pár éve volt egy könyvbemutató Makón, Grecsó könyvét mutatta be Szilasi László, pontosabban beszélgettek.
és ott hangzott el egy mélyen belémvésődő mondat Szilasi szájából: MINDENT MEG KELL IRNI (s ezt még részletezte is, hogy mennyire mindent)

azóta mindketten súlyos betegségen estek át, kataklizmákon, és felálltak belőle, Szilasi meg is irta egy könyvben a betegsége egész történetét, s benne MINDENT (a betegségen innen, de túl is)

annyira mindent , hogy el is gondolkoztatott, bizonyos részeknél, talán mégse kellene... ennyire ... mindent...

bravúros a szerkesztés, különösen az elején, amikor betegsége elejéről számol be, arról, amiről csak mások elbeszéléseiből tudhatott,,,s  bravurosan (kurziválva) mesél róluk is...

később kicsit összekuszálódnak a szálak, szerkesztési ismétlések is vannak benne (persze nem tudom, direkt e a különböző elmondások variációja)

feleslegesnek és nem is irodalminak érzem a leletek , emilek . smsek szószerinti bemásolását, az utca nevek sőt számok pontos megnevezését,,,

de alapjaiban megrázó a könyv,,,



a vége felé nem annyira (ebben  egy kicsit épp Grecsó Verájára emlékeztet)

nem tudom, nem tudom, valóban meg kell-e írni mindent, vagy nem ártana egy kicsit szelektálni is?