jöttem rá, hogy bár több okom is volt rá, talán mégse kellett volna 6 év után, hetedikre iskolát változtatnom...
-----
a 2 párhuzamos osztály szokott találkozni egy éteremben évente,.mi bések voltunk, de most derült ki, hogy alsóban ás is volt osztálytárs, igy mindenki volt mindenki osztálytársa... csak én nem. Az is most derült ki számomra, hogy mennyire nem ismertek, nem ismernek. azt mindig is tudtam, hogy előítélettel fogadtak,aminek legélesebb megnyilatkozása az volt, amikor új lányként több mint egy hónapos késéssel (mert hogy beteg lettem, kórházban feküdtem egész szeptemberben , tán még tovább is) - ez se lehet véletlen), rögtön hetes lettem, és már a első nap táblatörölgetés közben felém repült egy háromszögvonalzó... zsidózó szavak kíséretében.
szerettem volna találkozni újra , akár 59 év után, ezzel a fiúval
mutattam a képét a ballagási csoportképünkön, a nevére is emlékeztem, de nem igen tudtak róla, talán kárpitos lett(?)......de azt mondják, ő sose jött le egy találkozóra se. Nem értették, miért fontos ez nekem, Hát csak szeretném megkérdezni tőle, hogy személy szerint velem mi baja leehetett, mikor nem is ismert. Csak az előitéleteit...
....
ma rám köszönt egy osztálytársam a másik iskolából, a boltnál, ahonnan jöttem ki, ő be, évek óta nem láttam, sose tartanak ők találkozót... kérdezte megismerem-e, nagyon nehezen járt , a kerekesszéke, amivel közlekedik, pár méterre volt tőle. Kérdezte megismerem-e. hát hogy ne ismerném!,,, tudom, betéve az egész osztály névsorát... Jót elbeszélgettünk. Örültem a találkozásnak Ő is. Nagyon.
Abban az iskolában szerettek az osztálytársaim, Azt hiszem. Ott "csak " az igazgatónő zsidózott. igaz, az nagyon. Olyannyira hogy el is tudott üldözni ezzel... de évtizedek múltán is kaptam egy levélfélét az egyik osztálytársamtól, amiből kiderült, hogy őket mennyire megrendítette az igazgatónőnő velem szembeni megalázó és igazságtalan viselkedése, és mennyire hiányoltak, mikor hetedikben már nem voltam az osztálytársuk...hogy eljöttem...
lehet, hogy nem kellett volna....
ez a nyolcadikos tablójuk, amin én már nem vagyok rajta
és amikor harmadikban még igen, az osztálycsoportképen :
merthogy az igazi barátságok ilyenkor szövődnek.... nem hetedikben ... hát még nem ezután.
és már azt is tudom, hogy nem a mindenkori "igazgatók" a fontosak... az ember életében, még ha olykor meg is tudják keseriteni azt.
persze azért Makón is akadnak u.n. kultúresemények. 19-én , hazaérkezésemre 2 is. Egyről tudtam, de az is dupla, könyvbemutató. Pesten voltam még amikor a HÉVen utazva felhívtak a Hagymaházból, hogy meglesz a színházi bérletem, (20-ig kell átvenni), és épp ennek intézése közben derül ki, hogy ide is elvárnának, az aulába egy szoborkiállításra... de már a konyvtárba készülődtem. (új, régi helyen van, míg fel nem épül a régi helyén az új pompás, szintén Makovecz tervezésű - akár a hagymaház ahova nagyon belepasszolnak a szobrok - vissza is jövök majd megnézni - csak Feledy Balázs megnyitó szövegéről kell sajnálatosan lemondani
a könyvtár új helyszíne előtt rengeteg a bicikli, s állnak sorba, a makói kiadványt vásárolják, a Börcsök fotó 75 évét , én is megveszem, bár csalódás...(nem egy Homonnai gyűjtemény - még ha üvegnegatívokról készült is...)
a másik könyv szerzője is itt van, régi ismerős Szegedről, Balogh Tamás, 15 éve gyűjti Radnóti dedikációt és az összegyűlt 614et most gyönyörű szépmíves könyvben jelentette meg
a bemutató előtt, helyem megtalálva, látom, interjúvolják elől az Börcsök fotókönyv szerkesztőit.... (csak azt nem, hogy a forgolódásom is látszani fog a filmen, viszont itt most hallani is lehet az összefoglalót az utána kezdődő eseményről (miért rohan mindig el így a média... miért csak az elején vannak ott minden eseménynek vagy még azon sem?)
megvettem én is a fotókönyvet, a róla kezdett ismertető alapján, de csalódtam,
nos, zömmel családi fotók - a Börcsök családé, aztán csendőrök, nyilasok, tűzoltók képei...
meg is jegyzi a könyv szerkesztője, Forgó Géza, hogy nem lehetett beazonosítani a személyeket , de őt izgatja ez a kérdés...miért volt Makón (nem csak a fotókon) ennyi nyilas, és tudjuk, hogy két nyilas "személyiség"et(?) Gera orvost, Szőllősi (patikus) is adott az országos nyilas mozgalomnak is Makó (épp találkozott a tekintetünk úgy véltem- mikor egy sajnos is a végére került...(a végén dedikáláskor meg is kérdeztem , hogy érti ezt hogy izgatja a nyilas kérdés, a beazonosításuk, a gyerekeiken amúgy se lenne mit számonkérni (egyébkét az ő édesapja tanácselnöke volt Makónak hosszú évekig) persze, mondja, csak az érdekes lenne, hogy milyen társadalmi rétegből jöttek. Valóban (de látjuk, a vezetők értelmiségiek...)
