

 

a szinész (kicsit ripacskodva) úgy beszélt velünk, mintha nem tudnánk kl  volt  Yves Montand, sőt Ady se netán?!... hm)

 

KICSIT idegenül éreztem magam  a sok ember közt , többségüket a Marosvidék baráti társaság tagjaiként  nem is ismerem  és ez bizonyára kölcsönös

 



 

és nekik irok?! 

 

de hálás vagyok hogy irhatok, legalább megmarad, némiképp, amit, s úgy vagyok, miként a felvilágosodáskorabeli alkotók... a jövőnek... (?) (vagy ki tudja...) (lehet, hogy csak a levegőbe?! )

de nem számít!  

"megcselekedtem amit, megkövetelt a..."

 


 

süti beállítások módosítása
Mobil