két esemény közt leültem a glorius teraszára ebédelni

menű kirakva sehol 

az asztalok székek is hevenyészve

párna csak némelyiken 

asztaldisz is, és az őszi tél telefújja ezzel azzal, vicik-vacakkal

mégis egyelőre inkább ide ülök a kopárság ellenére 

(akkor, csalogató étel híján még nem tudtam, hogy legyek szegődnek étkezőtársamul)

jön a pincérnő azaz tanuló (még nincs mellénye), kicsit hányavetin

odalöki (azaz felém)  a kérdését

menűzni szeretne?

hirtelen nem is tudom mit válaszoljak, elmosolyodom a bárdolatlan és lekezelő szón (de valójában elborzadok)

vissza is kérdezem

me-nű-z-ni?

na jó, manapság igy szokás,  hozza a menűlapot, ha már itt tartunk nyelvfejlődésünkkel

kiderül hogy májgaluska leves nincs már

akkor kérek helyette a desszertnek szánt máglyarakást

az árban annyi mint a leves? ott van, bök az étlap alsó részébe (még jó, hogy nem vagyok analfabéta)

a második jónak igérkezik, igaz én nem kapok rá pici salátát se (más tányérokra tesznek, ahogy látom)

a baj az, hogy egy légy is velem együtt akar lakmározni, s ráadásul gyorsabb nálam

igy aztán felmenekülök a kávémat fent inni meg

ebben az is a jó, hogy nem az előző (bárdolatlan)  tanuló.pincér szolgálja fel, de kifogástalanul egy régi bútordarab

hanem egy idő múlva valami zavar, az új székek nagyobbak, s az torzóakt szobor nagyon közel van hozzájuk

félek, hogy leverem (Isten őrizz!)

félre ülök

s meg is jegyzem a fizetésnél,,,,, 

de másnap is ott maradt- igaz, soha nem is ül ott senki (már én se :)