erről-arról-amarról még
csillogj
igen, megvan,(azaz éppenhogy nincs) , a csillogás hiányzik a szemeimből az újabb fotókon... és ezt rá lehet fogni szürkehályogra is akár, de én másra gyanakszom (lehet, hogy a hályognak is ez a mélyebb,lelki oka)
azt a fényt kéne visszahozni, tudom bent van, ha van, s nem is a külső világ tükre...
igen azt a fényt, azt a belső fényt kéne visszahozni
--
valaki nagy örömömre azt irta ez alá a szöveg alá: a rajziskolai képeden megvan (a kép alá meg:
"látszik az arcodon az elmélyültség és a boldogság"
és tényleg az alkotás öröme... az alkotó együttlét öröme...mintha visszahozta volna....
részben... egy kicsit
Rákász Gergely bravúrjai
igen, bravuros egy ember, zenész, ismeretterjesztő és egy kicsit akrobata is ahogy a hangszeréhez szorosan szerelt padon egy láblenditéssel kerül a túloldalra (ezt fejlesztette, még ügyesebb, mint két éve volt, pedig már akkor is megcsodáltam)
no meg egy charmőr...igazi jó előadó, kicsit kijátszva közönsége elvárt kivánságait ,kegyeit, hiba játszik régi muzsikát főleg, a "dumája" nagyon is mai
az elmaradhatatlan Bach persze hogy volt!
sőt egy Vivaldi feldolgozással is, a moll concerto,
kissé ismerős volt nekem az agyon játszott a moll hegedűversenye után, bár nem teljesen
(később tisztázódott hogy ez a kettős verseny, bár az elején észleltem rokon dallamokat, mit el is dudoltunk a végén a művész úrral... de bele kellett nyugodnom ,hogy ez a kettős verseny átdolgozása volt, csak hát Vivaldi magától is lopogatott olykor:)
igazi meglepetés volt egy sose hallott nevű szerzőtől (Holst) a Jupiter (kiderült hogy nem is kergette a népszerűséget, inkább elbujt a házába...)
de az igazi tromf a ráadás volt... utána kérdeztem kitől
Widor a szerző és az 5. szimfóniájából volt a finálé?
utána kell nézni a többi művéneke is valóban bravúros volt ...
mentés másként -- másként
bocsánatos hiba, hogy Kertész Imre már létező könyvcimére tromfolt rá Karsai Ildi (persze az alcím is más:(Vizuális kalandozások Makó épitészettörténetében)...ez a cim tán jobban is találó erre (megmenteni az épületeket "másként", papíron, gyönyörű szinesceruzás finom rajzokon) mint Kertész századeleji naplójegyzetei (akkor került rájuk ez a cím, amikor kezdett számitógéppel barátkozni Kertész és "menteni másképp")
mindegy, lányom (a könyvszakértő) mondja, hogy már jogilag se aggályos ilyesmi.... sajnálom hogy a gyanútlan szerzőnek elmondtam e fájdalmam, sajnálta, nem is tudott róla.... (hát nem mindenki bújja Kertészt)
és mégsem azt dedikálta be mindezek ellenére, hogy Boszorkánynak...., hanem Julikának sok szeretettel Ildi
ő a levéltárakat bújta, s fotókat, alaprajzokat nézegetett, hogy életre keltse a valóságban már elpusztított épületeinket is)
(a mi régi házunkat is akarta, hiszen meg is van a levéltárban a teljes alaprajz pausz papíron (nekem is , mert lefénymásoltattam) sőt még a szobák belső elrendezése is... de aztán valahogy kimaradt, no majd a második kötetben, ha lesz...belerakja mondta)
a neológ zsinagóga viszont ott van,sajnos, nem úgy , nem olyan színekben ahogy emlékezetemben....
no meg a gimi bástyái, a zeneiskola, Korona, a Kucses ház kovácsolt vas kapuja, stb
nagyon szép lett a könyv, amiből vetitettek is részeket:
még csak lapozgatom, majd olvasgatom is...
az volt mindenki mondanivalójának a végkicsengése, hogy legyünk büszkék makaiságunkra
egy így együtt sose volt Makóra (mert ebben a könyvben olyan épületek is vannak amik nincsenek, és olyanok is amik azóta lettek)
Fátyol Misire emlékeztünk
szép ki csoportosulás gyűlt össze tegnap Fátyol Misi 110. születésnapjára, a 10 éve állított szobra körül, az immár újra működő(?) Korona előtt...A Korona régi fénye megkopott, átalakult, de Fátyol Misi szobra szerencsére jelképezi a patinát, az örök értéket., és emlékeztet a "dicső múltra"...áll rendithetetlenül hegedüjével, a székre nézve, hogy muzsikáljon ...a székre, amin most a külföldön levő expolgármester postán küldött ajándék fehér csokra van.....
