bocsánatos hiba, hogy Kertész Imre már létező könyvcimére tromfolt rá Karsai Ildi (persze az alcím is más:(Vizuális kalandozások Makó épitészettörténetében)...ez a cim tán jobban is találó erre (megmenteni az épületeket "másként", papíron, gyönyörű szinesceruzás finom rajzokon) mint Kertész századeleji naplójegyzetei (akkor került rájuk ez a cím, amikor kezdett számitógéppel barátkozni Kertész és "menteni másképp")
mindegy, lányom (a könyvszakértő) mondja, hogy már jogilag se aggályos ilyesmi.... sajnálom hogy a gyanútlan szerzőnek elmondtam e fájdalmam, sajnálta, nem is tudott róla.... (hát nem mindenki bújja Kertészt)
és mégsem azt dedikálta be mindezek ellenére, hogy Boszorkánynak...., hanem Julikának sok szeretettel Ildi
ő a levéltárakat bújta, s fotókat, alaprajzokat nézegetett, hogy életre keltse a valóságban már elpusztított épületeinket is)
(a mi régi házunkat is akarta, hiszen meg is van a levéltárban a teljes alaprajz pausz papíron (nekem is , mert lefénymásoltattam) sőt még a szobák belső elrendezése is... de aztán valahogy kimaradt, no majd a második kötetben, ha lesz...belerakja mondta)
a neológ zsinagóga viszont ott van,sajnos, nem úgy , nem olyan színekben ahogy emlékezetemben....
no meg a gimi bástyái, a zeneiskola, Korona, a Kucses ház kovácsolt vas kapuja, stb
nagyon szép lett a könyv, amiből vetitettek is részeket:
még csak lapozgatom, majd olvasgatom is...
az volt mindenki mondanivalójának a végkicsengése, hogy legyünk büszkék makaiságunkra
egy így együtt sose volt Makóra (mert ebben a könyvben olyan épületek is vannak amik nincsenek, és olyanok is amik azóta lettek)
