erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

meghalt a török jóska

2020. január 25. - gond/ol/a

 

fokozatosan halunk meg  halottainkkal

ki fogja már nekem ezután olyan izés--kedves hangsúllyal, mosolyogva   mondani, hogy

Szervusz, Juli!

s őszintén örülni a véletlen találkozásnak



elment a Török Jóska  végleg, már nem futhatunk össze a makói utcán....ittléteikor

Pista bátyja osztálytársam volt általánosban, különleges, okos, "furfangos" fiú, jogász lett, ő már jóval előbb meghalt, azt hiszem Svédországban

s anyukájuk is, aki anyukám  jó barátnője volt

Jóska nagytudású egyházi és egyetemi tekintély, professzor, és nagyon emberi. Igaz ember. Közvetlen, barátságos, természetes.. (azt hiszem még őzött is, idehaza)


(mindig érdeklődött lányom felől is, őszintén, anyukája születésekor egy nagy tál finom magasütötte  képviselőfánkot hozott örömében...anyuval együtt jártak a katolikus templomba vasárnapi misére (nem számított, hogy anyu zsidó)

Jóska épp olyan fiú volt,  mint a többi gimista, csak egy kicsit kedvesebb és udvariasabb, emlékszem gimi bálakon mindig felkért táncolni, s milyen könnyed, jó táncos volt! ezt a könnyedséget megőrizte egész életére, Volt benne valami önfeledt derű (átélt tragédiák ellenére is)

hosszan beteg volt - írják most, de nem mutatta (tán nem akart másokat terhelni vele? semmivel se,,)

valamit rég akartam neki elmesélni ,, II. János Pál  halála óta) egy epifániát(?)... gondoltam ő megértené.., s tán meg is magyarázná, de valahogy mindig elmaradt, halasztgattam  (mint mindig mindent) (nameg általában köznapibb dolgokról beszéltünk, mondom olyan volt mint bármelyik "ember", s nem papi méltóság)


már nem mondatom el

február negyedikén temetik Makón, (szülő városában, hova mindig hazajárt) abban a templomban lesz a gyászistentisztelet. amibe anyukáink is jártak.... (s akkor lenne apám születés napja 113.. ) Jóska 74 volt.....Remélem el tudok menni, elbúcsúzni....(legutóbb mikor találkoztunk, a vizórájával volt valami probléma..., s azért futkosott)

grincs utószezonban

 

egy baja volt ennek az előadásnak, az ideje, nem most kellett volna előadni, hanem decemberben , karácsony tájékán

a gyerekek biztos nagyon élvezték, mert végig élénk interakciót folytatott velük a sötétre mázolt, mozgékony grincs , aki beugrálta az egész nézőteret is, egyszer engem is felállítva, hogy elférjen

a lényeg az volt, hogy utálja a karácsonyt,ellopja az ajándékait, majd rájön hogy nem is az ajándék hanem az együttlét a lényeg a karácsonyban, meg a szeretet, és megváltozik ripsz ropsz  és ...happy end, közös éneklés

(azt hiszem néha én is kicsit grincses vagyok ( lehet, hogy ezután, nem?, ha eszembe jut ez a darab?)

 

 

egy fantasztikus hegedűs

 

Beethoven hegedűversenyét láttam-hallottam olyan fantasztikus előadásban mint még soha (index közvetitette a müpából)
Minden hangja, frázisa külön élt, s mégis egyben volt, a kádencia tökéletes, külön mű (modern, mégis belesimult az eredetibe), kifejező volt,érzékeny, könnyed, táncos, lebegő...s annyira édes--...nem találok megfelelő szavakat....



egy ragyogó fiatal amerikai hegedűs: Benjamin Beilman (meg kell jegyezni a nevét)

akire azt mondják nagy igéret

de ez tévedés, szerintem már sokkal több igéretnél

Schulmann bácsi

 




kántorunkhoz schulmann bácsihoz
talmud tórára  jártam
kiskoromban
(rabbink nem is volt)
héberre tanitott
má nistáno
hálájlo háze.
bibliai történeteket
mesélt
mikor már eltávolodtam
büszke egyetemistaként
agnoszticizmusba esvén
megfordult buta fejemben
vajon hitte-e
amiről nekünk beszélt
azt is hittem, hogy
szomorúak a zsidó imák
mert ő mindet  elzokogta
úgy dalolta
most meg arra gondolok
egyáltalán hogy tudott
imádkozni
szép kántori ruhájában
az oltáron méltósággal
nekünk háttal állva
szemben kelettel, "vele"
(vajon pörlekedett-e)
milyen istent imádhatott
ki hagyta elpusztulni
feleségét s gyermekeit

de az ő nevüket se ejtette ki
soha a mártirok nevei között
akárcsak Istenét
****
aztán elvették
lerombolták
templomát
is 
nincsenek már szavaim....


