erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

léptek

2016. november 14. - gond/ol/a

elment mellettem az élet
vagy inkább én mellette el
oly mindegy
az útnak lassan vége
visszafordulni vétek
és felesleges
nem léphetsz kétszer
nem csak ugyanabba
a folyóba
földi utad is egyszeri

de minden
lépted
mégis
valahogy
előbbre vitt

vissza nem
 
s nem 
ismételhetsz
semmit
sosem
esetleg javíthatsz
a helyzeteden
ami még hátra van
el ne rontsd
figyelj
hogy lépsz
MOST



Leonard Cohen - You Want It Darker (Lyric)

sötétség és fény


és tényleg sötétebb lett
megint a világ

van e a világmindenségnek
olyan zeg-zuga
ahol több lett a fény

szeretném hinni

hogy semmi nem vész el 
valóban

csak átalakul

mint tanultuk hajdanán
fizika órán

halleluja

gyújtsanak világot
a dalok
sötétben is

nov 11


There is a crack in everything. That's how the light gets in.
Mindenhol van egy repedés , ahova eljut a fény…





               https://www.youtube.com/watch?v=mDTph7mer3I

cim-cum

nem most irtam, csak találtam a dokujaimban, biztos akkor jegyeztem fel, mikor belemélyedtem a kabbalába...az inspirálhatott a következtetésre...de most úgy is hasonló gondolatok foglalkoztatnak (ha nem is teljesen kabbalisztikusak, vagy mégis?) ... azok bővebb kifejtéséig : 

Isten a teremtéskor összébbhúzódott, visszavette magát, hogy helyet adjon a teremtendő világnaktalán most már nekünk kellene összébbhúzódni, kicsit visszavenni magunkat hogy helyet adjunk Istennek

Sergei Rachmaninov: Vocalise Op. 34 No. 14 arr. Zoltán Kocsis

in memoriam Kocsis Zoltán pianist

ez az ország egyre
súlytalanabb
értéktelenebb 
most már zenétlenebb
sorra veszti értékeit el
ma Kocsis Zoltán
hallgatott végleg el
a zongorája
a zenéje
beteg szíve
verése
de hallgatom vég nélkül
felvételeit a youtubon
csak valahogy máshogy
mint akkor….
,,,azon a
régi koncerten
a húsz éves csoda
a mi kisvárosunkban
még az apja kíséri
a szállodánkba
valósággal kisfiát
ki a zongoránál óriás
szememben később se
nőtt nagyobbra
de az épp elég volt
elég lett volna
sokkal nagyobb
élethosszra
ma egész este
csak őt hallgatom
így gyászolom
nem temetve
emlékezve
…….
az ember hal
de halhatatlan
a zenéje

2016 november 6

újra és újra

Makó, Maros-part 2016.nov 4-én

ma is lejöttem a Marosra. November van, lehet, hogy idén utoljára. Egy ideje már úgy jövök le. És lehet, hogy tényleg utoljára...Egyszer biztos... Mit lehet azt tudni előre. Soká lesz tavasz és hogy lesz-e egyáltalán.

 

Az előbb fejembe nyillalt az a titokzatos villám. Baloldalon fent. Mindig ugyanott, ugyanúgy, Ami időnként már egy ideje. De nem csapott agyon most sem. Még nem.

 

Még várjon .is. de a helyszín ideális.... mögöttem a szelíd, szófogadó Maros, mindig szolgálatkészen engedi, hogy gyönyörködjek benne, és emlékeztet a múltra: gyerek- és ifjúkoromra.


Ide mindig visszatérek. Örök visszatéréseim színhelye.Szinte második otthonom. Változásaiban is állandó. Igen, örök.

Őszi szomorúságában, tél előtt. Télen nem jövök. Soha.

 

38 Gonda Júlia

deportálási története, ahogy Igó Éva felolvassa a Centrál színházban

véletlenül bukkantam rá...(azaz nem egészen, egy régi tanitványom emlitette, hogy keresi de nem találja a történetem egy megadott régebbi linken, és én utána néztem a googleon, és akkor meglepetésemre nem is szövegként, hanem a youtube-on találtam meg ezt a felvételt, amit néhány napja tett fel a Zachor alapitvány. Nekem is nagy meglepetést okozva ezzel. Ezúttal is köszönöm, nekik is és Igó Évának is, főleg... aki "megszólaltatta" a történetem azaz felolvasta , s igy!

 

(két éve a Central színházban hangzott el , (https://www.centralszinhaz.hu/hirek/464-felolvaso-maraton) - nem tudtam elmenni.. de így most ez nagy kárpótlás, nekem is - de talán tanulságos és élményszerű lehet másnak is:

süti beállítások módosítása
Mobil