a jelenlegi polgármester távol van, helyette egy képviselőnő mond pár nagyon keresetlen üdvözlő szót, amiben négyszer hangzik el a "fantasztikus" (láthatóan és hallhatóan fogalma sincs Fátyol Misiről., komolyságáról (ő végig rötyog!) .persze ahhoz tán kicsit öregebbnek kéne lenni
mint pl a 80 éves Bozsogi Attilának, aki minden köszonetet és tiszteletet megérdemel Fátyol Misi emlékének ápolásáért . (Ő is kezdeményezte,a lakosság támogásával a szobor állítását...)
eszmefuttatással kezdi megemlékézesét, a cigányság történetéről, ami talán el is maradhatott volna, hiszen Fátyol Misi nem is volt tipikus cigány, (külsőre sem), s olyan finom (klasszikus) hegedújátékot ritkán lehet hallani, ahogy ő játszott... magyar nótákat is,. és egy igazi a szó igazi nem elcsépelt értelmében használt úri ember volt... )én már csak tudom, ismertem, kislányként meg is hallgatott anyu kollegájaként, aztán is láttam sokszor apró,lépteivel hegedűtokjával baktatott munka helye a Korona irányában)
viszont most tudtam meg, hogy milyen fényes nemzetközi pálya állt mögötte és állhatott volna előtte is, ha nem jön vissza Makóra
itt muzsikált nyugdíjazásáig..s sőt azután is....
gyerekei is itt voltak, akik már nem lettek muzsikusok (egy igen, de ő meghalt s az u.n. élő cigányzene is mintha kihalóban...)
legyen áldott az emléke!
jó, hogy ilyen sokan ott voltunk emléke megidézésénél
)de tán még többen is lehettünk volna
a koszorúk és rengeteg virág elhelyezése után stliszerűen magyar nótákat énekeltek , cigányzene kísérettel, de sajnos el kellett mennem egy más műfajra... (orgona hangversenyre)
a jelenlegi polgármester távol van, helyette egy képviselőnő mond pár nagyon keresetlen üdvözlő szót, amiben négyszer hangzik el a "fantasztikus" (láthatóan és hallhatóan fogalma sincs Fátyol Misiről., komolyságáról (ő végig rötyog!) .persze ahhoz tán kicsit öregebbnek kéne lenni
mint pl a 80 éves Bozsogi Attilának, aki minden köszonetet és tiszteletet megérdemel Fátyol Misi emlékének ápolásáért . (Ő is kezdeményezte,a lakosság támogásával a szobor állítását...)
eszmefuttatással kezdi megemlékézesét, a cigányság történetéről, ami talán el is maradhatott volna, hiszen Fátyol Misi nem is volt tipikus cigány, (külsőre sem), s olyan finom (klasszikus) hegedújátékot ritkán lehet hallani, ahogy ő játszott... magyar nótákat is,. és egy igazi a szó igazi nem elcsépelt értelmében használt úri ember volt... )én már csak tudom, ismertem, kislányként meg is hallgatott anyu kollegájaként, aztán is láttam sokszor apró,lépteivel hegedűtokjával baktatott munka helye a Korona irányában)
viszont most tudtam meg, hogy milyen fényes nemzetközi pálya állt mögötte és állhatott volna előtte is, ha nem jön vissza Makóra
itt muzsikált nyugdíjazásáig..s sőt azután is....
gyerekei is itt voltak, akik már nem lettek muzsikusok (egy igen, de ő meghalt s az u.n. élő cigányzene is mintha kihalóban...)
legyen áldott az emléke!
jó, hogy ilyen sokan ott voltunk emléke megidézésénél
)de tán még többen is lehettünk volna
a koszorúk és rengeteg virág elhelyezése után stliszerűen magyar nótákat énekeltek , cigányzene kísérettel, de sajnos el kellett mennem egy más műfajra... (orgona hangversenyre)
nem szelid a halál
aki egyszer kedvenc irónk volt, nem szűnhet meg az lenni?
Simone de Beauvoir könyvét elkezdtem olvasni még a könyvtárban délután, s nem aludtam el ugy , hogy ne olvastam volna végig... persze a téma is érdekelt (csak utólag jutott eszembe, hogy legutóbb P. Roth hasonló jellegű könyvét olvastam, az apja haláláról,mig mos Beauvoirét az anyjáról
pedig már az elején találkoztam egy olyan mondattal ami berzenkedést váltott ki belőlem:
"e mostani balesetet leszámitva anyám jó erőben volt. és mindent összevetve elég idős volt már ahhoz hogy meghaljon"
77 évesen!?!
de pár oldal múlva már módositott , enyhitett , s szerencsére:
26. o.
mikor azt gondoltam, hogy már elég idős ahhoz, hogy meghaljon, ezek üres szavak voltak...