úgy látom, a másik oldal is izgatja, mert nem hagyja ki a kérdést Radnóti esetében, hogy hogy viszonyult a (saját) zsidóságához. (akárhogy is, Radnótit egy magyar keretlegény ölhette meg Abdán -de erről itt sem esik szó persze, a kikeresztelkedését, említik azt is hogy a piarista Sik Sándor keresztelte, ki atyai barátja volt, nem csak tanára is (arról sem esik szó, hogy Sik is eredetileg zsidó volt) Nem is tudom (vagy tudom), hogy miért is zavarnak , izgatnak(?) de egész másképp engem ezeknek a kérdéseknek ilyetén felhozásai...Bármely oldalról. Persze, megkerülhetetlenek. Csak mindenki másképp, mert máshonnan látja.. és egyoldalúan. (olykor elfogultan) (Én sose felejtem el azt a megdöbbenést, amikor, Kőszeghi Ábel Töredék c.könyvéből ezt olvastam, hogy magyar.. katonák ölték meg... a Nem tudhatom... költőjét... és aki tényleg magyarnak (és joggal magyar költőnek vallotta magát - s valóban nem "zsidó"nak, ha úgy tetszik...) de az ügynek ezt az oldalát nem szokták firtatni, inkább szemet hunyni felette---pedig de mennyire kellene, ha már...
no de voltak itt vidámabb megközelítések, másról... Balogh igazán lelkes és olykor vicces, szellemes kutató, és ezt át is tudja adni a hallgatóságnak. Makói vonatkozásként kiemeli ama Diósszilágyi Évát, akinek édesapja a híresneves makói személyiség: Diósszilágyi Samu orvos lánya (a Börcsök könyvben ez a legkedvesebb fotója a másik szerkesztőnek Halász M-nek) Az Éva rajongott Radnótiért... (ennek némi nyoma Radnóti naplója elején olvasható is...Szegedre jártak mindketten egyetemre... (jutott eszembe hogy anyu említette egyszer, hogy egy makói bálon bemutatták neki Radnótit...egy társasággal volt, mondta (talán épp itt a magyarázat..e makói baráti kapcsolat révén) (emlitettem is Biró-Balognak, ő nem tudta, hogy járt is Makón Radnóti- s szemmel léthatóan megörült neki.. majd visszatérünk rá, (jön még Makóra Tömörkény miatt, sőt, agitálják József Attila dedikációk összegyűjtésére. is. Biztos fog találni szép számmal szépeket, ötleteseket...makóiakat bőven, hiszen itt lett költő, itt támogatták először)
Radnóti szeretett könyvet ajándékozni,.. még Borban is...
gyönyörű kalligráfiával irta mint a verseit is...ama nevezetes postumus előkerült bori noteszbe is...
a dedikációk egyre egyszerűsödtek, lemarad a keltezés, kiolvasharó belőlük is az ember tragédiája
(apám is könyveket vitt Borba... vasárnaponként szellemi előadásokat tartott, mint hallottam utóbb, de nem maradt nyoma...s azt se tudjuk pontosan, hol érte a halál az erőltetett menetben..Cservenka? vagy újabb kutatások nyomán Jabuka?... vagy az úton valahol?..) Nem lehettek egy táborban (Borban több is volt...de valószanű mindketten az első, végzetes végú transzporttal indattattak el. Radnóti kérte, apám fatalistább volt, biztos nem, mint ahogy a megszökő társai havására se csatlakozott hozzájuk) A végük ugyanaz lett... Ugye érthető, ha Radnótiról hallván, különösen a bori munkaszogálati idejéről, még érzékenyebben reagálok, minden árnyalatra, s az esetleges fals hangokra...mint ahogy a nyilastéma se személytelenül érint! Az lenne a természetellenes, és baj, ha nem.)
Két darab könyvet hozott csak , egyet a beszélgetőtársnak meg a sajátját. reméljük hozzá fogunk férni valóban legalább a ktár készletében, egy ilyen fontos adalék.könyv nem hiányozhat...
(a dedikációk akár a levelek fontos kutatási adalékok... fel lehet belőlük rajzolni egy-egy iró kapcsolati hálózatát, s hogy mikor hol járhatott.....)
mintha irígykedve, de legalább is érdeklődve, nézném az egyetlen dedikációt amit a Radnóti dedikációk szerzője ad meghivójának és kérdezőjének...F. G,-nak , anmit itt boldogan mutat fel (én csak tőle tudtam kérni)
nos, zömmel családi fotók - a Börcsök családé, aztán csendőrök, nyilasok, tűzoltók képei...
meg is jegyzi a könyv szerkesztője, Forgó Géza, hogy nem lehetett beazonosítani a személyeket , de őt izgatja ez a kérdés...miért volt Makón (nem csak a fotókon) ennyi nyilas, és tudjuk, hogy két nyilas "személyiség"et(?) Gera orvost, Szőllősi (patikus) is adott az országos nyilas mozgalomnak is Makó (épp találkozott a tekintetünk úgy véltem- mikor egy sajnos is a végére került...(a végén dedikáláskor meg is kérdeztem , hogy érti ezt hogy izgatja a nyilas kérdés, a beazonosításuk, a gyerekeiken amúgy se lenne mit számonkérni (egyébkét az ő édesapja tanácselnöke volt Makónak hosszú évekig) persze, mondja, csak az érdekes lenne, hogy milyen társadalmi rétegből jöttek. Valóban (de látjuk, a vezetők értelmiségiek...)
