(unokabátyámnak, aki sose álmodik, bár szeretne, hogy akkor talán találkozhatna elhúnyt szeretteivel) – mint mondta)
unokabátyám legjobb barátjáról
és imádott anyukájáról álmodtam
már egyik se él
a barát azóta még jobban meghizott
csecsemőkerekarccal ő engedett be
a kapun ami mögött
nagynéném lepődött meg
ahogy beléptem
de hamar elmosolyodott
hiszen mindig olyan kedves volt.
S bár nem voltam bejelentve
s nem volt vasárnap se
mint mikor náluk ebédeltünk mindig
s nem volt vasárnap se
mint mikor náluk ebédeltünk mindig
mégis kedvesen fogadott
most is.
Aztán énekeltünk.
