nagyanyám
elvitt egyszer a templomba
a Dohány utcaiba
nagyon magasra vitt fel
majdnem a fellegekbe
honnan leláttam
a mélységekbe…
(évtizedekkel ezután
elvittem a lányomat
ugyanabba a templomba
ugyanarra a karzatra
hol nagyanyámmal voltam
valaha
aztán a Madáchba mentünk
megnézni hogy is vannak
a hegedűsök a háztetőkön
Anatevkában
mostanában)
(emlékcserepek 6.)
Nagyanyám
konyhájába lépve
láttam süt valamit
a plattnin
azt mondta
tükörtojást
Ó, ez csodás!
Meg is nézem
majd
magam
a tojásban
úgy reméltem
ha már tükör
de valahogy
nem sikerült
persze
a tojást
meg se ettem
vagy erre már
nem emlékszem
(különben is
nem szeretem
a sárgáját
nyersen-tükrösen
azóta sem
tükörbe meg
lehetőleg
nem nézek
bár azt a régi
pici lányt
nagyanyám unokáját
szívesen látnám
benne akár
az enyémet)
(emlékcserepek 5.)
nagyanyán szépen zongorázhatott
(Berlinben végzett zeneakadémiát)
én csak egyszer láttam a zongoránál
a háta mögött állván
és a padló röcsögött
mert épp egy bácsi jött
kezében nekem hozott
ajándékkal teli kiskosár
és nem emlékszem
semmire tovább….
emlékeimben
csak a kiskosár
és a padlórecsegés
mi elnyomta a zenét
(emlékcserepek 3.)
nagyanyám csokikat küldött
szép papirokba csomagoltat
finom volt a csoki
szinte sajnáltam megenni
beosztottam
s a papirokat megtartottam
kisimitva egy angol
mesekönyv oldalaira raktam
amit egy nagynénikémtől kaptam
még mindig megvan
a könyv valahol
(Thimoty has ideas)
s benne azok a papirok
....
(később tudtam meg
hogy nagyanyám
a csokikat
nagybátyámtól kapta
ki miután megtudta
hova kerülnek
édes ajándékai
ezután azokat
nagyanyámnak
csomagolatlanul
adta oda
hogy ne tudja
továbbküldeni)
(emlékcserepek 2.)
rekordidő alatt (alig 1 óra) elregisztrálták a jegyeket a PIMben Röhrig Géza új verseskönyve bemutatójára...
de kárpótlásul közvetitette a PIM..én már jóelőre bekapcsolatm a számitógépet a kellő helyen,s eléültem, pedig az iróasztal előtti székemre nem pályázott más (a kárpitos pályázhazna- jelzem)...mutatták a csillárt, klasszikus zenékkel, aztán szállingózott a közönség...köztük felfedezhettem lányom is hamarosan, nagy hátizsákjával, a Magvetőből jövet, (ők adták ki a köteteet)
aztán 20 perc késéssel - elkezdődött a nemistudommi... de vagy épp azért nagyszerű volt.
én kedvelem ezt az embert, az arcát (nem Saulét!, hanem Röhrig Gézáét), a gondolatait... az emberségét a tisztaságát.. a természetességét. őszinteségét, azt, hogy hiteles. (Már a kicsit magas fekvésű hangja se zavar, mert az is hiteles, így, hogy szinte közelebb van a csöndhöz, mint a beszédhez, s csak az éppen kellő erősséggel töri meg a csöndet, ami igy tartalommal is telitődik
A költő beszélgetőtárs leginkább olvas és olvastat....
A legtöbb s töprengő szó Istenről esik, a versekről is , mint kvázi imákról, Istennel való beszélgetésről....*
Istenről, aki pedig hol van hol nincs, akire szükségünk van, de Istennek is szüksége az emberre,** , s gonosz csak az, aki nem is akar hinni Istenbe, aki hol van hol nincs számunkra, nehéz gondolkodni róla...Auschwitz óta különösen...Az Isten elleni merénylet is volt... mindenféle erkölcsiséget tönkre tett. De Isten akarja e világot, hiszen van ez a világ. (bár nem olyan lett mint amilyennek elképzelhette) elvesztette kapcsolatát a transzcendenciával,káosz, bizonytalanság veszi körül, szükséges hogy majd újra kapcsolódjon Istenhez, ennek igy is kell lennie
A lelkész beszélőparner,,. megszólitást kap vélemény nyilvánitásra, mintha megerősitésre? Röhrig kiváncsian, kérdőn, kérlelőn néz rá, de a lelkész csak levélnehezéknek titulálja magát a verseskönyvön .:beszélni kell, szólni kell, verset kell irni. beszélni, verset irni muszáj.énekelni.
Kodály szállóigéjét Röhrig meg is forditja itt továbbviszi : A zene mindenkié ? Mindenki zene.
S meg kell hallani a másik életének zenéjét is.... ***
egy kicsit istentiszteleten érezhettük magunkat - de ettől elválaszthatatlan embertiszteleten is
a mobilról felolvasott legújabb verset imának (tényleg litániaszerű volt) pedig címe a CSEND - -a költőről, meg a keménynevű és sorsú Olga néniről, aki azon siránkozik, a kukák mellett, hogy ha elpatkolnék, nincs ki lefogná a szemem"...de aztán a nénihallucinálás után, egyetemesül a kép:
"hova lesztek, akik voltak, s hova lesztek akik vagytok, mind kik csak ezután lesztek"....***
Engem kirázott a hideg, szabályosan megborzongtam.
aztán, egy másik versben Röhrig Géza...
viszi a hátán a szivét *****
idők Hortobágyán
ha megáll, cserélnek...
aztán mennek, mennek
hányezer éve
es nem csökken az út,,, ******
csupa közeli, ismerős, attitüd, gondolat és érzés... .
-------------------------
(*
közvetlen kapcsolatom van
Istenhez
kopogtatnom se kell
beenged örökké
nyitva tartott ajtaján
mit magamban őrzök
kitártan mások előtt is
..bár ők elkerülnek
**
belső mobilom
folyton csak egy dalt játszik
ez az életem
*** ISTEN MAGÁNYA
Nem jó az embernek
egyedül
Isten ezért teremtett
embernek társat
de
eleve
neki se
volt jó
egyedül
ezért
teremtett
embert
aki megfeledkezett róla
mint hálátlan gyerek
szülőjéről
és magára hagyta
2015. május 8
****
HOVA lesz az a sok érzés
könnyek nevetés bánat
és öröm az út végére
Mibe torkollik?
Jó esetben egy bölcs
hálás és fáradt mosolyba
Mert ez mind az enyém volt
VALAHA
De hova lesz? Ki viszi el?
Mit hagyok itt belőle későbbre?
Mert ha semmit se
akkor minden hiába volt és lesz
jobban mondva nem is lesz
mintha nem is lett volna
mintha nem is lettem volna
SOHA
?
*****
letettem terheim
zsebeimben mobil
kulcs pár forint
zsebkendő
sírás vagy nátha
esetére
elég ennyi
még sok is
hiszen
a szívem is
cipelni kell
******
siratófaltól
megyünk hosszú sorokban
