Makó, Maros-part 2016.nov 4-én
ma is lejöttem a Marosra. November van, lehet, hogy idén utoljára. Egy ideje már úgy jövök le. És lehet, hogy tényleg utoljára...Egyszer biztos... Mit lehet azt tudni előre. Soká lesz tavasz és hogy lesz-e egyáltalán.
Az előbb fejembe nyillalt az a titokzatos villám. Baloldalon fent. Mindig ugyanott, ugyanúgy, Ami időnként már egy ideje. De nem csapott agyon most sem. Még nem.
Még várjon .is. de a helyszín ideális.... mögöttem a szelíd, szófogadó Maros, mindig szolgálatkészen engedi, hogy gyönyörködjek benne, és emlékeztet a múltra: gyerek- és ifjúkoromra.
Ide mindig visszatérek. Örök visszatéréseim színhelye.Szinte második otthonom. Változásaiban is állandó. Igen, örök.
Őszi szomorúságában, tél előtt. Télen nem jövök. Soha.