"a szülők nem értik a gyerekeiket, de ez kölcsönös " (99,) ez a mondat anyja szájából hangzott el, s sokmindent megmagyarázott kettőjük ellentmondásos viszonyából
s ez a kifejtés, is nagyon eltalált, hányszor (mindig!) éreztem ugyanezt, ha valakit elveszitettem:
S a végén... ott már teljesen megváltozik minden:
"egy holttest, az már semmi "... annak idején mindaddig ott maradtam apám holtteste mellett
mig át nem változott valami dologgá; megfigyeltem, ahogy a jelenlét fokozatosan semmivé alakul át"
és az ominózus mondat is, visszavonatik:
elég idős ahhoz hogy meghaljon ....
nos mégsem. Az ember nem azért hal meg, mert megszületett vagy mert élt, és nem is az öregség miatt.
Az ember valamibe hal bele.
Simone de Beauvoir könyvét elkezdtem olvasni még a könyvtárban délután, s nem aludtam el ugy , hogy ne olvastam volna végig... persze a téma is érdekelt (csak utólag jutott eszembe, hogy legutóbb P. Roth hasonló jellegű könyvét olvastam, az apja haláláról,mig mos Beauvoirét az anyjáról
pedig már az elején találkoztam egy olyan mondattal ami berzenkedést váltott ki belőlem:
"e mostani balesetet leszámitva anyám jó erőben volt. és mindent összevetve elég idős volt már ahhoz hogy meghaljon"
77 évesen!?!
de pár oldal múlva már módositott , enyhitett , s szerencsére:
26. o.
mikor azt gondoltam, hogy már elég idős ahhoz, hogy meghaljon, ezek üres szavak voltak...
"a szülők nem értik a gyerekeiket, de ez kölcsönös " (99,) ez a mondat anyja szájából hangzott el, s sokmindent megmagyarázott kettőjük ellentmondásos viszonyából
s ez a kifejtés, is nagyon eltalált, hányszor (mindig!) éreztem ugyanezt, ha valakit elveszitettem:
"Amikor meghal valaki, aki kedves nekünk, hirtelen ezer okunk lesz a lelkifurdalásra : ezzel fizetünk azért a "bűnünkért", hgy túléltük őt. Halála egy csapásra feltárja előttük az illető egyedi, pótolhatatlan voltát: olyan hatalmassá lesz, mint az a világ, ami eltűnésével megsemmisül, és amely addig teljes egészében az ő jelenlétének köszönhetően létezett; ilyenkor úgy érezzük, az illetőnek nagyobb helyet kellett volna kapnia az életünkben, sőt, akár központi helyet érdemelt volna. Aztán, az első döbbenet elmúltával már tisztábban látunk: ő is csak egy volt a sok ember közül. Ám mivel sosem teszünk meg minden tőlünk telhetőt senkiért (,,,) mindig bőven találunk okot arra, hogy szemrehányást tegyünk magunknak"
S a végén... ott már teljesen megváltozik minden:
"egy holttest, az már semmi "... annak idején mindaddig ott maradtam apám holtteste mellett
mig át nem változott valami dologgá; megfigyeltem, ahogy a jelenlét fokozatosan semmivé alakul át"
és az ominózus mondat is, visszavonatik:
elég idős ahhoz hogy meghaljon ....
nos mégsem. Az ember nem azért hal meg, mert megszületett vagy mert élt, és nem is az öregség miatt.
Az ember valamibe hal bele.
Nincs természetes halál: semmi nem természetes, ami velünk történik., hiszen jelenlétünk megkérdőjelezi a világot. Minden ember halandó: de minden ember halála baleset, és még ha az illető tudja és el is fogadja, hogy egyszer meg kell halnia,az elmúlás egy váratlan, erőszakos esemény."
Ilymódon a cim is megfordul, nincs szelid halál!
in memoriam(s)
lányom és a marosom
egyetlen egyszer vittem le gyerekkorában lányom egészen a maros partjára
azt hiszem május egy volt, majális, épp áthelyezték a régi strand közvetlen közelébe, akkor már évek óta nem működött a strand, mondhatni, romokban hevert, el volt hanyagolva pusztulásra hagyva minden, kullancsokkal látogatva
csak a maros folydogált ugyanúgy, mint az én gyerekkoromban,
az én kislányom ,meg leguggolt egész közel a vizhez és kezével belepancsolt de költőibben szólva azt is mondhatnám, megsimogatta a marost
ma is előttem van rózsaszin blúz fehér gallérral, sötét hajjal, vízbe nyúló kis kezek
(no meg most később ki is s kerestem a selejtes fotókból.)
azt hiszem május egy volt, majális, épp áthelyezték a régi strand közvetlen közelébe, akkor már évek óta nem működött a strand, mondhatni, romokban hevert, el volt hanyagolva pusztulásra hagyva minden, kullancsokkal látogatva
csak a maros folydogált ugyanúgy, mint az én gyerekkoromban,
az én kislányom ,meg leguggolt egész közel a vizhez és kezével belepancsolt de költőibben szólva azt is mondhatnám, megsimogatta a marost
ma is előttem van rózsaszin blúz fehér gallérral, sötét hajjal, vízbe nyúló kis kezek
(no meg most később ki is s kerestem a selejtes fotókból.)