 

egy betegség története

 

pár éve volt egy könyvbemutató Makón, Grecsó könyvét mutatta be Szilasi László, pontosabban beszélgettek.
és ott hangzott el egy mélyen belémvésődő mondat Szilasi szájából: MINDENT MEG KELL IRNI (s ezt még részletezte is, hogy mennyire mindent)

azóta mindketten súlyos betegségen estek át, kataklizmákon, és felálltak belőle, Szilasi meg is irta egy könyvben a betegsége egész történetét, s benne MINDENT (a betegségen innen, de túl is)

annyira mindent , hogy el is gondolkoztatott, bizonyos részeknél, talán mégse kellene... ennyire ... mindent...

bravúros a szerkesztés, különösen az elején, amikor betegsége elejéről számol be, arról, amiről csak mások elbeszéléseiből tudhatott,,,s  bravurosan (kurziválva) mesél róluk is...

később kicsit összekuszálódnak a szálak, szerkesztési ismétlések is vannak benne (persze nem tudom, direkt e a különböző elmondások variációja)

feleslegesnek és nem is irodalminak érzem a leletek , emilek . smsek szószerinti bemásolását, az utca nevek sőt számok pontos megnevezését,,,

de alapjaiban megrázó a könyv,,,



a vége felé nem annyira (ebben  egy kicsit épp Grecsó Verájára emlékeztet)

nem tudom, nem tudom, valóban meg kell-e írni mindent, vagy nem ártana egy kicsit szelektálni is?




jég

 

bemondják hogy nem elég vastag a jég a természetes vizeken, ezért inkább a mesterséges jeget látogassák a korcsolyázni akarók

eszembe jut , az én gyerekkoromban erre semmi lehetőség nem volt
14, 15 éves korom körül pedig nagyon korcsolyáztam volna

volt egy pörge orrú, kétélű korcsolyám (unokanővértől öröklött),amit rá kellett csavarozni a bakancsomra, kicsit lötyögött de ugyahogy megtette (általában soha semmim nem volt tökéletes, csak én akartam mindig az lenni)


néha a Petőfi parki kis tó befagyott jegén korcsolyáztunk

egyszer meg emlékszem kimentem a síneken túlra, a bányatavakhoz, szerencsére nem mentem rá a jégre,  beszakadhatott volna, s  elég mély víz volt alatta

visszafordultam.....






(anyu mesélte, hogy egyszer mikor a Maros egész a töltés aljáig kiöntött,befagyott és a húga alatt betört, anyu ordított, így ki is mentették a hugát, majd a közelben levő Tettamanti házba  vitték megmelegedni....)

két pápa másodszor

nem utaztam el, hétvégére mint korábban még terveztem, így blindre néztem meg interneten a két pápát, most csak megnéztem a moziban széles vásznon, és csupa felirattal... (bevallom volt rész amit átaludtam a közepén, ezt még elemezni kell, hogy miért alszom el bizonyos filmek közepén.)



..most leginkább a gyónó rész hatott meg, a kölcsönös gyónsuk (egyébként utána volt a tangözás az is remekbeszabott, előttem meg az egyszerű  pizzázásuk:)

hiába,,,nagy film! emberi...

Kosztolányi--csemegék

 

egy elég érdekes könyv akadt a kezembe

Kosztolányi könyvben nem megjelent írásaiból, interjúiból, Mindent bevallhatok címen,

kissé bohócosan megkapó  arcával a borítón

néhány idézetet meg- azaz kijegyeztem

Költő, író egyetlen mondanivalója az élete a maga ezerszín, ezerhangú gazdagságában, hogy itt vagyunk, a tragikumok és csodák közt, élünk és meghalunk


Még a legföldhözragadottabb próza se arra az egy esetre vonatkozik, amit ábrázol, hanem az egész élet szimbóluma


Minden irodalmi közlés indirekt


Sohasem lehet folytatni azt, amit az elődök csináltak

                               
A költő szerepe... a múlandó életet, a múlandó pillanatot megörökítse magának s másoknak.Ez pedig végtelenül ember dolog


Az ember akkor tudja meg, hogy miért ír verset, mikor már megírta

metoo filmen

a metoo világőrülettel van összefüggésben a film

bocs nem is a metoo őrület, hanem a jelenség, amit jelöl

hogy évekig zaklatnak nőket, s azt ha nem is veszik természetesnek, hallgatnak róla, mintegy a karrierjük építésének természetes(?) velejárójaként


én ebből az egész -csak azt kell mondanom - őrületből azt a következtetést vonom le, hogy végre meg kellett törnie, hogy valaki kimondta meztelen a király.... (mégha ahogy a filmbeli harmadik áldozat mondja a nadrágját se vette le...)

a film jó, frappáns, három (csak a harmadik kitalált) nőalakján keresztül ábrázolja a jelenséget,
az egyikük végre megunja a mellőzést (de csak akkor) feljelent, a másik vívódások után csatlakozik, a harmadik is felocsudik, aki csak most csöppent bele ebbe a mókuskerékbe,  távozik (ámbár a férfi, a főnök bukása után) mert rájöhet, hogy jobbra ezután se számíthat,,, vagy elege  lett? szabadon, diadalmasan lép LE... maga mögött hagyva ezt az egész borzadályt

egy valamit nem értek, mégha hasonlítani is akarnak a színésznők azokra, akiket megjelenitenek , mi szükség van erre, nem értem , miért kell olyan ordenáré módon elcsúfitani  pl Nicole Kidmant egy álműfogsorral

egyébként ez zavart Al Paciononál is, az Irben

mást nem?

süti beállítások módosítása
Mobil